tag:blogger.com,1999:blog-81244861030002082992024-02-02T16:42:57.311+02:00fotótanúfotóshttp://www.blogger.com/profile/02519264665476395203noreply@blogger.comBlogger1014125tag:blogger.com,1999:blog-8124486103000208299.post-39910551281846062019-11-24T19:28:00.000+02:002019-11-24T19:28:34.873+02:00Lennart Nilsson és a 20. század legjobb fotója<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi0UcJyNULoUoIAdm7OnrIW25k_gmdEZIziQZFqmb5j3IVBUvP0rbojgx880LuitekCMcTZ-gUgUHkRPgERngdN6SmUPpvdROBp1HPLtTKAk1S6hihaAImFDg-pOKniKtPDl0bBk4KoD70/s1600/life.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1366" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi0UcJyNULoUoIAdm7OnrIW25k_gmdEZIziQZFqmb5j3IVBUvP0rbojgx880LuitekCMcTZ-gUgUHkRPgERngdN6SmUPpvdROBp1HPLtTKAk1S6hihaAImFDg-pOKniKtPDl0bBk4KoD70/s400/life.jpg" width="341" /></a></div>
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Ma már a szakma vitán felül elismeri, hogy az 1922-2017 között élt svéd fotográfusnak, Lennart Nilssonnak sikerült elkészítenie a huszadik század legjobb fotóját, mely egyben az egyik legvitatottabb fénykép is.</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">A fényképész érdeklődése következetesen kapcsolódott az élővilág rejtelmeihez. Nagy hatással volt rá Louis Pasteur munkássága és a mikroszkóp használatának lehetőségei.</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">A negyvenes években visszhangos fotósorozatokat készített Norvégiáról és Kongóról, majd kísérletezni kezdett a nagyon közeli képek készítésével, amelyhez endoszkópot is szerkesztett. Sikerült ezzel lefényképeznie az emberi magzatot az anyaméhben, hasonló témájú képekből egész sorozat született, amelyből népszerű albumot is szerkesztett (Gyermek születik, 1965). A könyvből az első négy napon 8 millió példány kelt el!</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEglmNSlDxJ16obIlXqmgGj-KOAG4pem_DRv0ylhV8bq0yZAGH-cXhpVXLnAorRIUrdjGmM8Bz2XX1GFuS9Nucpb2neawAyaVYO10S3Wodr2xfbClwQYazhqUnLeVYRL8rk2qp2MI5C7OPA/s1600/Lennart_Nilsson_2014.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="940" data-original-width="800" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEglmNSlDxJ16obIlXqmgGj-KOAG4pem_DRv0ylhV8bq0yZAGH-cXhpVXLnAorRIUrdjGmM8Bz2XX1GFuS9Nucpb2neawAyaVYO10S3Wodr2xfbClwQYazhqUnLeVYRL8rk2qp2MI5C7OPA/s320/Lennart_Nilsson_2014.jpg" width="272" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><i>Nilsson</i></td></tr>
</tbody></table>
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Szenzációsnak tartott fotóit átvette a világsajtó - köztük a Life magazin, mely címlapján hozta a híres fotót -; legtöbb embrióképén azonban elvetélt csecsemők szerepelnek, amelyhez egy svédországi klinikán biztosítottak neki megfelelő körülményeket. Lennart Nilsson 1969-ben kezdte használni a pásztázó elektronmikroszkópot, s elsőként készített fotót a HIV-vírusról, majd a SARS-vírusról. Fotói nyomán dokumentumfilmek is készültek közreműködésével (Az élet-saga,1982; Az élet csodája, 1983)</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><b><i>Forrás: Wikipédia, Life</i></b></span>fotóshttp://www.blogger.com/profile/02519264665476395203noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8124486103000208299.post-17929400518197240542017-09-16T17:41:00.000+03:002017-09-16T17:41:27.180+03:00SS Keewatin <table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj29ujIibFtYAUqvKEAMSTzilP3n9LB3i8vrVbEoL07A2FGtG9yT6zr_MfroRNQyZexuUG5UGTfj6UguuQgw0TbF-AbdEtxuZT5ZapQaKyudIKx_TeP74KjM9LlvsISIS4UwwqYuhoPEwE/s1600/keewatin.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="735" data-original-width="1000" height="293" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj29ujIibFtYAUqvKEAMSTzilP3n9LB3i8vrVbEoL07A2FGtG9yT6zr_MfroRNQyZexuUG5UGTfj6UguuQgw0TbF-AbdEtxuZT5ZapQaKyudIKx_TeP74KjM9LlvsISIS4UwwqYuhoPEwE/s400/keewatin.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A Keewatin egy festői ábrázolása mindjárt a bejáratnál</td></tr>
</tbody></table>
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Port McNicoll-ban, a Huron-tó egyik védett öblében végleg lehorgonyzott a kanadai tavi flotta egyik veterán hajója, az SS Keewatin, amely egykori testvérhajóval a huszadik század elejétől évtizedekig szállította a tavakon át keletre a kanadai gabonaföldeken megtermett kenyérnekvalót. A szállítmányt később a szárazföldön, vasúton szállították tovább a keleti kikötőkbe.</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">A Keewatin ma felújítva, kikenve-kimázolva-kipucolva az öbölben ringatózó, látogatott hajómúzeum, s kicsiben megvan rajta minden, ami a tragikus sorsú Titanic miliőjére emlékeztet. Majd minden megvan rajta, ami az elsüllyedt óceánjáróról szóló filmalkotásokban újraéledt. Ennek magyarázata egyszerű: a hajó ugyanazokban a skóciai műhelyekben készült, hasonló ízlés és tervezés alapján, akár a Titanic, csak néhány esztendővel korábban és szerényebb ambíciókkal. Talán ezért is tudott oly sokáig nyugodalmasan fennmaradni s túlélni annyi történelmi zűrzavart.</span><br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjsuDSYZor6Z-ziHhAHbQWahwMSBJ5YuLuHOkv7uw9xIWF1oPYNgM12szTRc9qRodLzCpSn-8DLpgo1WPY29sjgmusafH0lt50R1r6XYabFJCTcvEiwScZrtPAilOKpYeEahRjDPYvnTvk/s1600/acsaj.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1000" data-original-width="944" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjsuDSYZor6Z-ziHhAHbQWahwMSBJ5YuLuHOkv7uw9xIWF1oPYNgM12szTRc9qRodLzCpSn-8DLpgo1WPY29sjgmusafH0lt50R1r6XYabFJCTcvEiwScZrtPAilOKpYeEahRjDPYvnTvk/s400/acsaj.jpg" width="376" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A hölgy, aki nem köszönt vissza</td></tr>
</tbody></table>
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">A hajót keresztül-kasul bejárva, az egyik kajüthöz érve, csinos fiatal nő állt az ajtóban. Önkéntelenül odaköszöntünk egy laza hello-val, amire válasz nem érkezett. Akkor értettük meg, hogy a csaj csak olyan mintha élne - de a múzeumi kelléktár része, méghozzá eléggé sikerült része. Fotójával és néhány jellegzetes belső felvétellel örökítettük meg a 20 dollárnyi belépti díjas élménytúrát.</span><br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgb2K0rUse-yzumSZJvI_KifCFUmMEiJuJNEMBHDSi_yb4KLzjymnWE2n32X-AWyV6OVBvZRvJJLg4BzM6MTFc2oZxpVUXV_fEoDa07B5M5A7HRVdkEBvkcm8urFY3NB5KSgXQNVXkzPFk/s1600/amelyben.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="750" data-original-width="1000" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgb2K0rUse-yzumSZJvI_KifCFUmMEiJuJNEMBHDSi_yb4KLzjymnWE2n32X-AWyV6OVBvZRvJJLg4BzM6MTFc2oZxpVUXV_fEoDa07B5M5A7HRVdkEBvkcm8urFY3NB5KSgXQNVXkzPFk/s400/amelyben.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Pillantás a fedélzetről<br /></td></tr>
</tbody></table>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhIxzon_oWZtbF6IRmIKj5jjJ_skueKpK_xZH6aCvYsTzE6IaTNebkBeAHBHtEQGZNa9T3A7MGf5zfohCetuL9bJXTI6NvKY5YJLUZJlkWx-sz74DFrsRXBUnPNyUjlUIZHgIAZKvZCkzA/s1600/feljaro.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1000" data-original-width="750" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhIxzon_oWZtbF6IRmIKj5jjJ_skueKpK_xZH6aCvYsTzE6IaTNebkBeAHBHtEQGZNa9T3A7MGf5zfohCetuL9bJXTI6NvKY5YJLUZJlkWx-sz74DFrsRXBUnPNyUjlUIZHgIAZKvZCkzA/s400/feljaro.jpg" width="300" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A feljáró</td></tr>
</tbody></table>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh4j_PXcpKsyLIgskjPYPzt7Ej1lCsm_t-nwW9nnNPq36_x_35UjHgwjOLQaot4-Fx2X2d9vVZl0xofQb_-vQbAVbjLVSN6_P41HOGh6igkyB2pbLmCzQkswd6gY5joeRGu_weZ23aMVKM/s1600/haj%25C3%25B3podgyasz.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="750" data-original-width="1000" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh4j_PXcpKsyLIgskjPYPzt7Ej1lCsm_t-nwW9nnNPq36_x_35UjHgwjOLQaot4-Fx2X2d9vVZl0xofQb_-vQbAVbjLVSN6_P41HOGh6igkyB2pbLmCzQkswd6gY5joeRGu_weZ23aMVKM/s400/haj%25C3%25B3podgyasz.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Hajópodgyászok<br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjVW4iCc-F619K8oa_oDkB92kZGFPyDCH7InSabWQ-Wor2aG1jto6XNDZ804tKHZxuQab8nOa_Pgapnn2CKhauM750UbqP-ntE5Oo1XDrZTlS6o69bHlg8X4ZTZkCkLt_PRKegiu-nlXDM/s1600/kotel.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="991" data-original-width="1000" height="396" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjVW4iCc-F619K8oa_oDkB92kZGFPyDCH7InSabWQ-Wor2aG1jto6XNDZ804tKHZxuQab8nOa_Pgapnn2CKhauM750UbqP-ntE5Oo1XDrZTlS6o69bHlg8X4ZTZkCkLt_PRKegiu-nlXDM/s400/kotel.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption">Felújított hajókötél</td></tr>
</tbody></table>
</td></tr>
</tbody></table>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhlAo4L2CGoTUSG-nSxwoJRtaEy5PGWDyOd6FbZE15mxGtF5z_qK4QUk3GjtCxCyzNvcqVHdW01-8git-3xmuW8vvpSwggyRVgH0n9t2UpAhSZyUhqnC982qwl92fMnfgrmpHlCZU2gaV4/s1600/gephazban.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="750" data-original-width="1000" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhlAo4L2CGoTUSG-nSxwoJRtaEy5PGWDyOd6FbZE15mxGtF5z_qK4QUk3GjtCxCyzNvcqVHdW01-8git-3xmuW8vvpSwggyRVgH0n9t2UpAhSZyUhqnC982qwl92fMnfgrmpHlCZU2gaV4/s400/gephazban.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A gépházban (1)</td></tr>
</tbody></table>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgxr7ECuxMIWXxlEsM1PWJTpR0DkK_IKdYMrjTH4uLm3KmX6ZVennPZG79qAWZG8Pk9ZziSOMJrHosytL3h-OQwjxyyIMnfl7ZSeywBzYFtp-eUrOk1RjzO1yt61xtkbgbXL2DYhzKMbTo/s1600/lapat2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="900" data-original-width="675" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgxr7ECuxMIWXxlEsM1PWJTpR0DkK_IKdYMrjTH4uLm3KmX6ZVennPZG79qAWZG8Pk9ZziSOMJrHosytL3h-OQwjxyyIMnfl7ZSeywBzYFtp-eUrOk1RjzO1yt61xtkbgbXL2DYhzKMbTo/s400/lapat2.jpg" width="300" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A gépházban (2)</td></tr>
</tbody></table>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiE30gFvg0gUUNNkjPWoTzIs3tRBN0fjJ7WQRfOw_PGPYnjizajULdGiVATs34AsK0MauQfpFgJtcuZvXYMEh351dwyUGVx3amkbvF3MkcewVh0lezhck54VRVGSJZN8YitgbHZwW34Od8/s1600/fuszerek.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="559" data-original-width="1000" height="221" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiE30gFvg0gUUNNkjPWoTzIs3tRBN0fjJ7WQRfOw_PGPYnjizajULdGiVATs34AsK0MauQfpFgJtcuZvXYMEh351dwyUGVx3amkbvF3MkcewVh0lezhck54VRVGSJZN8YitgbHZwW34Od8/s400/fuszerek.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Fűszeres dobozok a konyhában</td></tr>
</tbody></table>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjyA78h-Gl9Miv-qDopzujT0WMVItKuCCOlBVs20MRWINnc3G7lTf1To6axUn_LDuVj5OqEIeucrUIzqakgltz0zbj97IPKQaMrpbmyi5glZtk1JiPwczR4lJfNHTvmZLD9iwLP7h1NHFA/s1600/szalon.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="750" data-original-width="1000" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjyA78h-Gl9Miv-qDopzujT0WMVItKuCCOlBVs20MRWINnc3G7lTf1To6axUn_LDuVj5OqEIeucrUIzqakgltz0zbj97IPKQaMrpbmyi5glZtk1JiPwczR4lJfNHTvmZLD9iwLP7h1NHFA/s400/szalon.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Szalonrészlet<br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjyPsIcA9jcEehrhzQYdVceG7W8gBqitSc6Zq4fUoZ8RgBInuQJIpVP8ndexclzdZxO0OKULfBlnamQc6kOMXV6Hbb7ERMGUXaqBeGeqhgAgC51U8QwrFjp5z4PNYgzeiU1g4FZ_o6TgDc/s1600/manitoba-hajoharang.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1000" data-original-width="781" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjyPsIcA9jcEehrhzQYdVceG7W8gBqitSc6Zq4fUoZ8RgBInuQJIpVP8ndexclzdZxO0OKULfBlnamQc6kOMXV6Hbb7ERMGUXaqBeGeqhgAgC51U8QwrFjp5z4PNYgzeiU1g4FZ_o6TgDc/s400/manitoba-hajoharang.jpg" width="310" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption">Hajóharang</td></tr>
</tbody></table>
</td></tr>
</tbody></table>
fotóshttp://www.blogger.com/profile/02519264665476395203noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8124486103000208299.post-53386800173720721522017-09-15T17:25:00.003+03:002017-09-15T17:25:45.751+03:00Ata Kandó - 104<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhN8_zzyqZDBaQJVnR1eYd7EIVwgmKge5oBoT_BdgPk1t1Imcng9T3wFfJvhKa-SbM2GdeGXJYob3AKFRiq0BizB9PZPq9yYcHxUWGkX_e1N1XOmyd8Pw8NEQB4nk9ss83kAKagns3ef20/s1600/kando.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="499" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhN8_zzyqZDBaQJVnR1eYd7EIVwgmKge5oBoT_BdgPk1t1Imcng9T3wFfJvhKa-SbM2GdeGXJYob3AKFRiq0BizB9PZPq9yYcHxUWGkX_e1N1XOmyd8Pw8NEQB4nk9ss83kAKagns3ef20/s320/kando.jpg" width="319" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Ata Kandó (Görög Etelka)</td></tr>
</tbody></table>
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Elhunyt a máig legidősebbnek tudott magyar fotóművész. Hollandiában élt, felvett nevén ismerte a világ: Ata Kandó (Görög Etelka). 104 éves lett volna.</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Neve az Etelka saját maga által eltorzított formájából ragadt rajta, a Kandót első férjétől örökölte - így lett világhírű fotóművész, akinek megkülönböztetett helye van a rotterdami fotómúzeumban. Nagyapja a neves magyar matematikus, Beke Manó, édesapja Görög Imre tanár. Édesanyja, G. Beke Margit műfordító, aki kislánya születése után naplót vezetett az első világháborús időkről, kettős céllal: háborús fogságban lévő férjét tudósította gyermeke fejlődéséről, illette szerette volna, ha Ata, miután felnő, megismerje szülei és nagyszülei küzdelmes sorsát. Így született meg népszerű műve, az Ata naplója (amire ő maga is mindvégig büszke volt.).</span><br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgwUwupbEHsvpgy68hefXhlyUpNJ7rdynF8AddhFYdFm_IXJ17YokAPwMQjxXGB8HpVUUzDx0axHF2KjSX5oTJtFzbq3veQPWbzxnNsn3eNWWZUY40c4LFG656hbVMgWeggHeu4sR-N_sM/s1600/atakando.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1021" data-original-width="680" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgwUwupbEHsvpgy68hefXhlyUpNJ7rdynF8AddhFYdFm_IXJ17YokAPwMQjxXGB8HpVUUzDx0axHF2KjSX5oTJtFzbq3veQPWbzxnNsn3eNWWZUY40c4LFG656hbVMgWeggHeu4sR-N_sM/s400/atakando.jpg" width="266" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Édesanyjáv al, kislány korában</td></tr>
</tbody></table>
<span style="font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;">Ata Kandó következetesen a valóságábrázoló fotográfia híve maradt, egy időben együtt dolgozott Robert Capával is. Gazdag hagyatékában rendkívüli helyet foglalnak el azok a képsorok, melyeket 1956-os magyar menekültekről, felnőttekről és gyerekekről készített különböző európai helyszineken. Ata Kandó évekig élt Franciaországban, Hollandiában, Amerikában, Angliában, élete utolsó szakaszában az Amszterdamhoz közeli Bergenben lakott. Fotói a világ több gyűjteményében megtalálhatók.</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjyIEY42pH8G6YIdZEsuTXpBjorilcQKnf2sKzBgjPYFWbJxLtDL4PzxA_zjcEgST1xDqGVkUlpm7T9gRNpf_DKvdHMBVChcOP-FgfeGCCAYDNLODVBBcyUXPo32UyHiYG8h3qj3Owu5Nw/s1600/14-500x500.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="500" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjyIEY42pH8G6YIdZEsuTXpBjorilcQKnf2sKzBgjPYFWbJxLtDL4PzxA_zjcEgST1xDqGVkUlpm7T9gRNpf_DKvdHMBVChcOP-FgfeGCCAYDNLODVBBcyUXPo32UyHiYG8h3qj3Owu5Nw/s400/14-500x500.jpg" width="400" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiFkCewQRIdX0uaD1-Myq_afWCoDhZ3gHfOf0lDGpWKD_FrM2FZE3jBEU_Cl25RygFgqL3Z6j-Y7qs61XtrJha-WyOv2ajtif4SIBLdTTwJHvZCOk7Zug9JltS_2Jr_5fwl55gQXxZRtNE/s1600/15-500x500.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="500" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiFkCewQRIdX0uaD1-Myq_afWCoDhZ3gHfOf0lDGpWKD_FrM2FZE3jBEU_Cl25RygFgqL3Z6j-Y7qs61XtrJha-WyOv2ajtif4SIBLdTTwJHvZCOk7Zug9JltS_2Jr_5fwl55gQXxZRtNE/s400/15-500x500.jpg" width="400" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi64qBQBCdOQQwz0ENay3WQWS9F1t065xUBrWrEbnRydPAmx7wgLZkZduj-PlvOyraEggIOPZlhViBFO5_7yYyrO9uSAgSJEM86zL3AK0MbpXf_kRsKAy4BqxnrNCmqkrLWBT63n818kb0/s1600/08-500x500.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="500" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi64qBQBCdOQQwz0ENay3WQWS9F1t065xUBrWrEbnRydPAmx7wgLZkZduj-PlvOyraEggIOPZlhViBFO5_7yYyrO9uSAgSJEM86zL3AK0MbpXf_kRsKAy4BqxnrNCmqkrLWBT63n818kb0/s400/08-500x500.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Képek az 56-os menekültekről készült gyűjteményből</td></tr>
</tbody></table>
<br />fotóshttp://www.blogger.com/profile/02519264665476395203noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-8124486103000208299.post-62344768625660507722017-09-09T08:54:00.002+03:002017-09-09T08:55:54.645+03:00Tizenkét óra - madárfüttyel<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Jártam a kanadai Georgian Bay partján egy vendégváró faházban, amelynek társalgójában, a falon olyan óra lóg, mely 12 kanadai madárfaj hangjával jelzi a múló időt. Ezek a következők (a biztonság kedvéért az eredeti - az angol - elnevezéseket is feltüntetem):</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">1 óra - amerikai vörösbegy / american robin</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">2 " - északi sokszavú poszáta / northern mochinbird</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">3 " - kék szajkó / blue jay</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">4 " - indián ökörszem / house wien</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">5 " - indián cinege / tufted tilmouse</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">6 " - sárgarigó / northern oriole</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">7 " - sirató gerle / mourning dove</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">8 " - kanadai cinege / black-chapped chickadee</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">9 " - kardinális pinty / northern cardinal</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">10 " - fehértollú verébsármány / whitw-throated sparrow</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">11 " - barátcsuszka / white breasted nuthatch</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">12 " - házi pirók / house finch</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">A hitelesség kedvéért le is fotóztam:</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjPBO5W94aSmGSdeDdGOSnwqI7zGMQ5b2i5Aul4xVZBMGf18ePnPgQaFqmSgoSMHKTIH5-uifnrSIp49pL5Z-iWjrfsFdR2DjZc2qdYrHKYEqFgm2PP54JylOQxHgjewu9yjoCIa3Neubk/s1600/ora.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><img border="0" data-original-height="951" data-original-width="1200" height="316" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjPBO5W94aSmGSdeDdGOSnwqI7zGMQ5b2i5Aul4xVZBMGf18ePnPgQaFqmSgoSMHKTIH5-uifnrSIp49pL5Z-iWjrfsFdR2DjZc2qdYrHKYEqFgm2PP54JylOQxHgjewu9yjoCIa3Neubk/s400/ora.jpg" width="400" /></span></a></div>
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Később aztán, amikor egy pohár vízért a konyhába mentem, megpillantottam az elemmel működő falióra párját - újabb 12 madárfaj nevével és képi ábrázolásával. Egyesek - néhány - szerepelnek az első listán is, legtöbbjük azonban ismeretlen füttyöket produkál.</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">1 óra - csupaszcsőrű szajkó / pinyon jay</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">2 " - karolinai lila-zöld fecske / violet-green swallow</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">3 " - kék magtörő / blue grosbear</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">4 " - kampóscsőrű kardinális / pyrrhulosia</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">5 " - bóbitás szajkó / steller jay</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">6 " - tarka réce / harlequin duck</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">7 " - északi bíborfecske / purple martin</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">8 " - kanadai cinege / black-capped chichadee</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">9 " - füsti fecske / barn swallow</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">10 " - északi sólyom / gyrfalcon</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">11 " - szürke szajkó / gray jay</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">12 " - amerikai uhu / great horned owl</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhM5F0lbi8EtzLoOTva1p1pAnUXqb6KWyE2i-W-KLOU3QYthq9RBO_AMZe-jEVGINTe1BkV4EK1L8lBaIQD0TAuwV9PwfnCM3ODu-qXJUUcBVP0k51WKw6gWDCrDq_FqICV5z4meQJrdDw/s1600/ora2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><img border="0" data-original-height="742" data-original-width="876" height="338" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhM5F0lbi8EtzLoOTva1p1pAnUXqb6KWyE2i-W-KLOU3QYthq9RBO_AMZe-jEVGINTe1BkV4EK1L8lBaIQD0TAuwV9PwfnCM3ODu-qXJUUcBVP0k51WKw6gWDCrDq_FqICV5z4meQJrdDw/s400/ora2.jpg" width="400" /></span></a></div>
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Órámat nézem, és elképzelem, hogy hamarosan megszólal a társalgóban a kardinális pinty, s vele egy időben a füsti fecske is ficseregni kezd.</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">9 óra, bukaresti idő...</span><br />
<br />fotóshttp://www.blogger.com/profile/02519264665476395203noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8124486103000208299.post-79674476578966508832017-06-29T17:22:00.001+03:002017-06-30T06:41:14.061+03:00HMKK-fotósuli, 14. évad<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjYoB2JQ_Tk_lUEru8hJr_J7VRpSzwtcUvfOsXoo3pZIXGOpYIMBuxdkQukOur6zZLVF1aClUumb2YJnSVI146EnxdUzfUAT-gfbl4IL2xJPb1wHuOE8yUOR9yJbWEOBOaJ_no8t0I6Nzc/s1600/valogatott.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><img border="0" data-original-height="539" data-original-width="521" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjYoB2JQ_Tk_lUEru8hJr_J7VRpSzwtcUvfOsXoo3pZIXGOpYIMBuxdkQukOur6zZLVF1aClUumb2YJnSVI146EnxdUzfUAT-gfbl4IL2xJPb1wHuOE8yUOR9yJbWEOBOaJ_no8t0I6Nzc/s400/valogatott.jpg" width="386" /></span></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif; font-size: small;">"Házitárlat"<br /><b><a href="https://goo.gl/photos/Enu2yuwgX31siykHA">A 14. évad vizsgamunkáiból készült válogatás</a></b></span></td></tr>
</tbody></table>
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">Töredelmesen bevallom, hogy a 13. évadról szóló beszámolómat valahogy "elpanamáztam" - elvesztek ugyanis a vonatkozó feljegyzéseim egy év végi rendezés idején. Ha ez nem történik meg, úgy biztos, hogy a 14-re se kerül sor; így viszont, ha késve is, számon tartottam a tartozást s most törlesztek.</span><br />
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><br /></span>
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">Már csak azért is, mivel a 14. tanfolyam befejezése óta is jócskán eltelt az idő: 2017. március 3 - április 6 között végzett ugyanis az a 11, fotótanfolyamot végzett és sikerrel vizsgázott hallgató, akik ha nem is mutattak fel látványos eredményeket, a tanárok bevallása szerint, kiemelkedtek az átlagból. Magam is úgy vélerm, megérdemlík a név szerinti említést - hogy mi lesz belőlük, a következő hónapok, évek fotós eseményei fogják eldönteni. Az itt mellékelt "házi tárlat", amit vizsgamunkáikból készült válogatás sorolt egymás mellé, talán meggyőzi az ide látogatókat mindarról, amit fentebb írtam.</span><br />
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><br /></span>
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">Végül, a hagyományok szellemében, itt foglalom össze véleményüket is a HMKK égisze alatt zajlott kurzusról, amely úgy tetszik, bár közel másfélszáz fiatalt juttatott professzionális fotós diplomához, nem veszített kezdeti vonzerejéből. <i>(A válaszok elején a kérdezett nemét és életkorát tüntettem föl)</i></span><br />
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><br /></span>
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">1. <i>Férfi, 66</i>: Azért jöttem, hogy ha elvégzem, tudjak végre egy becsületes képet készíteni. Sokkal többet kaptam a tanfolyamtól! Igaz, a kurzuson elhangzottak csak elindítottak a helyes irányba, legalább 15 kézikönyvet tanulmányoztam azután át, hogy mélyítsem az ismereteket. Tanárok nagyon jók, értik a dolgukat, még akkor is, ha nem papírforma szerinti szakemberek valamennyien.</span><br />
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><br /></span>
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">2. <i>Férfi, 27:</i> Szerettem, mert különleges témákat tárgyaltunk rajta. Jó lenne, ha sikerülne a kurzuson jobban elmélyíteni a technikai részleteket. Eredménye, sokkal magabiztosabban kezelem a gépemet.</span><br />
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><br /></span>
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">3. <i>Férfi, 30:</i> Rengeteg új dolgot tanultam, igaz, a gyakorlás ezután jön. Még mélyebben kellene belemenni a tanultakba, ehhez nem az oktatók tudása hiányzik, inkább az idő. 90-100 órai képzés kellene legalább.</span><br />
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><br /></span>
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">4. <i>Nő, 24</i>: Örvendek, hogy a feldolgozó programokat sikerült elsajátítanom. Az órák jól teltek. Jó lett volna többet dolgozni együttesen.</span><br />
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><br /></span>
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">5.<i> Nő, 32</i>: Meglepően színvonalas felnőttoktatási kurzus. Több ilyenen vettem részt, de ezt igen komolynak és tisztességesnek tartom. Nem csak a pénzt veszik el, tanítanak. Kreatív módon. Igaza volt annak, aki azt tanácsolta, jöjjek Csíkba, mert itt segítik egymást az emberek, nem úgy, mint odahaza, Udvarhelyen.</span><br />
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><br /></span>
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">6.<i> Férfi, 32</i>: Nem tudtam semmit, mindent most kezdtem. Úgy éreztem, túl gyorsan haladunk. Utólag még tanulnom kell ezt-azt. A kollégák, a tanárok segítőkészek voltak, nem hagytak elveszni.</span><br />
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><br /></span>
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">7.<i> Nő, 35:</i> Sokrétű volt, de belefért volna még több terepfotózás, gyakorlat s talán még két hétvége. <i>Akkor ideális lett volna. De a célomat, amiért jöttem, elértem.</i></span><br />
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><br /></span>
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">8. <i>Férfi, 25</i>: Összetartó csapat, sok-sok tudást szereztem, bár voltak unalmas részek is. Két kolléga kimondottan idegesítő volt. A stúdiófotózásnál az volt a gondom, hogy nem mi állítottuk be a körülményeket s így a képeink túlságosan egyformára sikeredtek. .</span><br />
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><br /></span>
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">9. <i>Nő, 29</i>: Teljesen nulláról kezdtem. Komolyan vettem, hogy kezdők is beiratkozhatnak. Hát én az voltam. Most már úgy érzem, valamit értek hozzá. Azt tapasztaltam, hogy az órán mindent megértettem, de otthon csak egy részét tudtam felidézni és nem tudtam, hol nézzek utána.</span><br />
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><br /></span>
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">10<i>. Férfi, 34:</i> Sok jót tudnék mondani a kurzusról, a tanárok jók és csapatmunkában dolgoznak. Mindenki azt adja elő, amihez a legjobban ért. Látszik, hogy a tanfolyam bejáratott, tapasztalatokra épül. Jó lenne több terepmunka, talán még egy közös kiszállás elférne. ott érzi át igazán az ember, hogy mit jelent fényképezni a valóságban.</span><br />
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><br /></span>
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">11.<i> Férfi, 29:</i> Gazdag volt a tematika, de egyvalamit nem tudtam megtanulni: a klasszikus filmelőhívást. Mindazt, ami itt elhangzott, nagyjából eddig is tudtuk, de itt más megvilágításba került és tanultunk újat is. Biztos, ha még egyszer elvégeznénk, akkor is lenne mit tanulnunk.</span>fotóshttp://www.blogger.com/profile/02519264665476395203noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8124486103000208299.post-3060572263220311122017-04-09T13:41:00.002+03:002017-04-09T13:41:32.743+03:00Virágvasárnap<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgNlklgmyZibyJ3O5wWQiLBZJdaRcUXzMSyo7iHoowJnASV-xOvStYiE3NEPMx2A20_0Sr8e-fdgsG4uOyvMwkIGCL9RyBXnTwnPZzYSu17YtNVtfXmXRviCW_UBF4OeQZUETX_dNTnAzw/s1600/viragvasarnap.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgNlklgmyZibyJ3O5wWQiLBZJdaRcUXzMSyo7iHoowJnASV-xOvStYiE3NEPMx2A20_0Sr8e-fdgsG4uOyvMwkIGCL9RyBXnTwnPZzYSu17YtNVtfXmXRviCW_UBF4OeQZUETX_dNTnAzw/s400/viragvasarnap.jpg" width="155" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Szombat reggel</td></tr>
</tbody></table>
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Névnapomra megajándékoztam magam egy cserép amarillysszel. Két kis bimbócska volt, gyermekarasznyi száron, az égnek meredve. Szinte kínálták magukat, hogy magammal vigyem őket. Úgy is tettem.</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Gyorsan növekedtek. Virágvasárnapra pedig kifeslettek. Nem teljesen, csak a fejlettebb bimbók. Szombaton reggel megörökítettem őket, akkor még szégyenlősen lesütötték a szemüket, de este már büszkén kihúzták magukat. Vasárnap reggelre pedig mintha már túl is nyílták volna magukat.</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">És mert tudom, hogy soha nem lesznek már olyanok, amilyennek a közelmúltban láttam őket, megörökítettem a virágvasárnapi ajándékot, s lesem tovább a többi bimbó sorsának alakulását.</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiXZd4OPHpEQOjbPtiR4am0I317OAxV6PWBaauIr6PE1ujyYJ0dXF16r4FAybfXj3YD6SB5_Lr31B_DNqfMPoSbg4IxmBVChpjW3oBH7KAJ9ggrXQj7N6X4c7cEZ2pJXfaZoVDi2LZ9kLQ/s1600/viragvasarnap2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiXZd4OPHpEQOjbPtiR4am0I317OAxV6PWBaauIr6PE1ujyYJ0dXF16r4FAybfXj3YD6SB5_Lr31B_DNqfMPoSbg4IxmBVChpjW3oBH7KAJ9ggrXQj7N6X4c7cEZ2pJXfaZoVDi2LZ9kLQ/s400/viragvasarnap2.jpg" width="365" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Vasárnap reggel</td></tr>
</tbody></table>
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span>fotóshttp://www.blogger.com/profile/02519264665476395203noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8124486103000208299.post-78552686262891695722017-03-23T13:36:00.000+02:002017-03-23T13:36:08.608+02:00Kép / Társak<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Hamarosan bezár a Magyar Művészeti Akadémia kísérletező kedvű Film- és fotóművészeti Tagozatának február 4-április 2 között nyitva tartó budapesti tárlata a Pesti Vigadóban. Akik végigjárták a kiállítótermeket, azt mondják, szép, hatásos kiállítás. Akik az esemény alkalmával készült remek kiállítású és nyomdatechnikával készült katalógust lapozgathatták (mint pl. alulírott), azok úgy érzik egy kicsit, mint akik vissza-visszalopózhatnak a kulcslyukon, s az egyedi élményt elmélyüléssé változtathatják.</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">A "társak" emlegetése a címben nem véletlen: a rendezők arra kérték az akadémikus fotósokat, mutassanak be, felkérés alapján egy egy nem akadémikus képírót, akikkel valamilyen módon közösséget éreznek. A bemutatás képpel és szóval is megtörtént, s így izgalmas párosításban láthatunk 28 remek magyar fotóst, jellemzően kiemelkedő munkákkal és törekvésekkel.</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Számomra a párositások - kevés kivételtől eltekintve - esetlegesnek és némileg mesterkéltnek hatnak, ezért nem is próbálom követni az elemzésnek ezt a vonalát, viszont cserében rámutatok néhány olyan képre, melyeket érdemes fénybe hozni. Válogatásom természetesen, maga is "sántit", mint ahogy minden izelitő a teljes egészből, amit csak a valódi esemény képes nyújtani.</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgp1OKOKYWBOKh-3rRUxtCmMnQ5ndjzYdB2oK9odMJ-1L7UVRkzpGk1lrHIFE80efFXrUn4RueAyid6U7vTIxoKB25hgGtegayKJEtznPgwvpB19666qqZYkpLLAx3u_7OF_1Ey_T9Y_zY/s1600/ballagergely2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgp1OKOKYWBOKh-3rRUxtCmMnQ5ndjzYdB2oK9odMJ-1L7UVRkzpGk1lrHIFE80efFXrUn4RueAyid6U7vTIxoKB25hgGtegayKJEtznPgwvpB19666qqZYkpLLAx3u_7OF_1Ey_T9Y_zY/s640/ballagergely2.jpg" width="416" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Balla Gergely: Halálgyár (Mészégető) 1994<br /></td></tr>
</tbody></table>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhzpVst49JAL2reGYpR8EVMYI34da1FOWL9UCCR1L4oh59a1QCMsOSAkqnnZebnzEsnlljv3ZL7EXBnHVJ0Ig0OF6wXTrkfStPEGI9anbZRrQ-VjHTFycjgh9osxuY9LQxEFhw01_AtRn4/s1600/benkoimre2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="276" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhzpVst49JAL2reGYpR8EVMYI34da1FOWL9UCCR1L4oh59a1QCMsOSAkqnnZebnzEsnlljv3ZL7EXBnHVJ0Ig0OF6wXTrkfStPEGI9anbZRrQ-VjHTFycjgh9osxuY9LQxEFhw01_AtRn4/s400/benkoimre2.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Benkő Imre: Lenin körút, 1988</td></tr>
</tbody></table>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEioAdN3T-tUNPHQG0xz21Nc7eZ0c5UYqzHywyo1wiXSXNgpIc0UgmVTfLsEGX9jFVuqQfDRBSdMJ2loXtlUiWkpbKCEC57HR_tXudTAP8NFZGGOh2a1ExQgG_T_CF1do2kwAQ_xFbw7N14/s1600/bicskeizoltan2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="273" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEioAdN3T-tUNPHQG0xz21Nc7eZ0c5UYqzHywyo1wiXSXNgpIc0UgmVTfLsEGX9jFVuqQfDRBSdMJ2loXtlUiWkpbKCEC57HR_tXudTAP8NFZGGOh2a1ExQgG_T_CF1do2kwAQ_xFbw7N14/s400/bicskeizoltan2.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Bicskei Zoltán: A Kanizsai anzix c. sorozatból</td></tr>
</tbody></table>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhsx9huxpX_ME7pPRUp3BWkRVfhM2oa1R6Mf2hS8cbykc_O_QKXLhl5U42MNuRmGjemY1j5tlYz9zySoNm3-EL5dGqSVP8uhwnkHyqw_ESFiDvvXM0k7Z0XvoZaSJ_kcjFEyxeVjh2oFDQ/s1600/borosgyorgy2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="302" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhsx9huxpX_ME7pPRUp3BWkRVfhM2oa1R6Mf2hS8cbykc_O_QKXLhl5U42MNuRmGjemY1j5tlYz9zySoNm3-EL5dGqSVP8uhwnkHyqw_ESFiDvvXM0k7Z0XvoZaSJ_kcjFEyxeVjh2oFDQ/s400/borosgyorgy2.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Boros György: A Sóstó c. sorozatból</td></tr>
</tbody></table>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><img border="0" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjcbOBPik4b6rpVrfWbFz45v0xJpzLL77PEbyRV7wfdgOJyMEysYShGJXkBVARedG90VQ67bA00oBdyEUwkj-dg0l5zEE5EB6KUK90cEIxIJznOFU8H3zI5ecA0MhcoAnYy3tSOskC_YFU/s640/dormanlaszlo2.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;" width="418" /></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Dormán László: Miska bácsi / Drávaszög</td></tr>
</tbody></table>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjcbOBPik4b6rpVrfWbFz45v0xJpzLL77PEbyRV7wfdgOJyMEysYShGJXkBVARedG90VQ67bA00oBdyEUwkj-dg0l5zEE5EB6KUK90cEIxIJznOFU8H3zI5ecA0MhcoAnYy3tSOskC_YFU/s1600/dormanlaszlo2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"></a><br /><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjcbOBPik4b6rpVrfWbFz45v0xJpzLL77PEbyRV7wfdgOJyMEysYShGJXkBVARedG90VQ67bA00oBdyEUwkj-dg0l5zEE5EB6KUK90cEIxIJznOFU8H3zI5ecA0MhcoAnYy3tSOskC_YFU/s1600/dormanlaszlo2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"></a></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg4kadvOZb0xrGYUpFPwzYqVibSTkk-nCjwdN2YWHnorpUWhxUCkwW91ABgS-Y5-RZRBJMWyYOadDxzJcluXt_paMPPas9cX5MhB2SKs4_VAxZc7Cg2ZssEnFCuO1ojvs1_9joeRiB6t6s/s1600/horvathpeter2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="273" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg4kadvOZb0xrGYUpFPwzYqVibSTkk-nCjwdN2YWHnorpUWhxUCkwW91ABgS-Y5-RZRBJMWyYOadDxzJcluXt_paMPPas9cX5MhB2SKs4_VAxZc7Cg2ZssEnFCuO1ojvs1_9joeRiB6t6s/s400/horvathpeter2.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Horváth Péter: Telefonáló (Király Tamás)</td></tr>
</tbody></table>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhuE8bMV6r_yzKU9MOJu1f0P5ZedJvPgEfcQgPrnwam1bSC0ODd-DzVgRWnjLO-jvnW2rXylG8nmWNEW_kznUXTWGxT41Hq9xtQc5Aj-Et0E-EkuIwiv4FZCqc0QbYVCLxH0D-UtIbSXog/s1600/katkotamas2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhuE8bMV6r_yzKU9MOJu1f0P5ZedJvPgEfcQgPrnwam1bSC0ODd-DzVgRWnjLO-jvnW2rXylG8nmWNEW_kznUXTWGxT41Hq9xtQc5Aj-Et0E-EkuIwiv4FZCqc0QbYVCLxH0D-UtIbSXog/s640/katkotamas2.jpg" width="422" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Katona Tamás: Az Álom a szinházról c. sorozatból</td></tr>
</tbody></table>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjvhpAKqdN46HRCVQUXEnxyZA6zG5JaXT1uB3PVGJyXNlOS868ETsWkRn4-Nt3NSxzjD2NuXHpDWwVirv_9iD7WAVIZOjPs3yy76upn0pT3I6vh9Uwn8WuQVU-Sz7K6RFLr7GCLne8WfZA/s1600/koffantamas2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjvhpAKqdN46HRCVQUXEnxyZA6zG5JaXT1uB3PVGJyXNlOS868ETsWkRn4-Nt3NSxzjD2NuXHpDWwVirv_9iD7WAVIZOjPs3yy76upn0pT3I6vh9Uwn8WuQVU-Sz7K6RFLr7GCLne8WfZA/s640/koffantamas2.jpg" width="500" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Koffán Tamás: Korcsolyázó / Szék, 1981</td></tr>
</tbody></table>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEizDx00zcpcKGbpehEeMXMoHBK-yNBJMkynJ1yvL93zr1I1M_Da4y3C_boX4Nl8az7r9ozqd_0iwbQ_WfLn1Cr-aiShyphenhyphenzW29D3Qpb5yWK6DEZRmnqhA8oKAt6KcCBcni8784GL9GYjFk3A/s1600/kunkovacslaszlo2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEizDx00zcpcKGbpehEeMXMoHBK-yNBJMkynJ1yvL93zr1I1M_Da4y3C_boX4Nl8az7r9ozqd_0iwbQ_WfLn1Cr-aiShyphenhyphenzW29D3Qpb5yWK6DEZRmnqhA8oKAt6KcCBcni8784GL9GYjFk3A/s640/kunkovacslaszlo2.jpg" width="470" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Kunkovács László: Járgányos kukoricadaráló, 1983</td></tr>
</tbody></table>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhwp7E8BOq9MgVx0TETCQiD0D7290tBMNyDNGLI6xswuBQAhu98rFjxllz-LroFVnP0LQymTqDnSX7tG5Ll1kuYp9OAmXInOkWmkAqSmpXnV4UQh64DD-YjAgxCBTBGEtj_0PuSVgTxheU/s1600/molnarzoltan2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="256" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhwp7E8BOq9MgVx0TETCQiD0D7290tBMNyDNGLI6xswuBQAhu98rFjxllz-LroFVnP0LQymTqDnSX7tG5Ll1kuYp9OAmXInOkWmkAqSmpXnV4UQh64DD-YjAgxCBTBGEtj_0PuSVgTxheU/s400/molnarzoltan2.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Molnár Zoltán: Copsa Mica, Románia</td></tr>
</tbody></table>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhsQyVWhp7wGbDqu2AV1pLnVeHr9Gs9BxEZpG4iOpx8OXhYEtC-lOnv47dDUbUCXsfmvkwUy3bg_uG8gnoz9UO5CM5H9ee2zKGbponz9JeL4L6v8fM8P739CIFeVs24PCdfx7oQDUmDP7A/s1600/moserzoltan2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhsQyVWhp7wGbDqu2AV1pLnVeHr9Gs9BxEZpG4iOpx8OXhYEtC-lOnv47dDUbUCXsfmvkwUy3bg_uG8gnoz9UO5CM5H9ee2zKGbponz9JeL4L6v8fM8P739CIFeVs24PCdfx7oQDUmDP7A/s400/moserzoltan2.jpg" width="375" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Moser Zoltán fotója</td></tr>
</tbody></table>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiyz3gOCLMpfR84r8NrV46smnrycoaOnCJ7PHQfYhT69YfUod1L52PC9iBmzRP07CRVzlKsxbQ1QzqoZbR6kzXwy5onXm2MjxdKyYfaMpuHd8EYJLt248W2JpS9rdIN1vL9ASoKaWlTbU0/s1600/sara1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="291" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiyz3gOCLMpfR84r8NrV46smnrycoaOnCJ7PHQfYhT69YfUod1L52PC9iBmzRP07CRVzlKsxbQ1QzqoZbR6kzXwy5onXm2MjxdKyYfaMpuHd8EYJLt248W2JpS9rdIN1vL9ASoKaWlTbU0/s400/sara1.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Sára Sándor: Azok az ötvenes évek c. sorozatból</td></tr>
</tbody></table>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjDmwe0BS0J2cmlQJDXivdbjUXwL4U1bUl7ICtAxBf0oN0sOyvsjImoVxo0t4FWdFzOVAozJNqac7Wjf6EjhfUndl5Z20yUUTHWlgtzZxU4qkePXirUpfzfucaeQ92kmNfDNXE5Jwe4xBo/s1600/toroklaszlo2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="385" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjDmwe0BS0J2cmlQJDXivdbjUXwL4U1bUl7ICtAxBf0oN0sOyvsjImoVxo0t4FWdFzOVAozJNqac7Wjf6EjhfUndl5Z20yUUTHWlgtzZxU4qkePXirUpfzfucaeQ92kmNfDNXE5Jwe4xBo/s400/toroklaszlo2.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Török László: A Cigányok c. sorozatból</td></tr>
</tbody></table>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEih1pahNarjCD-UthMAS7VmrM9dd6tIctEo_MVxmik5IA3Vf207OM2TZosASXQl1dfmSrTul1S7l3GGBkyTyALKOr4hPNEiwEWPyjVKPq4YnGte7Q1oDXJVFONZ4u2A108Zkprj-GZ10j8/s1600/medvekkeltancolo.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="266" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEih1pahNarjCD-UthMAS7VmrM9dd6tIctEo_MVxmik5IA3Vf207OM2TZosASXQl1dfmSrTul1S7l3GGBkyTyALKOr4hPNEiwEWPyjVKPq4YnGte7Q1oDXJVFONZ4u2A108Zkprj-GZ10j8/s400/medvekkeltancolo.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Ádám Gyula: Medvékkel táncolók</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
fotóshttp://www.blogger.com/profile/02519264665476395203noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8124486103000208299.post-27447971985370851342017-03-21T09:12:00.001+02:002017-03-21T09:12:45.393+02:00Ketten (is) Brassaïról<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEicAkL8hyphenhyphenzxTMIgfuycUPJbfJo6FZbaaCC-i69E5Vfv2zephNGXQJF-zhJ_pSjXRIAmWB_SUZ-Lg6Sx4vw5FPw3xVyZDDUr3flcuy704A4DI6_xJypTev2BUkuTjDyh0H5piTpeQsjh-5E/s1600/brassai.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEicAkL8hyphenhyphenzxTMIgfuycUPJbfJo6FZbaaCC-i69E5Vfv2zephNGXQJF-zhJ_pSjXRIAmWB_SUZ-Lg6Sx4vw5FPw3xVyZDDUr3flcuy704A4DI6_xJypTev2BUkuTjDyh0H5piTpeQsjh-5E/s400/brassai.jpg" width="300" /></a></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><i>A fotográfia e
zsenijét nem kell bemutatni. De érdemes elolvasni, amit
irók-újságirók-riporterek rendre, előcsalogattak belőle. Olykor
már csak élete legalkonyán. Gazdag irodalma van a
<b>Brassa</b><b>ï-legendáriumnak.
</b>Ebből most két
kevésbé ismertre bukkantam, megosztom. Különösen figyeljünk a
fotografálásra vonatkozó hivatkozásokra! (csg)</i></span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><i><br /></i></span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><i><br /></i></span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br />
</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<b><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif; font-size: large;">Sediánszky János: Brassaïval,
egy délután</span></b></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br />
</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">1923 óta él Párizsban egy magyar
ember, Henry Miller a város „élő szemének" nevezi. Brassaï
ő, a képzőművész, és a fényképezés nemzetközi hírű, a
legelsők között számon tartott mestere. Barátja Picassónak.</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Évek óta a francia Délen él,
magyarokkal alig találkozik. Ha néha felrándul Párizsba, a
Faubourg Saint-Jacques keskeny, végtelen hosszú utcájában lakik.</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Összedobált képek, kerámiák,
albumok, vázlatok kusza egyvelege a szoba, amelyben fogad, ablaka a
Santé-börtönre nyílik. Már szürkül, s odaát, a cellarácsok
mögött pislákol néhány lámpás.</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Naiv festők képei a falon, könyvek
halmaza a földön, a polcokon. Az asztalon ócska írógép áll.</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Helyet szorít, ismerkedünk. Egy
kötetet nyom a kezembe.</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Fényképalbum: Paris de Nuit, az
Éjjeli Párizs.</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">De néma gazdagoké, nem a fény
városa. Nem villanyfüzérek, csak egy magányos gázláng, mégis
tündöklő fényudvarával. Apró, elveszett fények ezek, a
rakparton, a tócsában, a kövezeten.</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">– Harmincéves koromig nem nyúltam
fényképezőgéphez. Valaki egyszer a kezembe nyomott egyet,
biztatott. Bennem még hangulatok éltek, nagyon elevenen. Az
éjszakai város, az utcák, amiket a nappaliaknál százszor jobban
ismertem. Hiszen éjjel éltünk mi akkor, napközben csak aludtunk.</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">– Hogy került Párizsba?</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">– Művész akartam lenni, kijöttem.</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">– Brassóból? Gondolom, a nevéről</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">– Igen. Apám tanár volt ott, én
festő akartam lenni. Pesten jártam a Képzőművészeti Főiskolára,
aztán Berlin jött, két évig. A Sturm korszaka, Kandinsky. És
huszonháromban már Párizsban voltam.</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">– Ki vezette? Miből élt?</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">– Újságírásból. És szerencsém
volt. A szürrealizmus hőskora volt az. Valahogy eljutottam a
Minotaure folyóirathoz, bekerültem a szürrealisták csoportjába.
André Breton, Eluard, Salvador Dali, Braque, Matisse, Maillol a jó
ismerőseim lettek. És harminckettőtől Picasso, a legjobb.</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">– De mivel érte el? Hogy sikerült?</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">– Mondom, hogy cikkeket írtam,
kritikus voltam, és mindenekelőtt művész. Itt kezdtem el
rajzolni. Picasso egyszer azt mondta a vázlataimról: Maga született
rajzoló. Miért nem aknázza ki az aranybányát, ami magában
rejlik?</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Egy másik kötet fedi el Párizs
fényeit: Harminc rajz. Jacques Prévert írt verset ezekhez a
duzzadó, erős lábú, sörényes tollrajz-amazonokhoz, Brassaï
aktjaihoz. Mellbeütő, érdekes költemény. Kiválasztott részletét
helyben lejegyzetelem, és itthon később le is fordítom:</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br />
</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><i>Székesegyházak és kávéházak
pillérei</i></span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><i>hallgassátok a jég verését a
kövezeten</i></span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><i>a Faubourg Saint-Jacques utcában</i></span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><i>A Santé börtön mellett</i></span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><i>egy szépséges arab paripa</i></span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><i>tűnik fel hirtelen</i></span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><i>meztelen ez a ló se hám se nyereg
rajta</i></span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><i>fara fénylőn ragyog mint viasszal
bevont parkett</i></span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><i>aki épp arra jár megáll egy
pillanatra</i></span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><i>és elbűvölten nézi</i></span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><i>az állat tomporát</i></span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><i>és nőre gondol a férfi</i></span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><i>és férfira a nő</i></span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><i>egy már letűnt világról álmodik
mindegyik
</i></span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><i>amikor egyszerű volt az élet</i></span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><i>pőre nyers és szép</i></span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><i>és elfogadható
</i></span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><i>s a ló</i></span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><i>miként e röpkén felidézett világ</i></span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><i>máris tovaszáll.</i></span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><i>A Brassaï rajzolta nők</i></span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><i>e paripához hasonlítanak</i></span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><i>Asszonyok akiket sohasem látni</i></span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><i>vagy csak néhányukat</i></span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><i>könnyűek mint a fák</i></span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><i>és nagyok mint a virágok</i></span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><i>a megszokott lét fojtó páráiból</i></span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><i>úgy bukkannak elő
</i></span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><i>és mutatkoznak szégyentelenül</i></span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><i>az ősanyag friss hevületében</i></span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><i>mint Venus Gallypiges vagy szép
Fegyverkovácsnék...</i></span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><i>E nők...</i></span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><i>lábbujjhegyen ringó erősszálú
növények</i></span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><i>a megdöbbent riadt kárhozott menny
felé</i></span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><i>emelik lábaik feltörő oszlopát</i></span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><i>azokon lengenek kebleik combjaik</i></span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><i>fényekben fürdő függőkertjei.
</i></span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">– Igy kezdődött tehát, az Éjjeli
Párizzsal.</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">– Igen. Megjelent, s egy csapásra
ismert lettem. Kiadták külföldön is, s a következő évben
folytatását, az Erkölcs-tanulmányok a Montparnasse-rólt. Aztán
a többit.</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Fényképalbumok megint. Picasso
szobrai, Ünnep Sevillában, Bretagne-i tájak. És a: Grafitti.</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">– Mi ez? – hajolok egyszerre a cím
s a különleges ábrák, alakzatok fölé.</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Két Picasso-idézettel felel,
magyarázatul:</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">„A fal valami csodálatos dolog, nem
vették észre? Mindig nagy figyelmet fordítottam arra, ami ott
történik. Hányszor kísértett meg fiatalon egy nagyon szép fal,
hogy rávéssek valamit."</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">És a másik:</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">„Egy fal olyan gazdag lehet, mint egy
székesegyház homlokzata."</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Brassaï is felfedezte ezt, és
kiaknázta a kamera világának. Mert amit itt látok, fényképnek
talán a legmegrendítőbb: a telefirkált, foltos, penészes,
agyonrepedezett, omló falak költészete: szerelem-szívek, nyilak,
vallomások és merészebb jelképek krikszkrakszai. A Halál: üreges
szemek, halálfejek, a vakolatra karcolva: s ugyanaz tíz év múlva,
elmélyülve, elkráteresedve, szinte továbbkövülve. Ez hát a
Grafitti. Van egy újabb, színes változata is, amit Japánban
készített. A fekete-fehér talán drámaibb, ez látványosabb.</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">– És a film?</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Legyint.</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Csináltam egyet 1956-ban, a
legeredetibb kisfilm díját kapta akkor Cannes-ban. Amíg élnek
állatok, ez volt a címe. Huszonnégy országban vetítették.</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">– Milyen művészet vonzza még?</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Visszamosolyog, egy másik kötetet üt
fel. Histoire de Marie. Marie története.</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Prózai verseskönyve ez, meséli a
tartalmát is. Egy idős, ötvenöt éves cselédasszony bánatát,
szomorúságát, életét a papírvékony falú szobában, a gazdagok
között, ahová minden áthallatszik. Marie kastélyban élt, az
árnyékszékeket tisztította. Szerette ezt a munkát. Leleplezi
erkölcstelen gazdáit, elgondolkodik néha Marie Antoinette
végzetén, amikor a németek a Santé-börtönben hazafiakat lőnek
agyon, Párizs megszállása alatt. Üres perceiben a hűtlenségről
elmélkedik. „Ha az asszony hűtlen, nem baj, pénzt hoz a
konyhára, hiszen az udvarló is tömi ékszerrel, ruhával,
ajándékkal, de ha a férfi rúg ki a hámból, kész
szerencsétlenség, mert elhordja a pénzt a tyúkokhoz."
Marie-nak hasdaganata van, de nincs pénze, és félő, hogy csak a
Szent József szegénykórházba kerül, ahol keményszívűek a
kedvesnővérek, és keményített fityulában járnak. „Csak
tárgynak nézik a beteget, egyszer már majdnem átmentem ott a
túlvilágra." Újra Picasso kép az asztalon.
</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">– Bár sok felvételt készítettem
Picassóról, ez az 1932-ből való a legkedvesebb. Olyan rajta, mint
egy monolittömb.</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Olyan. Erős, zárt test, zömök, csak
átható, elmélyülő, hatalmába kerítő szeme uralkodik rajta.
Mellékesen mondja:</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">– Tudja, hogy Picassónak miért
nincs önarcképe? 1918-ban a Lutetia szállóban épp
borotválkozott, amikor Apollinaire halálhírét hozták. Akkor úgy
megdöbbent, hogy azóta nem festi és nem rajzolja magát.</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Beszélgetések Picassóval. Ez a
könyve nagy szenzáció volt. És baráti ajándék Picassónak –
ahogy a kézzel írt ajánlás mondja – „nyolcvanharmadik
születésnapjára, egy csokor gazdag óráinak megtalált
pillanataiból". Emlékkiállítás is nyílt erről a könyvről
egy Saint-Placide utcai antikvárium pincéjében. A vendégkönyvben,
vörös lúdtollal írva, ilyen nevek sorakoztak: Jean Follain,
Jacques Prévert, Jeanne Moreau, Aznavour és leánya.</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Szóban is újra Picasso a téma.</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">– Cocteau a rongyszedők királyának
nevezte, mert összeszedett minden ócskaságot, egy elszáradt
nyúlbőrt, melyet a Louvre udvarán talált, eldobált
konzervdobozokat a szemétládákból, hogy megcsodálja
egyszerűségük rendjét, alakjaik változatosságát.</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Egy másik élmény. Reggeli találkát
beszélt meg vele, hogy együtt menjenek a műtermébe. De a festő
még ágyban fekve fogadta, elcsigázva. Jean Marais, a színész egy
söprűnyelet hozott előző este, hogy abból készítsen neki
valamit. Picasso egész éjjel dolgozott, mintákat égetett a
seprűnyélre, ezért volt fáradt, kimerült másnap reggel.</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Az idő múlik mesélés közben,
Brassaï az órájára néz, bocsánatot kér, dolga van a városban.
Elkísérem? Természetesen. Gyorsan szedelőzködik. Kerek, ellenzős
sapkát tesz húsos, kopasz fejére, a fogasról esernyőt emel le.
Amint szemben áll, barátjához, Picassóhoz hasonlítják nagy,
fekete szemei. Fogom a karját, úgy imbolygunk a külső boulevard
hiányos kövezetén, a 86-os autóbusz megállójához.
</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Az utcán, a buszon a beszélgetés még
folytatódik.</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">– Luxusgéppel dolgozik?
</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">– Egyáltalában nem. Nem igen
törődöm a fényképezőgéppel. Attól nem függ semmi, vagy
legalábbis nagyon kevés. A szupertechnikának semmi köze a jó
eredményhez. A művészi fényképezés inkább a szobrászathoz
hasonlít, mint a mozgáshoz, a filmhez. Ha ötezred másodperc alatt
készítek egy felvételt, nem a mozgást ábrázolom, hanem a
megállított pillanatot. Ez a megállított élet a fényképezés
témája. Éppen ezért nem értek egyet azokkal a törekvésekkel,
amikor sorozatot készítenek a pillanat tört része alatt rögzített
képekkel, és mosoly helyett láthatunk egy eltorzult arcot, egy
lefittyedt szájat. Nem hiszem, hogy ennek megörökítése volna a
művészi fényképezés feladata. Persze, ez csak az én egyéni
véleményem.</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">– Térjünk vissza még egyszer a
filmhez. Nyilván a képi kifejezés izgatja elsősorban a
mozivásznon.</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">– Nem szeretem a filmen a túl szép,
túl művészi fényképezést. A gyönyörűen virágzó
gyümölcsfákat, a túlvilágított vagy túlsötétített tájakat,
egeket és felhőket, amilyeneket mexikói filmekben láthat. A
francia rendezők is sokszor vonzódnak az ilyesmihez.</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Valóban. Akkor láttam Agnes Varda
reklámozott filmjét, a Boldogságot. Színezett impresszionista
festészet a filmvásznon.</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">– És Godard Megvetése! Ebben a
filmben csupán Brigitte Bardot lesült bőrének meztelenségéhez
keresett a rendező meghökkentő vagy elbűvölő színkontrasztokat.
Ez azonban csak külsőség, ami elvonja a figyelmet a film
mondanivalójáról. Ezzel szemben Chaplin sohasem fordított különös
gondot a fényképezésre, a megvilágítás effektusaira, a
beállítás trükkjeire, a sujet-t, a színészi alakítást, a
rendezést tartotta fontosnak...</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Mondat közepén száll le hirtelen, s
ad elmenőben kezet.</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Én is lelépek hamarosan, a Sévres
Babylonne állomáson, az Olcsó Áruház előtt.</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">A járdán egy hirdetőoszlop
plakátjába ütközöm: öles betűkkel Brassaï kiállítására
hív.
</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br />
</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br />
</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<b><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif; font-size: large;">Vinkó József: Párizs szeme</span></b></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br />
</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Nem volt könnyű találkozni vele.
Hetekig nyomoztam, amíg megszereztem a párizsi címét, akkor
kiderült, Nizzába utazott, a vidéki házba. Már majdnem vonatra
szálltam, amikor házmestere megsúgta, hogy a hír kacsa, Brassaï
(franciásan: Brassaí) fenn rejtőzik a lakásában, az ötödik
emeleten, csak épp letagadja magát. Hiába rohantam fel, hiába
csöngettem, az ajtó mögül valaki válaszolt: „Itt nem lakik
semmiféle Brassaï!" Mozgósítottam újságíró barátaimat,
üzenetet hagytam, naponta telefonáltam, mígnem egy délelőtt
csengett a telefon és egy női hang randevúra hívott Brassaïhoz.
Ugyanaz az ajtó nyílt meg előttem, amelynek a küszöbén pár
nappal ezelőtt hiába tipródtam. Kicsi, homályos, kartondobozok
százaival zsúfolt lakásba léptem azaz még be sem léptem
egészen, amikor a tuszkulánum mélyéből mérges hang reccsent
rám:</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">– Maga botrányt csapott a Télérama
szerkesztőségében, hogy nem fogadom, mit akar?!</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">– Interjút.
</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">– Mindenki azt akar.</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">– Ezért tagadja le magát?!</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">– Rengetegen zaklatnak, védekeznem
kell.</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Igazából most veszem csak szemügyre.
Brassaï 83 éves. Fején füles pamutsapka, lábán papucs, morogva
összehúzza magán a kockás házikabátot. Fáradt, zsörtölődő
vénembernek hihetném, ha nem látnám a szemét. De ezek a szemek
nem öregedtek meg; attól a pillanattól kezdve hipnotizálnak,
ahogy beléptem a lakásba, szinte odaszögeznek a kis
zongoraszékhez. Eszembe jut, amit Francois Mauriac irt: talán
szakmai ártalom, hogy ekkorára megnőttek a szemei, szinte rá
akarnak ugrani a tárgyra, az áldozatra: szó szerint felfalják az
embereket és a dolgokat. A langusztának vagy a remeteráknak vannak
ekkora szemei..." „Brassaï: Párizs szeme" – írta
róla a közeli jóbarát,</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Henry Miller is. Brassaï: avagy egy
ember szeme – adta portréfilmjének címéül a francia televízió.
„Egy ember, akinek kettőnél több szeme van" – nyilatkozta
Jean Paulhban. „Egy szemtanú vallomása" – mondja cikkében
a Sunday Times kritikusa. Mindenki a szeméről beszél, mindenki azt
akarja lefotografálni, a szeme híresebb lett, mint Gréta Garbóé.</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">– Megengedi, hogy lefényképezzem?</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">– Nem, Most jöttem ki a kórházból,
beteg ember benyomását kelteném. És a magnetofont se kapcsolja
be.</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">– Fényképez még ma is?</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">– Ritkán. Nincs már bennem
életerő. De néha nagyon sajnálom, hogy otthon hagytam a gépemet.
Ilyenkor képzeletben lefotózom, amit látok. És ezeket a gépeket
nem látja soha senki más. Mekkora szabadság!</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">– Ön bizonyos tekintetben
konzervatív fotósnak számít. A színes film diadalútja közepette
egész életében ragaszkodott a fekete-fehér fotóhoz. Miért?</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">– Mert a fekete-fehér sokkal
kifejezőbb, árnyaltabb, elvontabb. Bizonyos tárnák színesben
megfoghatatlanok. Az emberi arc színesben például szörnyű. A
színes képnél a színből kell kiindulni és nem a tárgyból.</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">– És nem zavarja, hogy a tucatfotó
elárasztja a világot? Hogy a hírügynökségek, a
televízióállomások és a műholdak százezrével ontják "a
„fotó-dokumentumokat", hogy minden második japán objektívon
át látja a világot és a legújabb motoros Leicákkal tízegynéhány
másodperc alatt harminchat felvételt lehet készíteni?</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">– Nem. Ez normális, a technikai
fejlődést nem lehet megakadályozni. És még csak azt sem mondom,
hogy kisfilmre nem lehet jól fényképezni. Ma pillanatok alatt
tényleg lehet harminchat felvételt készíteni. De én sokszor úgy
utaztam külföldre a Harper's Bazaar megbízásából, hogy egyetlen
felvételt kellett csak hazahoznom. Igaz, én lemezre dolgoztam, és
a kazetták nehezek voltak, nem pazarolhattam.</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">– De száz és száz felvétel között
mégiscsak akadhat egy remekbe szabott. A legképzetlenebb amatőr is
elkaphatja a század legszenzációsabb pillanatát. Ön talán nem
hisz a véletlenben?</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">– Hogyne hinnék! Bárkinek
kedvezhet. De csak egyszer! Az igazi fotósok naponta randevúznak a
véletlennel.</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">– Ön szerint mi a jó fotográfus
legfőbb tulajdonsága?</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">– Az objektivitás. Erre kell
törekedni. Bármennyire objektívek vagyunk is5 még mindig
túlságosan szubjektívek maradunk.</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">– Vakhit a valóságban?</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">– A fotósnak realistának kell
lennie. Hiába akarok ugyanis objektív maradni, a fényképeim egy
idő után mégis elkezdtek rám hasonlítani, jobban, mint a saját
tárgyukra. Éppúgy, mint Cézanne almája, az is jobban hasonlít
Cézanne-ra, mint egy almára.</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">– Ön festőnek készült,
Budapesten és Berlinben tanult, írt, festett, rajzolt, díszletet
tervezett. A harmincas évek elején miért kezdett el hirtelen
fotografálni?</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">– 1924-ben érkeztem Párizsba.
Csodálatba ejtett ennek a városnak a gazdasága, éjszakákon
keresztül csavarogtam barátaimmal, Henry Millerrel, Jacques
Prévert-rel a Montmartre-on, a Ménilmontanton, a Porté des Lilas
környékén, a Szent-Márton kanális partján, széltében-hosszában
bejártam a várost, közben dolgoztam, hol sporttudósításokat
írtam, hol karikatúrákat rajzoltam, hol hamis interjúkat
gyártottam világnagyságokkal. Minden ezekben az években történt
velem, a húszas évek végén és főleg a harmincas évek elején,
megismerkedtem, a szürrealistákkal, Bretonnal, Salvador Dalival,
Man Ray-jel, barátom lett Matisse és Picasso. Meg akartam örökíteni
ezt a sok csodálatos dolgot, amit láttam és rájöttem, hogy a
fényképezés alkalmas rá, hogy a fotó korunk sajátos kifejezési
eszköze. André Kertész adta kölcsön az első gépet.</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">– Alig néhány évvel később
—jóllehet már ismert fotográfusnak számított - azt írta
szüleinek: „Ha törik, ha szakad meg kell szabadulnom a
fotográfiától. A fényképezést mindig csak ugródeszkának
tekintettem, ugródeszkának igazi elemembe, s íme az ugródeszka
nem enged. Ezzel a kis kerítőhálóval, ami a fotográfia, hogyan
ejtsem el a királyi vadakat?"</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">– Ha ennyire tudatosan döntött a
fényképészet mellett, miért akart mégis folyton megszabadulni
tőle?</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">– A Beszélgetések Picassóval című
kötetemben megírtam, amit Picasso mondott: „Maga rajzolónak
született, miért nem folytatja? Sóbányával cserélte fel az
aranybányáját." Szerinte a fotóművészet csak
„mellékfoglalkozás". Ez sokáig motoszkált a fülemben. De
a harmincas évek vége felé leginkább talán azért kapálóztam a
fotó ellen, mert féltettem az egyéniségemet. Nekem akkor a
fényképezés kenyérkereset volt, munka, a Coiffeur című lapnak
kellett volna dolgoznom. De hamar otthagytam. Engem a frizurák nem
érdekeltek. Se a pénz. Engem csak az élet érdekelt, amit magam
körül láttam.</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Brassaïnak sikerült az, ami a
században kevés fotósnak. Csavargásai közben - a világon
először — megörökítette az Éjszakai Párizst, a Notre-Dame
vízköpőit, a Művészetek hídját, a Montmartre azóta rég
lebontott házait, a cselédlépcsők és a paloták világát. Fotói
úgy őrizték meg Párizst, mint a forró láva Pompej köveit,
Titkos Párizs című albumának lapjain úgy elevenedik meg a
harmincas évek pittoreszk világa, mint valami Renoir-fimben:
csavargók és vagányok kavarognak itt, trógerek és
csatornapucolók, a Magic Citybeli traveszti-bál férfipárjai, a
Quincampoix-utcai örömlányok, Conchita, a hastáncosnő, a
Majomember, a titokzatos Bengalie, a Blomet-utcai néger bál
táncosai, Kiki-Montmartre, Rose és Lydia, és mindnyájuk között
a legkülönösebb teremtmény, a baudelaire-i lidércvilág tündére:
a la Mő-me-bijou, a Chaillot bolondja. Brassaï töviről hegyire
ismerte a várost, lefotózta a falakra vésett Graffitiket, az
utcakölykök krétarajzait, többször letartóztatták, sokszor
menekülnie kellett a felbőszült stricik elől, egyszer féltve
őrzött kazettáit is ellopták. Vaku nélkül dolgozott, az
expozíciós időt egy gauloise vagy egy boyard elszívásával
mérte, soha sem guggolt le, nem csavarodott fotóriporter-pózba,
„szemmagasságból" fotózott egy 6x9-es Bergheil de
Voigtlanderrel. Nem kereste az extremitásokat, nem hajszolta a
szenzációt. Az elsők között volt, akik kivívták a fotónak azt
a jogát, hogy a múzeumok és kiállítótermek falai közé
bebocsáitatást nyerjen. Legújabb kötetében, az Életem művészei
című gyűjteményben híres portréi szerepelnek; Matisse, Bracjue,
Picasso, Maillol, Miró és a többiek képei. A fülszövegen az
első mondat így hangzik: „Brassaï (született Halász Gyula]
magyar származású fotóművész."</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">– Mikor járt utoljára
Magyarországon?</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">– 1917-ben. Budán érettségiztem.</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">– Azóta soha többé nem tért
vissza?</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">–Nem. Sosem volt időm. Pedig
szerettem volna. De szülővárosomban, Brassóban sem jártam.
Mindig a szüleim jöttek ki Párizsba,</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">amíg éltek.</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">– Mit tud a mai Magyarországról?</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">– Ott mennek legjobban a dolgok.</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">– És Erdélyről?</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">– Pár évvel ezelőtt az egyik
ottani magyar hetilapban megjelentek a fitalkori leveleim.</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">– Beszél még magyarul?
</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">– Nem beszélek magyarul.</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">– Magyar barátai közül kikre
emlékszik?</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">– Tihanyi Lajosra, Dodóra. Együtt
csavarogtunk annakidején Párizsban. Károlyi Mihályra, a
Coupölé-kávéházban sakkozott, Bartókra, akinek még Budapesten
elvittem első írásomat, egy balettet, hogy zenésítse meg. Illyés
Gyulára, aki a Magyarországon is kiadott Picasso-könyvem előszavát
írta. Sokszor kerestek televíziótól, a rádiótól is, de ezer
évig kellene élnem, hogy mindenkivel találkozhassam.</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">– Hosszú ideig ingadozott a
festészet, az írás és a fotózás között. Mit jelent Önnek ma
a fotó?</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">– Egyre többet. Sokkal jobban
kifejezi századunkat, mint a festészet vagy a szobrászat. Minden
kornak megvan a maga művészete, a miénk a fotó. Még akkor is, ha
bizonyos értelemben nyugodtan mondhatjuk, hogy a fotó
anti-művészet, hiszen minden az objektíven és a kémiai
folyamatokon kersztül történik. A csodás éppen az, hogy a
fotóművész egyénisége mindennek ellenére átüt. Számomra
talán ezért nagyon intim dolog a fotó. Olyan mint egy napló. Itt
jártam, ezt láttam. Ez létezett.</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">– Sem a kollázs, sem a
fotóriportázs nem érdekelte soha, pedig mind a szürrealisták,
mind a szociofotó hívei a barátai közé tartoztak. Miért maradt
érintetlen a hatásuktól?</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">– A szürrealistákkal sosem
értettem egyet. Számomra a valóság, a körülöttem zajló élet
sokkal érdekesebb, varázsosabb volt, mint az ő összes
„álomlátásuk". Ismertem nagyon rossz festőket, akiket a
szürrealisták istenítettek, mert ők a műalkotásokat nem a
minőségük, hanem a témájuk szerint ítéltek meg. Nem a
művészetet szerették, hanem a „témát". A szociofotóval
kapcsolatban pedig annyit; én nem voltam soha fotóriporter, bár az
amerikai sajtó az Éjszakai Párizsnak és a Titkos Párizsnak éppen
a szociológiai vonatkozásait emelte ki. A propaganda nem érdekelt.
Én nem megítélni akartam a világot, csupán ábrázolni.
Amilyennek láttam. Balzac sem ítélkezett soha, leírta a
társadalmat. Ahogy látta. Regényeiben mégis benne van az ítélete
is. Én semmit nem találok ki, mindent elképzelek.</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">– És ez a rengeteg doboz és fotó
körülöttünk?</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">– Az életem dokumentumai. Szép
lassan kiadom őket, kötetenként. De nem kapkodok; a fényképnek,
mint a jó bornak, idő kell.</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">– Ennyire bízik a fotó hatásában?</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">– A legjobb fotók belevésődnek az
emlékezetbe. A borostyánban és a széndarabokban néha egy-egy
növény vagy hal vázának a lenyomatát lehet megtalálni. Ezek a
természet fotói. Abban bízom, hogy amit én csinálok, hasonlít
ehhez.</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br />
</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<b><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Forrás: Vinkó József: Az ember
harmadik bőre. Pátria Könyvek, 1989</span></b></div>
<br />
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<br />
</div>
fotóshttp://www.blogger.com/profile/02519264665476395203noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8124486103000208299.post-64584822893298707542016-11-28T09:32:00.002+02:002016-11-28T09:32:40.499+02:00Remek interjú egy (amatőr) fotóssal<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe width="320" height="266" class="YOUTUBE-iframe-video" data-thumbnail-src="https://i.ytimg.com/vi/batpBEcM_CU/0.jpg" src="https://www.youtube.com/embed/batpBEcM_CU?feature=player_embedded" frameborder="0" allowfullscreen></iframe></div>
<br />
<br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">A fényképezés inváziójának kellős közepén oázisnak hat az a beszélgetés, amelyet Gáspárik Attila folytatott az Erdélyi Magyar Televizióban Hajdú Tamás nagybányai állatorvossal - ahogyan ő nevezte magát: amatőr fényképésszel. Hajdú Tamás az interjú felvételét (a youtube révén) feltette fotós blogjára, s érdemes végighallgatni a 25 pereces tartalmas beszélgetést, amely nem csak a fotográfia mai gondjait hozza felszínre, hanem emberileg is nagyon tanulságos.</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Megtudtam belőle például, hogy Hajdú Tamás fia annak a fotográfus-fogorvosnak, akinél a nyolcvanas évek végén egy izben vendégeskedtem Szilágysomlyón, aki nem csak fotózott szabad idejében, hanem szobrászkodott is és sikerrel vezette a kórháziak szinjátszó körét. </span><br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjSlop7isCCLO1OmqHmqkxtI1bcTQgxtOrSBK8RzuiFIFCD8ETKnV2fwsDh6yb1mTfV_UvFLwNp_Grvl6HA6H-eg8g5PlKiWwcCf46M8pzoga-URapKT70f12ivr6uzarzaUG__w_1TjjY/s1600/hajduatti.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="253" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjSlop7isCCLO1OmqHmqkxtI1bcTQgxtOrSBK8RzuiFIFCD8ETKnV2fwsDh6yb1mTfV_UvFLwNp_Grvl6HA6H-eg8g5PlKiWwcCf46M8pzoga-URapKT70f12ivr6uzarzaUG__w_1TjjY/s400/hajduatti.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Hajdú Attila fotós trükkje</td></tr>
</tbody></table>
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Az interjúban a fiú kegyelettel beszél apjáról, aki tulajdonképpen ránevelte a fotográfia szeretetére és talán a fotós látást is tőle örökölte. Igy aztán nem csodálkozom, hogy Tamásnak visszhangos sikerei vannak bel- és külföldön egyaránt, s valami derűs nyugalommal tud beszélni arról, hogy számára milyen spontánul levedli magát a környező világ.</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Örvendek ennek a váratlan "találkozásnak", már csak azért is, mert úgy tudom: Hajdú Attila 2012 táján elhunyt. De olthatatlan alkotó szelleme lám, tovább él a fiában - abban a nemzedékben, mely digitálisan, de teszi a maga dolgát, legjobb tudása szerint.</span><br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjdog299iUj4SHa4BB4qxG68NXcOi2TCahYIYXp0WUbZtSoKXKr6ZuuTF_ghkuhUnm2tLIv0yonYvTT-16fP5yzb3m7xu6YPSpnqiUALTYhOyQC1_tlbuKs870KHBAtNpfZP5FgIGcUhaA/s1600/hajduattilaszobra-szekelysanyi.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjdog299iUj4SHa4BB4qxG68NXcOi2TCahYIYXp0WUbZtSoKXKr6ZuuTF_ghkuhUnm2tLIv0yonYvTT-16fP5yzb3m7xu6YPSpnqiUALTYhOyQC1_tlbuKs870KHBAtNpfZP5FgIGcUhaA/s320/hajduattilaszobra-szekelysanyi.jpg" width="211" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Székely Sándor fotója Hajdú Attila csiksomlyói<br />szobráról</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjimCgfGmu0QSmoDoQNukdq8uLiebaxtcdVIfbgzzUF1pt1kbUmqqVojh-WL289xRCNrG4eFXiDbX4HF8sDep45PZZYR6wTm2GQAeexCFtjoLFaf66Lnd9tjiBrPuSMwWyhyoQvRH8Ko2Q/s1600/inmemoriam.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="355" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjimCgfGmu0QSmoDoQNukdq8uLiebaxtcdVIfbgzzUF1pt1kbUmqqVojh-WL289xRCNrG4eFXiDbX4HF8sDep45PZZYR6wTm2GQAeexCFtjoLFaf66Lnd9tjiBrPuSMwWyhyoQvRH8Ko2Q/s400/inmemoriam.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Hajdú Tamás: In memoriam Hajdú Attila</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<br />fotóshttp://www.blogger.com/profile/02519264665476395203noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8124486103000208299.post-17629052254691358982016-10-23T17:41:00.000+03:002016-10-23T17:51:45.754+03:00Archivumokról (1): Népszabadság<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">Most, hogy egykori sajtósként értetlenül állok a (néhai) Népszabadság teljes internetes archívumának az eltűnése előtt (!!!), valami miatt ez a szó jut eszembe: gyilkosság... Mindenek előtt az eltűnt szellemi értékek miatt, amelyekbe beletartozónak vélem azokat a képírói remekléseket, melyeket a Népszabadság fotórovata az elmúlt évtizedek során felhalmozott.</span><br />
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">A lap bezárásának bizonytalan, kusza első napjaiban a hvg.hu összegyűjtött "pro memoria" gesztusként néhány tucat kiemelkedő "népszabis" fotót és közzétette saját oldalán. Nem álltam meg, hogy kegyeleti gesztusként át ne mentsek blogomba is néhány kedves fotót tünékeny pillanatnak látszó mindenkori életünkről.</span><br />
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">Egy lap fotó rovata ugyanis több mint a szövegek gyűjteménye. A hirek, az események úgy-ahogy rekonstruálhatók a papir lapgyűjtemények hasábjairól. A képminőséget sajnos, a papir nem őrzi - csak az eszmét és a gondolatot. A kép halott szellemét...</span><br />
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><br /></span>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh1op8lOp2Oj-migCAkHz4MRGOhu8zzJBf8suPgfK19hTfDP4INxYOtShJI2P6FaP-DvoDmvlmHL2tygeSl320yfm_L-M9_VKVg90M324iDnaZot5OrNk3mYEMvEU4zaSgmPLdkmtYxMDo/s1600/nep1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="266" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh1op8lOp2Oj-migCAkHz4MRGOhu8zzJBf8suPgfK19hTfDP4INxYOtShJI2P6FaP-DvoDmvlmHL2tygeSl320yfm_L-M9_VKVg90M324iDnaZot5OrNk3mYEMvEU4zaSgmPLdkmtYxMDo/s400/nep1.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Bócsi Krisztián: Ipul, a dzsungellakó, Bukit Lawang, Észak-Szumátra, Indonézia, 2014 © Magyar Sajtófotó Pályázat archívuma</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgxKu7uK2nyyrS73f1YbFvyzfl9PMLyWSxIoXSGBJwoEK63C3AYOip3DrvQac27hlmG-1S1UzpU3goBYlffVT-xKIVT7o1liVaO_NtDjMkpQW6o4i5I8LzFVarSxn9vBmz8Y-qbq9szAJ4/s1600/nep2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="296" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgxKu7uK2nyyrS73f1YbFvyzfl9PMLyWSxIoXSGBJwoEK63C3AYOip3DrvQac27hlmG-1S1UzpU3goBYlffVT-xKIVT7o1liVaO_NtDjMkpQW6o4i5I8LzFVarSxn9vBmz8Y-qbq9szAJ4/s400/nep2.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Boros Jenő: Crossviadal © Magyar Sajtófotó Pályázat archívuma</td></tr>
</tbody></table>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiqFwXvm3dIDc1lxvHrbgcvgmUEX27E_48H7mJtV8rWggGB2TcP26j3BvWNpA4Hq015NEhUlSh-E0tOxxuWXtc385zEWdA0LoF10BOrCM0GgDZj6s9K49PDPuWkksfeHBlJFQGhuR67cR8/s1600/nep3.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="275" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiqFwXvm3dIDc1lxvHrbgcvgmUEX27E_48H7mJtV8rWggGB2TcP26j3BvWNpA4Hq015NEhUlSh-E0tOxxuWXtc385zEWdA0LoF10BOrCM0GgDZj6s9K49PDPuWkksfeHBlJFQGhuR67cR8/s400/nep3.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Erdei Katalin: Szeretetotthon © Magyar Sajtófotó Pályázat archívuma</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg1OJl0ggMKBmbus94LHthN-_vfbgmXweksD1e3QixGyDFf8iHGFsdE7dZU1XJcBZsrIlt_SIhJdGUUBY6-RglUCGiJOcLRYxySPrrvGuQ1PXVn6867RmVAoOZ5iQbJUFWZcu0X4ijLLXk/s1600/nep4.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="266" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg1OJl0ggMKBmbus94LHthN-_vfbgmXweksD1e3QixGyDFf8iHGFsdE7dZU1XJcBZsrIlt_SIhJdGUUBY6-RglUCGiJOcLRYxySPrrvGuQ1PXVn6867RmVAoOZ5iQbJUFWZcu0X4ijLLXk/s400/nep4.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Fejér Gábor: Moszkva © Magyar Sajtófotó Pályázat archívuma</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiAiBDkTWmcPL_ks705oPFbcZJ7B9EDakKVg8rcC6PFBdhVGzNaxJTWZQQ_mykJSKO7nzfYQGJM_87JtP2zDcKTNG_dtwwzZLAmzhMmfdb5xM_09xTUGbJj07u-PjiMkhz0bhLcoc_xBbU/s1600/nep5.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiAiBDkTWmcPL_ks705oPFbcZJ7B9EDakKVg8rcC6PFBdhVGzNaxJTWZQQ_mykJSKO7nzfYQGJM_87JtP2zDcKTNG_dtwwzZLAmzhMmfdb5xM_09xTUGbJj07u-PjiMkhz0bhLcoc_xBbU/s640/nep5.jpg" width="426" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Gárdi Balázs: Tiszai halpusztulás, 2000 © Magyar Sajtófotó Pályázat archívuma</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgozxBnZLRUy959FAwVt97vorIOFgtsxPI3ViSwosHDg0RPe4fq1s6eaGaeTF14kqG9iTJjy4DKkdII7xGWhEh8rslv1q2H0T-1Sax7y04YEGIMwqGmTpAG9q5JqYuEVvF0EEtEhYYf4zI/s1600/nep6.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="266" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgozxBnZLRUy959FAwVt97vorIOFgtsxPI3ViSwosHDg0RPe4fq1s6eaGaeTF14kqG9iTJjy4DKkdII7xGWhEh8rslv1q2H0T-1Sax7y04YEGIMwqGmTpAG9q5JqYuEVvF0EEtEhYYf4zI/s400/nep6.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Kocsis Zoltán: Útban a röszkei menekülttáborba, 2015 © Magyar Sajtófotó Pályázat archívuma</td></tr>
</tbody></table>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjG748iizu0SYkRRD4r1ZHq_ddkOu-sm5lBQoFRHvMNvrKimmIiZEwCHSQCkWq-xpv_pTO-EbjwhDIarbZFdj5rjU0BwG8KnbhriU1TGFZWaycZsXVTqGP99hZ-lQweaUTTrrg4a4WN9bg/s1600/nep7.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="266" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjG748iizu0SYkRRD4r1ZHq_ddkOu-sm5lBQoFRHvMNvrKimmIiZEwCHSQCkWq-xpv_pTO-EbjwhDIarbZFdj5rjU0BwG8KnbhriU1TGFZWaycZsXVTqGP99hZ-lQweaUTTrrg4a4WN9bg/s400/nep7.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Kovács Bence: Késésben (O.V., Hold utca)<br />
© Magyar Sajtófotó Pályázat archívuma</td></tr>
</tbody></table>
fotóshttp://www.blogger.com/profile/02519264665476395203noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8124486103000208299.post-7042507764101047712016-10-12T10:17:00.003+03:002016-10-12T10:23:04.695+03:00Tizenöt 1956-os fénykép emlékezete (III - befejező rész)<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif; font-size: large;"><b>7.</b></span><br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjn4a8BNatU_QwQg9mjQRnBvhDMLCLLnfyoB1McExV43cgnHHln3IbE3-MjISpAyrLtqj-2A-SKiyvS4qCVexNlWw-pdBEmo29ghMQYFoZy2ykxjr-kA76wpjpV0XmjFtpIrljqyyPEmG0/s1600/haris-fotomuv.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="226" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjn4a8BNatU_QwQg9mjQRnBvhDMLCLLnfyoB1McExV43cgnHHln3IbE3-MjISpAyrLtqj-2A-SKiyvS4qCVexNlWw-pdBEmo29ghMQYFoZy2ykxjr-kA76wpjpV0XmjFtpIrljqyyPEmG0/s400/haris-fotomuv.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Haris 56-os fotóiról a Fotóművészetben</td></tr>
</tbody></table>
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><br /></span>
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">Haris László több ízben is, s nem csak Magyarországon, kiállította ’56-os „túlélő” felvételeit. Előhívásuk, kidolgozásuk, majd megsemmisítésük körülményeiről az alábbiakat mesélte:</span><br />
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><br /></span>
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">„November 2-án biztos, hogy nem hívtam elő, utána következett november 4-e! Szörnyűséges reggel köszöntött ránk, hiszen 2-án és 3-án nyugalom volt, de 4-én, ami vasárnapra esett, hajnalban óriási lövöldözésre ébredtünk, soha nem hallott mennyiségű lövedék csapódott be – hallhatóan egész közel (lehet, hogy ötszáz méterre!) -, mindenesetre nagyon ijesztő volt. Bekapcsoltuk a rádiót, hallottuk Nagy Imre beszédét, hallgattuk, amint segítséget kér a világtól, hallottuk, hogy csapataink harcban állnak, hallottuk, hogy megtámadták a szovjet csapatok Budapestet; és láttuk, hogy nagy baj van. Szüleim emlékeztek még a háborúra, úgyhogy az egész ház szépen levonult a pincébe. Talán egy hetet töltöttünk ott, ugyanúgy az óvóhelyen, mint a háború alatt... Fontosnak tartottam, hogy ezek a felvételek elkészültek. Hosszasan nem mentünk iskolába, szénszünet is volt, talán valamikor január végén kezdődött csak el az iskola. Bőven volt időm arra, hogy előhívjam a képeket és megcsináljam a nagyításokat. Nem félhettem nagyon, mert bevittem ezeket a képeket az iskolába, amikor újra elkezdődött a tanítás, és rég bevált szokásom szerint, ahogy az iskolai kirándulások után is, mutogattam az osztályban őket, és adtam belőlük a barátaimnak. Így volt 1957 elején, és biztos vagyok abban, hogy még mindig akad olyan osztálytársam, aki őriz talán egy-két fotót.”</span><br />
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><br /></span>
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">1957 őszén Haris László elsős gimnazista lett. Következett az illegális cserkészcsapatban való részvétele: a kis társaság természetjáró csoportként álcázta magát, s ilyen akkoriban sok működött Magyarországon. A súlyos ’56-os perek lezajlása után a hatóságok rendre „rászálltak” az ilyen és ehhez hasonló illegális szerveződésekre is. Embereket építettek be, másokat lekaptak, behívtak. Házkutattak.</span><br />
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><br /></span>
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">1960-ban Haris László és társai úgy gondolták: jobb, ha meghúzzák magukat. A vészjelet egy barátjuk esete adta meg, aki elmondta nekik, hogy jelentést kell írnia róluk, tehát ne beszéljenek előtte kompromittáló dolgokat... Az első letartóztatások hírére Haris László úgy döntött: az ’56-os képeket a hatóságnak nem szabad megtalálnia!</span><br />
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><br /></span>
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">„Fogtam magam – ez 1960 őszén történt –, és az összes negatívot (amelyeket egész rendesen karbantartottam) és kópiát, amit össze tudtam szedni – elégettem!... Pontosabban akkor azt hittem, hogy mindet. Beledobtam a tűzbe, s magam láttam, hogy elégnek! A negatívok is, meg a kópiák is, hogy ne legyen semminek nyoma.”</span><br />
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><br /></span>
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">A leendő művész ekkor 17 esztendős volt. A történet pedig így folytatódik:</span><br />
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><br /></span>
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">„Teljesen véletlenül, valamikor 2000-ben, itthon, már itt a Mátyás téren (ahol 1976 óta lakunk), a régi dolgok közt kutatva fölfedeztem két 1956-os képemet! Ezek nem a kockák, hanem a 6×9-es nagyítások, mert a negatívokat tényleg elégettem! Nincs remény tehát, hogy belőlük találok valamit. De ezt a két kópiát jó negyven évre rá, megtaláltam. Ekkor én már ismert fotográfus voltam, egy cikk is kerekedett a történetből, a Népszabadságban jelentette meg Trencsényi Zoli barátom 2000. október 23-a környékén, talán pontosan 23-án! Ebben én elmondtam az 1956-tal kapcsolatos élményeimet, és azt is, hogy ez a két kópia véletlenül került elő, jóval az „elégetés” után. Egy kép is megjelent a lapban, „A NÉP" című fotóm.”</span><br />
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><br /></span>
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif; font-size: large;"><b>8.</b></span><br />
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><br /></span>
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">Ezután már ismert a történet.</span><br />
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><br /></span>
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">Haris László történelmet írt 1956-os fotóival. Természetesen, nem ezek teszik őt jelentős fotóművésszé, inkább csak árnyalják szakmai életútját, művészi etikájának hitelét.</span><br />
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><br /></span>
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">Erdélyben, a Székelyföldön jól ismerik munkásságát, igénybe veszik jelentős szakmai tapasztalatát, alkotó táborokba hívják, kiállításokon szerepeltetik képeit. Szakmai remekléseknek tartott panoráma-felvételei ugyanazt a totalitás-igényt juttatják kifejezésre, amely valamikor elindította őt Budapesten, 1956 harcos helyszínein.</span><br />
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><br /></span>
<b><i><span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">Felhasznált források:</span></i></b><br />
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><br /></span>
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><i>Haris László: 73 év fontosabb állomásai – kéziratban</i></span><br />
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><i><br /></i></span>
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><i>Baki Péter: 15 előkerült fénykép. Haris László 56-os felvételei - Fotóművészet, 2006. 3-4. szám.</i></span><br />
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><i><br /></i></span>
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><i>Szakolczay Lajos: Jövőkép – gyerekszemmel. Magyar Napló, 2006 / 10. szám</i></span><br />
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><i><br /></i></span>
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><i>Medveczky Attila: Az értékes fénykép nem ég el. 2012; http://www.eredetimiep.hu/</i></span>fotóshttp://www.blogger.com/profile/02519264665476395203noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8124486103000208299.post-4425899322846071852016-10-06T09:28:00.003+03:002016-10-06T09:28:38.184+03:00Tizenöt 1956-os fénykép emlékezete (II)<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif; font-size: large;"><b>4.</b></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br />
</span></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgU6kRhq4XPWlk8E9Tj5vOEwAR_7XJpCSh9g-E80HnFABjHQryvVVaVx3zbmbZ1zymAtNHrbi-K5JwAkUPNUY1TW9EriEbFgyviPW-tL-5Jp2QBrQb8AoGlUQ7Oxl_u0m8nas8JOTcUW40/s1600/P%25C3%25B3t177.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgU6kRhq4XPWlk8E9Tj5vOEwAR_7XJpCSh9g-E80HnFABjHQryvVVaVx3zbmbZ1zymAtNHrbi-K5JwAkUPNUY1TW9EriEbFgyviPW-tL-5Jp2QBrQb8AoGlUQ7Oxl_u0m8nas8JOTcUW40/s400/P%25C3%25B3t177.jpg" width="266" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Haris-fotó a Magyar Napló hátlapján</td></tr>
</tbody></table>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">A
Szakolczay-interjú jóval több ’56-os emlékezésnél. Benne van
Haris László fotóművésszé válásának korai motivációja is,
a családi és környezeti hatásokkal egyetemben.
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Fotózni
ugyanis a nála nagyobb bátyja példájára kezdett.</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">„Engem
már egészen kicsi gyerekként nagyon érdekelt a dolog s az, amit ő
csinált, úgyhogy én már a szó szoros értelmében hatéves
koromban fényképeztem. Kaptam egy Kodak box gépet, ami 4×6 és
feles képeket csinált (ez a film méret ma már nincs is, eltűnt a
világból), s megtanultam a bátyámtól előhívni a képeket.
Lehetett Devofort és Fixofort vegyszereket kapni hozzá, és tudtam
kontaktolni, tehát azonos méretű papír kópiákat csinálni. Még
most is van olyan képem, amelyet hatéves koromban készítettem.
Ahogy nőttem, egy kicsit mindig tökéletesítettem ilyen irányú
tudásomat. Tíz-tizenkét éves koromra már egész jól tudtam
fényképezni. Például az említett Somorjai tanár úr–féle
osztálykirándulásokon rengeteget fényképeztem, otthon
megnagyítottam, majd bevittem az iskolába s egy forintért árultam
a képeket. Osztálytársaim örömmel vásárolták meg tőlem őket.
Még most is vannak olyan képeim, amelyeknek a hátára ráírtam a
dátumot meg azoknak az osztálytársaimnak a nevét – Tancsa,
Turopoli, Szalmási, Kulcsár –, akiknek készítettem a
nagyításokat.”</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br />
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br />
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br />
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif; font-size: large;"><b>5.</b></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br />
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">A
kamasz Haris Lászlónak nincs közvetlen, amolyan „forró”
1956-os élménye, mert a forradalom napjainak jó részében odahaza
tartózkodott: szülei féltették, hogy bajba keveredik. Épp elég
izgalom volt a számukra, hogy László műszaki egyetemre járó
bátyja már az első napokban bement az egyetemre, ott beállt
egyetemi nemzetőrnek, s utána semmi hírt nem hallottak róla,
egészen november 4-éig, amikor a parancsnokuk szélnek eresztette
az egyetemista fiatalokat, hogy életüket megmentse. Haris bátyja
szerint akkor már erősen tűz alatt volt a Szabadság híd, s ő a
híd végének pillérei között kúszott át.</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Ehhez
képest a gimnazista Lászlónak „szerencséje” volt...</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">–
Október 23-án mi délutánosok
voltunk, és Péter tanár úr, a tornatanár bejött az osztályba,
hogy néhány gyerekkel (közülük az egyik én voltam), a tanáriból
egy heverőt átcipeltessen a Dugonics utca melletti Vajda Péter
utcába, a kárpitoshoz – olvashatjuk a Szakolczay Lajosnak adott
interjúban. – Már kezdett sötétedni, amikor tanítás után
elvittük a műhelybe a heverőt. Gyalog jöttünk hazafelé. A
Kálvária tér sarkában volt egy közért, és még járt a
villamos. Láttunk egy embert, aki valami ládarakás tetején állt
és szónokolt, s már hallani lehetett a lövéseket a Rádió
felől. A Szigetvári utca csak egy ugrásra van onnan, úgyhogy
otthon is hallották a lövéseket. Édesanyám nagyon aggódott, nem
tudta, miért értem későn haza. Édesapám már hazajött a
gyárból, és este a rádióra tapadva figyelték a híreket. A
következő napokat otthon töltöttük. Miután a bátyám elment,
engem nem engedtek ki az utcára – és annál én jobb gyerek
voltam, hogy szüleim tiltása ellenére kimenjek! Úgyhogy szót
fogadtam, és otthon maradtam. Az eseményekről a rádióból
értesültünk...</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Haris
László arra is emlékszik, hogy azokban a napokban nehéz volt
élelmiszert beszerezni, bár közvetlen életveszély a környékükön
nem volt. Édesanyja járt ki a közeli Teleki-térre, s ő mesélte,
hogy az oda érkező falusiak rengeteg élelmet hoztak és mindent
nevetségesen olcsón árultak... Édesapja egy-két napi
otthonmaradás után bement a gyárba, majd ott beválasztották a
munkástanácsba, de esténként hazajött a családhoz.</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">–
November
2-a gyönyörű szép nap volt, mert megtudtuk a rádióból, hogy a
szovjet csapatok elhagyták Budapestet. Úgy látszott, győzött a
forradalom. Csend volt a városban, sütött a nap. Ekkor kaptam
engedélyt a szüleimtől, hogy elmehetek fényképezni...</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Ezekkel
a szavakkal indította képzeletbeli fotós sétáját Haris László
a Magyar Naplóban közölt 2006-os interjúban.</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br />
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif; font-size: large;"><b>6.</b></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br />
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">A
fotós séta akár pár mondatban is összefoglalható, de a csodával
határos módon előkerült fényképek megérdemlik a történelmi
eseménynek kijáró felidézést, részletezést. Ehhez a fotóművész
által a leghitelesebbnek és legpontosabbnak tartott
forrásdokumentumot, a Szakolczay-interjút hívjuk segítségül, a Haris László fotóinak társaságában.</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">(Az
itt következő emlékezés-füzér az interjú szövegére épül, a
mesélés kedvéért mellőzve a közbevetett riporteri kérdéseket.)</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh4kLXqDZcAoQfr6oJ4F1lGYHx3JBROo5PEMc9UdEF6KdB25zo63TTiSnVZsvD8hy5sxfNXts4SRAEBCxC6kqe2HjTAvkehguO0wyK9V6_STj9IOkifei0-4vY-Nw1fkDy191HKBAw-iq0/s1600/A+N%25C3%2589P.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="255" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh4kLXqDZcAoQfr6oJ4F1lGYHx3JBROo5PEMc9UdEF6KdB25zo63TTiSnVZsvD8hy5sxfNXts4SRAEBCxC6kqe2HjTAvkehguO0wyK9V6_STj9IOkifei0-4vY-Nw1fkDy191HKBAw-iq0/s320/A+N%25C3%2589P.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A NÉP (Szabad Nép székház)</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEik4IFbf9wOWHzAWd4ribqHKX-u94ly8s-WPJRr_OOwmALuzsLJmw9S6AE7ksziPXmZ96M0_LMsuD4huYr_zp6f6Gu0n8SdKm-CCH1Mqt2JtyVV1dZS6yS8ryD8R8j1uU8kNYMTQbcEna8/s1600/Indulunk+Amerik%25C3%25A1ba.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="202" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEik4IFbf9wOWHzAWd4ribqHKX-u94ly8s-WPJRr_OOwmALuzsLJmw9S6AE7ksziPXmZ96M0_LMsuD4huYr_zp6f6Gu0n8SdKm-CCH1Mqt2JtyVV1dZS6yS8ryD8R8j1uU8kNYMTQbcEna8/s320/Indulunk+Amerik%25C3%25A1ba.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Indulunk Amerikába!</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgRI6U9O0rDgs1vSJgvbTQsMNBpnDHIALryzl1Iwkx1xnJzhV5ChIUU97eweANNeXyeN9Gqd9m_MZIeoeQcLF1ugQhd_570_J8havW1wk2GFBXqIzhwPj4E9pdVBFGTZ0mFeF8uX2woIDI/s1600/Iparm%25C5%25B1vm%25C3%25BAz.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="207" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgRI6U9O0rDgs1vSJgvbTQsMNBpnDHIALryzl1Iwkx1xnJzhV5ChIUU97eweANNeXyeN9Gqd9m_MZIeoeQcLF1ugQhd_570_J8havW1wk2GFBXqIzhwPj4E9pdVBFGTZ0mFeF8uX2woIDI/s320/Iparm%25C5%25B1vm%25C3%25BAz.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Iparművészeti Múzeumnál</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjAPqa88yAcWUBsF7kIQ1wo2i5hPaMLW4kJ0IfwiN-wE_H5ewCZR0U4iWj5zK5NQzbq_wF049Kap_k2CdaY2QZhp19afZmdy74RGhZQWR7-y1SxUSeIJQj1VTxqOcFKj5GJYblPNq53Jfg/s1600/Kili%25C3%25A1n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="207" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjAPqa88yAcWUBsF7kIQ1wo2i5hPaMLW4kJ0IfwiN-wE_H5ewCZR0U4iWj5zK5NQzbq_wF049Kap_k2CdaY2QZhp19afZmdy74RGhZQWR7-y1SxUSeIJQj1VTxqOcFKj5GJYblPNq53Jfg/s320/Kili%25C3%25A1n.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Magyar tank a Kilián laktanyánál</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiX-UyCHWi2Lu03SiGAzvDNinAOrryj0dK_rrV5MLQKIzU95nGRc3TBcS2D6cO_ip1ycueLMCgeW3n6d07bSpaJmG4MCxFYHRVZUFsBnRXgcuO6Ak_eGpuyQCqeYMDTrVAdQaWqaSsfuwI/s1600/Kil%25C5%2591tt+tank.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="205" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiX-UyCHWi2Lu03SiGAzvDNinAOrryj0dK_rrV5MLQKIzU95nGRc3TBcS2D6cO_ip1ycueLMCgeW3n6d07bSpaJmG4MCxFYHRVZUFsBnRXgcuO6Ak_eGpuyQCqeYMDTrVAdQaWqaSsfuwI/s320/Kil%25C5%2591tt+tank.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Kilőtt szovjet tank a Kiliánnál</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjQn8Rh1AEe4H42YQA6oneFPRzQE-ijzBwZOPJ4uYFxjP8ucju8jMmQL4cg9A_MvWHdz5i4m-Mj8APQYrebwpN7KDGwiqCpFMs8HHzXkQK-ltHgpYKOuws34LxCi4y8f4m4BMmS_Qd0qGk/s1600/Kisfaludy+utca.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="206" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjQn8Rh1AEe4H42YQA6oneFPRzQE-ijzBwZOPJ4uYFxjP8ucju8jMmQL4cg9A_MvWHdz5i4m-Mj8APQYrebwpN7KDGwiqCpFMs8HHzXkQK-ltHgpYKOuws34LxCi4y8f4m4BMmS_Qd0qGk/s320/Kisfaludy+utca.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Kisfaludy utca</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjJYGIa6hHtAgIlMIpnjIugl9n4VIaua4WHDJapymG8S_es6Z76JXITen4ezNu_HxCb_RqAKbBMOTIki-gGz_00mFBnS2zROoHWPDm2J39JKYyuRpH1DAlcOB5mrws83f-1cIrB_e2kMz4/s1600/K%25C3%25B6zt+t%25C3%25A9r+%25C3%25A1sat%25C3%25A1s.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="214" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjJYGIa6hHtAgIlMIpnjIugl9n4VIaua4WHDJapymG8S_es6Z76JXITen4ezNu_HxCb_RqAKbBMOTIki-gGz_00mFBnS2zROoHWPDm2J39JKYyuRpH1DAlcOB5mrws83f-1cIrB_e2kMz4/s320/K%25C3%25B6zt+t%25C3%25A9r+%25C3%25A1sat%25C3%25A1s.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Ásatás a Köztársasági téren</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiFTI2xFORejb025_B2_A5POFDtnKAtX245fYtPBZkEK-9KMtVGhSuwB-FnaUNnEfyhqUbosnJyd_7PCxnuM2TWDtUEIM8MRo4Nmoe-Qpdq4djPxkPaPzBgoilbwVIfmWiRzIVVB60huT8/s1600/Magyar+Szabad+R%25C3%25A1di%25C3%25B3.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="237" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiFTI2xFORejb025_B2_A5POFDtnKAtX245fYtPBZkEK-9KMtVGhSuwB-FnaUNnEfyhqUbosnJyd_7PCxnuM2TWDtUEIM8MRo4Nmoe-Qpdq4djPxkPaPzBgoilbwVIfmWiRzIVVB60huT8/s320/Magyar+Szabad+R%25C3%25A1di%25C3%25B3.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Szabad Magyar Rádió</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgetPJSwP8actwLLR_k7wY7FJvvzmtyttGRq1UDLt5kTNc5mPqP2rOSxocHRCzmhCR43_u2ylY1lEpa3r7gGDoW9oyrGQW4eX_5FrVkcuGiqrz8Sxs9BDzjKW8q9bs9byp32IEB1XgPFmI/s1600/M%25C3%25BAzeum+k%25C3%25B6r%25C3%25BAt.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="202" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgetPJSwP8actwLLR_k7wY7FJvvzmtyttGRq1UDLt5kTNc5mPqP2rOSxocHRCzmhCR43_u2ylY1lEpa3r7gGDoW9oyrGQW4eX_5FrVkcuGiqrz8Sxs9BDzjKW8q9bs9byp32IEB1XgPFmI/s320/M%25C3%25BAzeum+k%25C3%25B6r%25C3%25BAt.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Múzeum körút</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEggt9P65X09nY20ACiI0CkCJR6mzJmJ9BoRQ8hxFH6HTs3DtCw1OGvU3_GpgLpfH1dg_JL0TLtL0iqloY_8i80BCARmx4pGsLuqfzWHnz9dSsxSThv9fqv652XUYZgyrbYdzS9eJNGBd0Y/s1600/Otthon+%25C3%2581ruh%25C3%25A1z.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="219" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEggt9P65X09nY20ACiI0CkCJR6mzJmJ9BoRQ8hxFH6HTs3DtCw1OGvU3_GpgLpfH1dg_JL0TLtL0iqloY_8i80BCARmx4pGsLuqfzWHnz9dSsxSThv9fqv652XUYZgyrbYdzS9eJNGBd0Y/s320/Otthon+%25C3%2581ruh%25C3%25A1z.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Otthon Áruház</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiAOHxOIBI6a1AY6sxv8rcLcs56kSm_b8H8bp34ruQOaDjYss_kbRtk7F-0wiix85CbhNMXNW6X2q3830T8g9DDi_w_Oaiz8_jPhWDzMMf1aTTo84bOzw2mSCN7NtzWuczoe75eElQLqgU/s1600/Pollack+M+t%25C3%25A9r.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiAOHxOIBI6a1AY6sxv8rcLcs56kSm_b8H8bp34ruQOaDjYss_kbRtk7F-0wiix85CbhNMXNW6X2q3830T8g9DDi_w_Oaiz8_jPhWDzMMf1aTTo84bOzw2mSCN7NtzWuczoe75eElQLqgU/s320/Pollack+M+t%25C3%25A9r.jpg" width="238" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Pollack M. tér</td></tr>
</tbody></table>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">– Első
utunk a Köztársaság térre vezetett. Ott láttam az ásatásokat –
tudod, akkoriban az a hír járta, hogy a Köztársaság tér alatt,
a pártház körül földbe vájt alagutakban, politikai foglyokat
őriznek. Az ávósok által megkínzott foglyokat. S ezeket
elkezdték ott – markológéppel – kibontani... Utána kimentünk
az Erkel Színház mellett vagy a pártház mellett valamelyik utcán
a Rákóczi útra. Nem volt szétlőve teljesen, viszont az Otthon
Áruházat (amely akkor a Divatcsarnok volt), elképesztően
szétlőtték!...
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">–
Emlékszem, az utcán járkáló
emberek nagyon szívélyesek és boldogok voltak. Kedvesen
mindenféléről szót váltottak – adták egymásnak a híreket
(gondolom, ennek egy része igaz volt, más része nem), és azt
beszélték, hogy az épületet az oroszok bombázták le. Nem tudom,
igaz-e? De az biztos, hogy földig le volt rombolva a négy- vagy
ötemeletes épület. Pedig tudomásom szerint ott nem is volt
semmiféle forradalmi góc. Legalábbis nem hallottuk, hogy lett
volna ott valami ellenállás... talán valamelyik ablakból
rálőhettek egy orosz tankra? És ezt azután csinálták...? De
hogy ilyen „elmebeteg” dolgok történtek, arra pár száz
méterrel később, a Rókus kápolnánál jöttünk rá.
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">– A
Rókus kápolna úgy helyezkedik el, hogy ott egy kicsit megtörik a
Rákóczi út, s a Rákóczi útnak az egyenes vonalába – mintegy
– beleugrik a Rókus kápolna. Teljesen szétlőtték! A tornyát
lelőtték, és nagyon sok belövést kapott. Ezt is lefényképeztem.
Aztán mentünk tovább a Múzeum körúton a Kálvin tér felé. A
Kálvin-téren találkoztam egy pénzgyűjtő akcióval – tudom,
hogy több is volt a városban, én mindenesetre itt láttam: a
forradalom árváinak felállítottak egy becsületkasszát (egy
katonaládát vagy faládát, fedele kinyitva), és tele volt
százforintosokkal! Egy cédulát olvashattunk fölötte:
„Forradalmunk tisztasága megengedi, hogy így gyűjtsünk
mártírjaink családjának". Ezt is lefényképeztem.
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">– A
Rákóczi út és a Körút sarkán még állt a Nemzeti Színház,
és a Népszínház utcával szemben ott állt a Szabad Nép Székház.
Ennek az épületnek a földszintjét, a Körút felé eső részt
egy nagy könyvesbolt, a Szikra Könyvesbolt foglalta el. Ezt a
forradalom alatt – nyilván a kirakat tele volt Marx, Engels,
Sztálin és Rákosi műveivel – betörték és a könyveket
máglyára dobták. Még lehetett látni a betört kirakatot és a
könyvégetés nyomait. A hatalmas betűs SZABAD NÉP feliratot a
tömeg le akarta verni (vörös csillagot akkor már rengeteget
levertek a városban), és amikor nekikezdtek, nem verték le
teljesen a szöveget; hanem annyit meghagytak: A NÉP! A Szabad Nép
feliratból ez lett: A nép! Fantasztikus ez a fotó! Nyilván
gyerekként is észrevettem ennek a fenségét, hogy „a nép, mint
büntető hatalom"! – és lefotóztam...
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">– Annyi
esztelen pusztításnak volt nyoma... Valószínű – ezt én nem
tapasztaltam, csak a hírekből és az elbeszélésekből tudom –,
hogy ... az orosz katonák féltek. Persze hogy féltek. Mert
egyrészt azt sem tudták, hol vannak, másrészt egy városban
tankkal közlekedni borzasztó veszélyes. Láttunk kiégett
tankokat, amelyeket Molotov-koktélokkal gyújtottak föl. És el
tudom képzelni, hogy ezek a katonák nem is csak pusztítási
szándékból, hanem félelmükben lövöldöztek össze-vissza. Hogy
így talán senki nem mer odamenni a közelükbe. Nem tudom, ez hogy
lehetett...
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">– Utána
a Kálvin tér felé fordultunk, a Múzeum körútra. Ott volt az a
széttaposott villamos, egy 49-es, eléggé roggyant állapotban (egy
tank ment neki), azt lefényképeztem... S mielőtt a Kálvin térre
értünk, bementünk a Bródy Sándor utcába, a Rádióhoz. A
Rádióról tudtuk, hogy hatalmas harc helyszíne volt a forradalom
indulásakor – és valóban, le tudtam fényképezni az összedőlt,
szétlőtt épületet, előtte a vászonra írt fölirattal, hogy
„Szabad Magyar Rádió". Készült egy pár felvétel a
Nemzeti Múzeum háta mögött is, ahol szintén látszottak a harc
nyomai. Ott készült az egyik kedvenc képem, a Pollack Mihály
téren, egy oldalkocsis motorosról, aki éppen indul valahová. Ez
nagyon jellemző: viharkabát (mint viselet) és motorral indulás
valahova... Utólag azt a címet adtam a képnek, hogy „indulunk
Amerikába".</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">–
/Reggel/ Tíz óra tájban
indultunk, s olyan három-négy óra tájban érkeztünk haza.
Novemberben már korán sötétedik, s ennek a gépnek fénymérője
sem volt. Nagyon izgalmas volt technikailag, mert egy táblázatból
lehetett megállapítani, hogy mennyit kell exponálni. Akkor így
fényképeztek az emberek, de én akkor már elég jól ismertem
ezeket a paramétereket, és ezért sikerült ilyen változó
körülmények között, városban is, használható képeket
csinálni. A Kilián laktanya nagy élmény volt: ott állt a kapuban
egy magyar tank, amire azt mondták, hogy Maléter tankja. (Hogy az
volt-e, nem tudom, mindenesetre a Kilián laktanyának Maléter volt
a parancsnoka, és ez egy magyar tank volt, hatalmas Kossuth-címerrel
az oldalán.) Ez a tank láthatóan beállt a főbejáratba – hogy
őrizze az épületet...</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">– Vele
szemben pedig – talán negyven-ötven méterre a Kálvin tér felé
(még a Kilián épület előtt) – állt egy orosz tank, amely ki
volt lőve. Lefényképeztem. A tank elején volt egy körülbelül
ötven-hatvan centis luk. Azt mondták, hogy a páncéltörő lövedék
ott hatolt be. Oda bele lehetett nézni... Nem tudom, hogy ezt
lefényképeztem-e, vagy ha igen, akkor nem sikerült a felvétel,
mert természetesen a tank belsejében sötét volt. De arra
emlékszem, szemmel jól lehetett látni, hogy bent emberek vannak...
„összesült" emberek. Nyolcvan centisek, borzasztó látvány
volt. Azok az orosz katonák, akik ott benn voltak – mikor a tank
felrobbant és kiégett –, mind megégtek. Magát a tankot
lefényképeztem. Aztán mentünk tovább, s itt készült a
leggyönyörűbb képem, a Kisfaludy utca és Üllői út sarkán:
egy magyar tank áll a Kisfaludy utcában, Kossuth-címerrel, vele
szemben éppen jön egy teherautó kapaszkodó forradalmárokkal, és
az előtérben egy puskás ember halad. Ez a felvétel, (nem is
tudom, hogy sikerülhetett!), mai szemmel is remek. Ma is vállalnám,
és örülnék, ha ilyet csinálnék hasonló szituációban!</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">– A
Kisfaludy utca után a Corvin-köz következett... S emlékszem még
a Práter utcára. A Práter utcában volt egy csata, azt is
lefényképeztem. Ma nincs meg erről a képem. Akkor egyetlenegy
tekercs filmem volt, és a Taxona gép ötven felvételt csinál
(mert nem 24×36-os, hanem 24×24 milliméteres kép fér rá egy
tekercsre). Én tehát olyan harminc-negyvenszer, maximum ötvenszer
kattintottam. Részben hiányos tudásom, részben a kezdődő
sötétség következtében természetesen a felvételeknek egy jó
része nem is sikerült. Mindenesetre a Corvin-közben is készült
egy-két kép, és a Práter utcáról is volt vagy három képem...</span></div>
<br />
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br />
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<i><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">(Befejezése következik)</span></i></div>
fotóshttp://www.blogger.com/profile/02519264665476395203noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8124486103000208299.post-12346312566822289712016-10-04T12:35:00.001+03:002016-10-04T12:37:59.636+03:00Tizenöt 1956-os fénykép emlékezete (I)<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif; font-size: large;"><b>1.</b></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><br />
</span></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhWhHlAywMh06_3bwXBvrxXDsKJT58Tdfu_xZ_DZBikt0E3JvQIdOqTRNWnsLh9bN6K2XjXGwO1VDTSJruz5vEciBghv33W_Ic2cSf4LipYMJj1ye8WkAZkznDcDIGUDWsC1RvIlPyJGTA/s1600/P%25C3%25A1rth%25C3%25A1z.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="270" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhWhHlAywMh06_3bwXBvrxXDsKJT58Tdfu_xZ_DZBikt0E3JvQIdOqTRNWnsLh9bN6K2XjXGwO1VDTSJruz5vEciBghv33W_Ic2cSf4LipYMJj1ye8WkAZkznDcDIGUDWsC1RvIlPyJGTA/s400/P%25C3%25A1rth%25C3%25A1z.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A Pártháznál * Fotó Haris László</td></tr>
</tbody></table>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">A
rendkívüli események tövében szinte természetes, hogy
rendkívüli teljesítmények nyílnak. A magyarországi 1956, s
különösen annak budapesti forgataga, minden bizonnyal ilyen
események lehettek, megtermékenyítve egész nemzedékek
fantáziáját, tettvágyát.</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">A
forradalmi történések lüktető napjaiban teljesen természetes
volt, hogy lelkes kamaszok maguk is fegyvert ragadtak és beálltak
nemzetőröknek Budapest barikádjain. Hozzájuk képest a tizenéves,
általános iskolába járó Haris László tette, aki 1956. november
2-án szülői engedéllyel és nagybátyja személyes felügyeletével
bejárhatta – fotózó bátyjától kölcsönvett fényképezőgéppel
– a forradalom rádióadásokból megismert helyszíneit, első
olvasatra banálisnak és ártalmatlannak tűnhet.</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">Mint
később kiderült, nem volt az. Mert Haris László a séta alatt
önfeledten fotózott – mindent, amit látott. És büszkén ment
haza a zsákmányával – a gépben található filmmel.</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">Két
nap múlva bekövetkezett a szovjet invázió. A forradalom elbukott.
A kamaszfiú a kényszerűen megnyúlt iskolai szünet alatt előhívta
a képeit és kópiákat, nagyításokat készített róla, majd 1957
elején, mikor újrakezdték a tanítást, osztálytársainak bőven
juttatott belőlük. Valamivel később, látva az 56 utáni
retorziókat, megijedt: ha megtalálják nála a felvételeket,
komoly baja történhet, s elégette a filmeket és a kópiákat.
Ezek után úgy tűnt, hogy 1956 képi emléke már csak a szívében
él tovább.
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><br />
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif; font-size: large;"><b>2.</b></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><br />
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">A
kamaszfiú időközben fölnőtt, szakmát tanult, szép sikereket
ért el a fotóművészet . és általában a művészetek – terén.
Az odáig vezető útját így foglalja össze<i>
73 év fontosabb állomásai</i>
című, rendelkezésünkre bocsátott, 2016 szeptemberében kelt
életrajzi visszaemlékezésében:</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">„<b>1957-ben</b>
már Vörösmarty-s diákként belépek egy illegális cserkész
csapatba. Együtt járjuk a természetet, nyaranként táborozunk
azóta is. Az együtt töltött túrák, lelkigyakorlatok, a hatvan
éves barátság rengeteg közös élménye ma is a legfontosabb
számomra.
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><b>1968
nyarán</b> diploma a
Budapesti Műszaki Egyetemen. Ha valaki utána számol az éveknek,
hamar rájön, hogy valami hiányzik. Hát igen, másodéves
egyetemistaként rájöttem, hogy a fényképezés, a film és
általában a művészetek jobban érdekelnek, mint a műszaki
tudományok. Ekkor érnek Magyarországra a francia és a lengyel új
hullám filmjei. Harmincszor nézem meg Wajda Hamu és gyémántját,
minden időmet kitöltik Truffaut, Godard, Kawalerowicz, Munk, Wajda
és Polanski filmjei, jönnek a japánok, a Homok asszonya, a Vihar
kapujában s mindenek fölött Fellini. Az Egyetemi Színpadon
Perneczky tart hihetetlenül izgalmas előadásokat a modern
képzőművészetről, nem csoda, hogy háttérbe szorul a perdület
vektor nyomatéka és abba hagyom az egyetemet. Két év múlva
szüleim és nálam okosabb barátaim tanácsára (lásd: cserkész
csapat) mégis folytatom és be is fejezem az egyetemet; gépészmérnök
vagyok.
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><b>1968
szeptember.</b> Házasság
Ildikóval. Nagy örömünkre öt gyermekünk születik, akiktől –
egyelőre – kilenc unokánk van.
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><b>1969
</b>Szürenon
kiállítás Budapesten. Művészi pályám igazi kezdete. Az akkor
szerveződő Új Magyar Avantgarde művészeiben találom meg a
leginkább inspiráló, ihlető legfontosabb társakat. Néhány név
a teljesség lehetetlen igénye nélkül: Csáji Attila, Csutoros
Sándor, Molnár V. József, Haraszty István, Pauer Gyula, Hencze
Tamás, Lantos Ferenc, Karátson Gábor, Papp Oszkár, Türk Péter,
Prutkay Péter. A Szürenon után több, mint 10 évig csak
képzőművészeti kiállításokon szerepelek fotóimmal.
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><b>1970-73
</b>Balatonboglári
Kápolna Tárlatok.
A Galántai György által bérelt kápolnában szabad
kezdeményezésként megvalósuló tárlatok, rendezvények,
koncertek, színi előadások hamar kivívták a Központ
rosszallását. A ránk küldött rengeteg manipuláló, fenyegető,
aggódó és ígérgető, közben folyamatosan jelentő ügynökök
hálózata még ma is felderítetlen. Személyük nem is lényeges,
mert a lényeg az, hogy a Pártközpont négy évi manipulációja
sem tudta a boglári Kápolna Tárlatokat olyan irányba terelni, ami
a hivatalos kultúrpolitika számára elfogadható lett volna. Ekkor
jött az Übü királyi fordulat: egy osztag állig felfegyverkezett
katona megtámadta a Kápolnát, ahol épp színi előadás folyt.
Mindenkit kizavartak, majd befalazták (!) a kulccsal egyébként
biztonságosan zárható kápolnát.
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">1<b>973-1980
</b>A szűkülő
kiállítási lehetőségek miatt konceptuális művek, performanszok
korszaka egyedül és közösen Csutoros Sándorral, Molnár V.
Józseffel, Szemadám Györggyel.</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><b>1980-1990</b>
Boldog, nyugalmas tíz év a Pannónia Filmstúdióban. Már
kizárólag a fotográfiával foglalkozom, megismerkedek az animációs
filmkészítés technikájával, sok kitűnő művész baráttal,
Orosz Istvánnal, Reisenbüchler Sándorral, Horváth Máriával,
Jankovics Marcellal, Dargay Attilával, Szoboszlay Péterrel, Vajda
Bélával, másokkal. Orosz Istvánnal közösen rendezett animációs
rövidfilmünk az Apokrif.
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><b>1990-ben</b>
rendszerváltás a Pannoniában is: egyszerre kapom meg tíz éves
munkahelyi hűség jutalmamat és felmondásomat. Azóta vagyok
„szabadúszó” művész és kényszervállalkozó.
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><b>1989-ben</b>
alapító tagként bekapcsolódok a Nemzetközi Kepes Társaság
munkájába. Ez a magyar Kepes György nevét viselő nemzetközi
társaság művészekből és tudósokból áll. Célja a Kepes-i
gondolat korszerű tovább éltetése, a művészet és tudomány
határterületeinek művelése, az új tudományos eredmények
hasznosítása a művészetekben.
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><b>1996
óta</b> napjainkig újra
fényképezek absztrakt fotókat festmények apró részleteiről. Az
1973 előtti munkák folytatása ez. A világ fölfelé és lefelé
tartó végtelenségének megnyilvánulásai ezek a szokatlanul nagy
méretű – több méteres - fotográfiák.
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><b>2007-ben</b>
meghívnak rendes tagnak a Magyar Művészeti Akadémiára. A
Makovecz Imre által alapított Akadémia meghívása nagy
megtiszteltetés, a Kecske utcai megbeszélések, rendezvények,
előadások pedig meghatározó, fontos kulturális események
számomra.
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><b>2008-tól</b>
munkáim jelentős része a digitális fényképezés speciális
lehetőségeivel foglalkozik, több idősíkot rögzítő panoráma
képeket készítek. Az új képek nagy része Erdélyben készült,
ezek összetartozásunk, sorsunk azonosságának jelképei.
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><b>2011.
november 5-én</b> a
Művészeti Akadémia köztestület lett. Az Akadémia Felügyelő
Testületének megválasztott, majd 2014-ben újraválasztott
tagjaként energiáim nagy részét leköti a munka és az
aggodalommal terhes remény, hogy az Akadémia méltóvá tud-e válni
megfogalmazott céljaihoz. Az eredményről majd utódainkat kell
megkérdezni 50-60 év múlva. „</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><br />
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif; font-size: large;"><b>3.</b></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><br />
</span></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiXBNGA7jmYwtxczmLbwQOPrcthTETtBaxiLO424xRl3Enj1pOrqvo5m-8rf-fGoTVkS1BeD7UrtPcl5UuQsy8zNjzUPeH7x7pA1thJUInKYHCSCHChg4MWVBtQ5hFp5fr6vjzkTaBm_pU/s1600/%25C3%259Cll%25C5%2591i+%25C3%25BAt.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="252" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiXBNGA7jmYwtxczmLbwQOPrcthTETtBaxiLO424xRl3Enj1pOrqvo5m-8rf-fGoTVkS1BeD7UrtPcl5UuQsy8zNjzUPeH7x7pA1thJUInKYHCSCHChg4MWVBtQ5hFp5fr6vjzkTaBm_pU/s400/%25C3%259Cll%25C5%2591i+%25C3%25BAt.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Ágyú az Üllői úton * Fotó Haris László</td></tr>
</tbody></table>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">A
fentebb leírtak sorában, azokhoz mérten csupán egy apró
mozzanatnak tűnik az alábbi közjáték:</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">2005-ben
a neves Kolta fotógalériában Haris László tárlatot rendez. A
nyilvános megnyitó beszélgetésen szóba kerül az 1956-os fotós
kaland, meg sajnálatos sorsuk is – hogy akkor készült fotói
elvesztek a közönség számára. A fotóművész elmeséli, hogy az
ezredfordulón, hála rendetlenségének, előkerült ugyan néhány
nagyítása, de a nagy többség megsemmisült.</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">Az
érdeklődő közönség soraiban jelen van egykori gimnáziumi
osztálytársa, jó barátja, Varga László, aki pár hétre rá
bevallotta: nála megtalálható 15 nagyított kép az „56-os
sorozatból.</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">„Ő
1959-ben eljött hozzám – emlékezett vissza a művész egy
2012-es interjúban –, és nagyítottam számára egy sorozatot,
amit megőrzött, s mikor angol barátai Budapestre jöttek,
megmutatta nekik ezeket a fotókat.”</span></div>
<br />
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">Az
így csodával határos módon visszanyert, cakkosan körbevágott
6×9 cm-es fényképeket Haris László számítógép segítségével
kijavította, és felnagyította. Elkészültük körülményeiről,
az 1956. november 2-án tett fotós sétáján általa
látottakról-tapasztaltakról részletesen beszámolt abban a
nagyszabású interjúban, amit <i>Szakolczay
Lajos</i> készített
vele és <i>Jövőkép –
gyerekszemmel </i>címmel
tett közzé a <i>Magyar
Napló című folyóirat 2006/10. számában.</i></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><i><br /></i></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><i>(Folytatjuk)</i></span><br />
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><i><br /></i></span>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhOO9gxa8B0k6pQUqayuM6ErOR0fFthfGhCutoXv8ZUJPb6IQL5XYh57ucnQriZhlzmJ9Lyh2Vl7rk0pUyOqEbqCxZis8ATkD2QgfBz2o3vRf_YxdIM3IEB4eoB1BbFngTw4DKNOw9k5CI/s1600/P%25C3%25B3t163.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhOO9gxa8B0k6pQUqayuM6ErOR0fFthfGhCutoXv8ZUJPb6IQL5XYh57ucnQriZhlzmJ9Lyh2Vl7rk0pUyOqEbqCxZis8ATkD2QgfBz2o3vRf_YxdIM3IEB4eoB1BbFngTw4DKNOw9k5CI/s400/P%25C3%25B3t163.jpg" width="275" /></a></div>
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><i><br /></i></span></div>
fotóshttp://www.blogger.com/profile/02519264665476395203noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8124486103000208299.post-13653104201803042192016-09-16T09:27:00.000+03:002016-09-16T09:28:54.022+03:00Hitvilágok - képi lenyomatban<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhxyM0Dxt04NDlh81AkYGRJxHVCpuDC-FtO6H-1o42Vpx4MB5Ome61prTVNLKxa7JMQ1wXTDiQhq4uADHsZRszr7FC4UydH7lR98bEPEg4t5W2E0hzCxccsh7esXVL45Cn0cDBeOzwJLks/s1600/08+-+Ny%25C3%25A9ki+V%25C3%25B6r%25C3%25B6s%252B.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><img border="0" height="266" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhxyM0Dxt04NDlh81AkYGRJxHVCpuDC-FtO6H-1o42Vpx4MB5Ome61prTVNLKxa7JMQ1wXTDiQhq4uADHsZRszr7FC4UydH7lR98bEPEg4t5W2E0hzCxccsh7esXVL45Cn0cDBeOzwJLks/s400/08+-+Ny%25C3%25A9ki+V%25C3%25B6r%25C3%25B6s%252B.jpg" width="400" /></span></a></div>
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Rendhagyó, s egyben nem mindennapi tárlat avatására jöttünk össze: megszemlélni Márton Ildikó fotóit. A falakon látható képekkel igazából egy ihletett, igen alapos műhelymunka gyümölcsei révén, művészi vallomás gyanánt szembesülhetünk – olyan gesztus ez, ami ritkán történik meg az átlagember életében. Az alkotás ugyanis, még az is, ami összehangolt munka, közösségi erőfeszítés eredménye, mélységesen személyes tevékenység, s a végső eredmény bejelentéséig illik diszkréten kezelni.</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Természetesen, amennyiben a művész egyetért vele, vagy egyenesen ő maga a kezdeményező, akkor éljünk bátran a lehetőséggel, s ártsuk bele mi is magunkat abba az ügybe, amiről előbb-utóbb úgy is kiderül, hogy mindannyiunkra tartozik.</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Márton Ildikó ritka kegyben részesített bennünket azáltal, hogy megosztotta velünk azokat az elképzeléseit, ötleteit és talán kételyeit is, amelyek a Corvina könyvkiadó felkérésére illusztrálandó istenes versgyűjtemény – munkacíme Isten oltó-kése – lehetséges képi anyagára vonatkoznak.</span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhuUjOBExqS6ZmFcm2UScLMmtm3QKbMxc0TSBRRh29OoEven2LO6EfhGfPgFlpdLd0wF9bOLh8lx9CDu4Zf3usBcTPD_t5b_lzMoYXxiQjlhy1E3dCL-qsRCcTjtgLNaG2P9GXDG5-wYOQ/s1600/03+-+Csan%25C3%25A1di+Albert%252B.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><img border="0" height="266" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhuUjOBExqS6ZmFcm2UScLMmtm3QKbMxc0TSBRRh29OoEven2LO6EfhGfPgFlpdLd0wF9bOLh8lx9CDu4Zf3usBcTPD_t5b_lzMoYXxiQjlhy1E3dCL-qsRCcTjtgLNaG2P9GXDG5-wYOQ/s400/03+-+Csan%25C3%25A1di+Albert%252B.jpg" width="400" /></span></a></div>
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Magyarán az történt: felkérték, hogy szellemileg-hangulatilag illeszkedő fotókkal tegye ki a megfelelő grafikai hangsúlyokat és árnyalatokat. Az, hogy mindezt milyen forrásból és milyen fokú átéltség révén sikerül neki elérnie, most itt áll a szemünk előtt – a könyvbe emelt 33 magyar költőtől válogatott 33 istenes vershez többé-kevésbé illeszkedő tárlatba rendezve.</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">A döntés joga, mint tudjuk, a szerzőn túl a majdani könyv szerkesztőjét illeti meg, mi inkább csak véleményt alkotunk/mondunk, pontosabban csak rezonálunk az elképzelésre. Ehhez viszont nem árt ismerni az illusztráció készítés belső elvárásait. Legszerencsésebb megoldás, ha kép és szöveg kölcsönös egymásra hatással illeszkedik össze. Erre azonban csak két, szorosan együtt gondolkodó, kortárs alkotó képes. Konkrétan, ez a verseskönyv „hozott anyagnak” számít, amelyhez az illusztrátornak – esetünkben a fotósnak – mindvégig igazodnia kell. Művészi szabadsága ott rejlik a 33 szerzőtől származó szöveg értelmezési módja mögött, s a cél az, hogy e nehéz szolgaságból felemelt fővel, önerőből kerüljön ki. Ennek különféle alkotói módszerei és fogásai vannak, amiket a képíró művészek maguk alakítanak ki hosszabb-rövidebb tapasztalataik alapján.</span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEja1-BAjrDZxZgn-D_OLIupl-jzpe3FXaTs8QDfKc7YWf_-mXcXZ5t59QDZQoD231lN9GtGGidlYYV7i4FBE7LfEAmnvqtEMh63lAU-IW0YETxO63-Uj76L-FO4aKFxskBxKfKkTtxjvTs/s1600/32-+We%25C3%25B6res2%252B.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><img border="0" height="267" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEja1-BAjrDZxZgn-D_OLIupl-jzpe3FXaTs8QDfKc7YWf_-mXcXZ5t59QDZQoD231lN9GtGGidlYYV7i4FBE7LfEAmnvqtEMh63lAU-IW0YETxO63-Uj76L-FO4aKFxskBxKfKkTtxjvTs/s400/32-+We%25C3%25B6res2%252B.jpg" width="400" /></span></a></div>
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Anélkül, hogy befolyásolni szándékoznám a tisztelt látogatókat, megkísérlem a továbbiakban osztozni velük személyes benyomásaimmal, az eredményt illetően. Abból indulok ki, hogy nem kérem a fotóművésztől minden áron számon, hogy első látásra is felismerhetően, egyértelműen utaljon illusztrációjával egy-egy szöveg tartalmi vonatkozásaira. Az sem nevezhető bajnak, ha úgy tűnik, hogy egy-egy képnek és hozzá rendelt szövegnek látszólag nem sok közük van egymáshoz.</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Az összefüggések mindig mélyebbek kell hogy legyenek a látszatnál és a direkt ábrázolásnál. A vérbeli szakralitás éppen azáltal emelkedik a vulgárisan realista világlátás fölé, hogy rezdülésnyi sejtések, érzések és sugallatok formájában, az átlényegítés ködös, leheletfinom fátylát soha meg nem sértve utal vissza tárgyára, újra és újra feltett kérdések formájában kísérletezik a maga módján a megismeréssel. A direkt utalások, a durva egyszerűsítések mindig levesznek a hatásból – ahelyett, hogy erősítenék azt –, ám ha az illusztrátor munkáját összefüggő egésznek tekintjük, amely nem nevezhető egyszerűen 33 értelmezés mechanikus összegének, akkor felfedezhetjük munkájában a koncepció egységét, azt az átfogó víziót, amellyel a művész felszabadítja magát alárendelt helyzetéből és 33 illusztráció helyett 33 ihletett megnyilvánulásból összeálló, egységes mozaikképet illeszthet az amúgy ugyancsak szellemi-művészi egységre törekvő szövegválogatás mellé.</span><br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg6VVVrcsPM8kg3EPDJMnZ_1ntU1GCerbPTWM8La7dNiGC9-tzRG43_HXK93JVhEPclNaC0VT4zrjfWUSvv3e_JhCYWSof_i_upOShtuZrr83mrvbwVqIxREVf9CGOFFtQfdyxXs-7TqRM/s1600/15+-+Vajda6%252B.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><img border="0" height="267" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg6VVVrcsPM8kg3EPDJMnZ_1ntU1GCerbPTWM8La7dNiGC9-tzRG43_HXK93JVhEPclNaC0VT4zrjfWUSvv3e_JhCYWSof_i_upOShtuZrr83mrvbwVqIxREVf9CGOFFtQfdyxXs-7TqRM/s400/15+-+Vajda6%252B.jpg" width="400" /></span></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif; font-size: small;">Márton Ildikó tárlatának anyagából</span></td></tr>
</tbody></table>
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Milyen ez a művész által megjelenített szakrális képvilág? Láthatjuk: kemény, erős vonásokkal és hangsúlyokkal felrajzolva, kizárólag fekete-fehér színvilágba transzponálva. Mindezzel a szerző azt is sugallja a számunkra, hogy hitvilágának képi lenyomatát igen határozottnak, líraian erőteljesnek, grafikusnak képzeli el, mellőzve minden szépelgést és fölösleges cicomázást, hátat fordítva a hatásvadászat esetleges csáberejének. Az a tény, hogy a sokféle megközelítésnek egységes nyelvezetben és vizualitásban képes volt eleget tenni, a szerző és feladata szerencsés egymásra találásával magyarázható.</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Most már csak azt kell mérlegelnünk, hogy Márton Ildikó itt látható munkái megfelelnek-e a magyar költészet legjobbjaitól származó szakrális költészet megvilágosítóinak? Idáig jutva, szubjektív válaszom egyértelműen egyszerű: igen!</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">A többi a kiadó és az olvasó dolga. Kívánjunk hozzá mindnyájuknak sok sikert! Ezennel a kiállítást megnyitottnak tekinthetjük.</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<i><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Csíkszereda , 2016. szeptember 15.</span></i>fotóshttp://www.blogger.com/profile/02519264665476395203noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8124486103000208299.post-37338704294513471182016-09-15T09:43:00.001+03:002016-09-16T09:29:56.230+03:00Vendégbejegyzés: Székedi Ferenc - Ádám Gyula szakrális tárlatáról<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjHs9530R5HvDr7vgwLL5yhjsbU_IDkJ1TAi2XCM9uSUODGFzaYSwBTvawNjkxFmzzeML-a4HTAFFbC1OLAq5QXuWucrSw9mWBBsmwPZwDMaSMQjuDnhdm221Qy_T19suiXo66Dpz3JgI0/s1600/feszulet.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjHs9530R5HvDr7vgwLL5yhjsbU_IDkJ1TAi2XCM9uSUODGFzaYSwBTvawNjkxFmzzeML-a4HTAFFbC1OLAq5QXuWucrSw9mWBBsmwPZwDMaSMQjuDnhdm221Qy_T19suiXo66Dpz3JgI0/s400/feszulet.jpg" width="286" /></a></div>
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">Manapság mindenki fotózik, sőt azt is mondhatnám, hogy szűkebb és tágabb hazánkban, Csíkban, a Székelyföldön, Erdélyben kiváló fotóművészekben sem szűkölködünk. De akkor mi teszi mégis egyedivé Ádám Gyulát a fotóművészek között?</span><br />
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><br /></span>
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">Ahhoz, hogy ezt a titkot megfejtsük, két úton kell elindulnunk. Az egyik Ádám Gyula viszonya az emberekkel, másik Ádám Gyula viszonya a képzőművészettel. Maradjunk az elsőnél és kérem, ne döbbenjenek meg, de egy kvantumfizikai példával kezdem. Az egyik legnagyobb német fizikusnak, Heisenbergnek létezik egy úgynevezett határozatlansági tétele, miszerint a mikrovilágban egy részecske helyét vagy sebességét egy időben nem lehet pontosan meghatározni. Sőt, bármiféle agyon technicizált eszközzel is próbálnánk megtenni, annál nagyobb lenne a tévedésünk, mert maga a megfigyelés is hatással van a megfigyelt objektumra.</span><br />
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><br /></span>
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">És azt hiszem, önök már értik is, hová akarok kilyukadni.</span><br />
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">Amikor egy fotós embereket, kisebb vagy nagyobb csoportokat fényképez és ők ezzel tisztában vannak, akkor megváltozik a viselkedésük: immár nem ugyanazok, akik voltak, hanem mássá válnak: lehetnek félénkek, modorosak, elutasítók, vidámak, szomorúak, közömbösek, az emberi magatartások és a hozzájuk tartozó érzelmi és arckifejezési skálák mondhatni végtelenek. A fotós tehát hiába próbálja lencsevégre kapni az éppen észlelt valóságot, mert az menet közben, akár az exponálás pillanatában is megváltozik. Hogyan lehetne ezen segíteni? Vannak fotósok, akik adott helyzetre megpróbálják újra beállítani az alanyokat, mások önmagukat igyekeznek észrevétlenné tenni, de létezik egy harmadik út, és az a közösségi magatartás. Ezen jár Ádám Gyula, amikor csángó, székely vagy más közösségeket és kultikus helyszíneket fényképez. Nem a kívülálló rálátásával, hanem az alaposan megismert életforma érzékenységével és lelki átélésével választja ki és közelíti meg témáit, akár úgy is fogalmazhatnék: nem csupán exponál, hanem ott van mindabban, amit megörökít. Noha megtehetné, de soha nem keresi az egzotikumot, hanem a belső emberi világokat fürkészi-kutatja, amelyek ráteszik a maguk pecsétjét a szűkebb vagy tágabb tárgyi vagy akár természeti környezetre is. Igy válnak képei nem csupán emberközpontúakká, hanem egyetemesekké: egy-egy arcban, egy-egy mozdulatban, a csoportos viselkedések dinamikájában vagy drámaiságában felfedezi azt a jellegzetességet vagy azt a kapcsolati hálót, amely azután hatalmas vizuális erővel sugároz ki a képeiről.</span><br />
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><br /></span>
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">Ez tehát az egyik út. A másik pedig, amelyiken halad: a képzőművészet eszközeinek a felhasználása. Ádám Gyula képei soha nem véletlenszerűek, hanem mindig meg vannak komponálva. Fejben megkezdődik mindez már jóval az expozíció pillanata előtt, a szögek keresésével, a téma kiválasztásával és bekeretezésével, és folytatódik az utómunkán, ahol akár kisebb vágásokkal is minden a helyére kerül, miközben a kép megtalálja saját egyensúlyát vagy legtöbbször az aranymetszéssel harmonizáló arányait. Hasonlóképpen a képzőművészetre utal egy másik vonatkozás is. Ádám Gyula erőteljes és senkit érintetlenül nem hagyó mondanivalója számára mindig felfedezi a legtalálóbb fényhatásokat és színtársításokat. Gyakran elgondolkodom: hogyha valamilyen hipermodern számítógépes program átalakítaná festményekké a fotóit, akkor ugyancsak meglepődnénk, hány meg hány klasszikus festő munkásságához társíthatnánk mindazt, amit egyetlen csíki fotóművész hasított ki a minket körülvevő világból.</span><br />
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><br /></span>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEis8lVSK6_qlc7WovEMkC1l7Q1F3aQAJeJg97DFWIWj1jd8W167PmhSpeU-oG_eGYArROy9Xolx_JKYw0B1nCvPpgMF_wTDsJaEE8u7M3ULZZhQ4tMJouJwHdq06dsrt6bo_BBi1AxknO4/s1600/Pityu+atya.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="286" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEis8lVSK6_qlc7WovEMkC1l7Q1F3aQAJeJg97DFWIWj1jd8W167PmhSpeU-oG_eGYArROy9Xolx_JKYw0B1nCvPpgMF_wTDsJaEE8u7M3ULZZhQ4tMJouJwHdq06dsrt6bo_BBi1AxknO4/s400/Pityu+atya.jpg" width="400" /></a></div>
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">Ádám Gyula most a szakralitás témakörében állítja ki több évtizedet átfogó képeinek egy piciny töredékét, de akár a kristály az egészet, ugyanúgy tükrözik ezek a fotók művészetének teljességét. A szakralitás, amely több mint szentség vagy istenimádat, amelyről könyvtárnyi a teológiai és a világi irodalom, ezeken a képeken leginkább amolyan népi szakralitásként, vagy egy jóval beszűkítettebb értelmezésben, népi vallásosságként van jelen. Hogyha alapjaira bontjuk ezt a vallásosságot, akkor szellemi és tárgyi vonatkozásokat találunk, egymástól soha nem szigorúan elhatárolódva, hanem ötvöződve, egymásba hatolva. Egy fotós számára nyilvánvalóan a liturgikus vagy a népi szakrális tárgyak megközelítése, megörökítése a könnyebb út és az a nehezebb, amely az istenhitet, az égiekbe vetett bizalmat, ha úgy tetszik a ráció által csak leírható, de nem magyarázható transzcendenciát próbálja bemutatni az emberi arcokon, magatartásban, viselkedésben, érzelmi, szellemi és tárgyi környezetben.</span><br />
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><br /></span>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiSTJh6EN2IjqpB4qvT7ZbYWHYYXdwMbmwRCrXJlhmUjEDcO4509-7FLuk-FT21v16FZQj-70brKQ5WzqR-PbEP2B7zeKpbYXv718VjZjsEU63isD1UeGx_jcGdImIYyBKjzHl0sQq8uJE/s1600/27452594551_7901f83957_k.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="266" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiSTJh6EN2IjqpB4qvT7ZbYWHYYXdwMbmwRCrXJlhmUjEDcO4509-7FLuk-FT21v16FZQj-70brKQ5WzqR-PbEP2B7zeKpbYXv718VjZjsEU63isD1UeGx_jcGdImIYyBKjzHl0sQq8uJE/s400/27452594551_7901f83957_k.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Ádám Gyula fotói</td></tr>
</tbody></table>
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><br /></span>
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">Nyilvánvalóan ez a második a nehezebb út és Ádám Gyulát olyan fából faragták, aki mindig a nehezebbet választja. Karcfalván született, 1961-ben. Pályafutását, néptáncos múltját, tanulmányait, díjait, kiállításainak, könyvillusztrációinak, önálló kiadványainak a számát, címét, megnevezését, az általa szervezett fotótáborok jegyzékét a világhálón bárki megtalálja. De azt már nem, hogy Karcfalvát valamikor Boldogasszony falvának hívták, és aki ott született, az családjában, hagyományaiban, szülőföldjének történetiségében is, önmaga éltető és alkotó erejévé alakítja át a szakralítást, az istenhitet és az emberszeretet. Ádám Gyulával ez történt. És valamennyiünk számára nagy öröm, hogy ez így alakult.</span><br />
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><br /></span>
<b><span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">(Elhangzott 2016. szeptember 14-én – Csíksomlyón, a Jakab Antal Tanulmányi Házban, a Boldogasszony oltalmában cimű tárlat megnyitásakor)</span></b>fotóshttp://www.blogger.com/profile/02519264665476395203noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8124486103000208299.post-26212834412963257732016-08-27T14:31:00.000+03:002016-08-27T14:31:00.930+03:00Kassay János törzsőrmester passziója<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjNWyKpB_LZimLpA8nABXxwrmpFilltmaBeKbcDVUPuqTAux2yK2SGw72LAC6Y4gngdiwQut7tPrDkaXGKas2gNLEsP7af6-8TDkZIQ2Cu2X8TllPlBBP4zDW6BscoD_f4-02NzwV57n8E/s1600/kassay+ki%25C3%25A1llit2.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="282" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjNWyKpB_LZimLpA8nABXxwrmpFilltmaBeKbcDVUPuqTAux2yK2SGw72LAC6Y4gngdiwQut7tPrDkaXGKas2gNLEsP7af6-8TDkZIQ2Cu2X8TllPlBBP4zDW6BscoD_f4-02NzwV57n8E/s400/kassay+ki%25C3%25A1llit2.jpg" width="400" /></a></div>
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Az első világháborúba mozgósított magyarhermányi henteslegényt, becsületes nevén Kassay Jánost, akinek a nagy háború éveiből és eseményeiről készített – utódai jóvoltából ránk maradt – képeiből többször is látni lehetett jópár tucatot kiállítótermek falain, a kíváncsiságán és személyiségét jellemző alkotó ambícióján kívül tudtunkkal senki és semmi nem ösztönözte különösképpen arra, hogy krónikása legyen háborús közösségének, harcostársainak.</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">De milyen jó, hogy mégis megtette!</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Nem azért, mintha ne akadt volna abban a korban elég, hozzá hasonló érdeklődésű, kezdeményező szellemű ember. Ahogy távolodunk – és hogy távolodunk! – az eseménytől időben, úgy bukkannak fel, mind sűrűbb gyakorisággal az ismeretlenségből azok a dokumentumok, melyek révén hozzávetőlegesen valós képet nyerhetünk a száz évvel ezelőtt történtekről – elődeinkről, harcmodorukról, a harcok helyszíneiről, viseletükről, fegyverzetükről; mindarról, amiről a történelem megpróbál objektíven és argumentáltan beszámolni.</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Az igazsághoz tartozik, hogy amikor a nagy háború kitörésének ideje beköszöntött, a fotográfia gyakorlatilag már túl volt fél évszázados múltján. Ma ezt úgy mondanánk: sikeresen befutott.</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Roger Fenton angol fényképező 1855-ben még három ló vontatta kocsival, 36 ládányi felszereléssel érkezett a krími háború megörökítésére. Hasonlóképpen szekérderéknyi volt Szathmári Pap Károly hadifényképező felszerelése, amivel a függetlenségi háborúban résztvevő csapatokat fotografálta.</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Az első világháborúban a fotográfusi szekerek helyét átvette a könnyedén kézbe simuló „kodak” masina.</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">A huszadik század tízes éveiről kiderült továbbá, méghozzá nem is olyan régen, hogy a fényképezésben egészen előrehaladott állapotok jellemezték.</span><br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgBXtBFmSr5N05_ghkbYhOHhmZYwrF88228OAXl4U5jc8yup8duzGdPaOBLDZdP_ilt3dCMPzbBJmSaUMiTAFSQn5sia3GY8rrIr03KcgMCbv9YCzrfvMG5SBdmgRPTzUEIPTDG5g9b_V8/s1600/kassayjanos_amegfigyelo+-+romanfront-1916.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="313" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgBXtBFmSr5N05_ghkbYhOHhmZYwrF88228OAXl4U5jc8yup8duzGdPaOBLDZdP_ilt3dCMPzbBJmSaUMiTAFSQn5sia3GY8rrIr03KcgMCbv9YCzrfvMG5SBdmgRPTzUEIPTDG5g9b_V8/s400/kassayjanos_amegfigyelo+-+romanfront-1916.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><i>Kassay János: A megfigyelő – Azonban ez elég veszélyes, mert innen bármely percben lelőhetik… Román front, 1916</i></td></tr>
</tbody></table>
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Régóta nem titok például, hogy a színes fényképezés csöppet sem huszadik századi találmány, ugyanis már a 19. század végén is készítettek minőségi színes fotókat, – igaz, hogy némileg kezdetleges körülmények között. A képre szánt látványnak ugyanis nem volt szabad bemozdulnia, különben a felvétel élessége odalett. Ezért elsősorban beállított jelenetek kerültek fényérzékeny üveglemezre, amelyek merevvé, ám ugyanakkor pontossá tették a képet. Fotótörténészek úgy tudták, hogy az első világháború idején egy francia fotográfus, Jules Gervais-Courtellemont dokumentálta színesben a marne-i és verduni csatákat, képei albumokban láttak napvilágot. A huszadik század végén viszont kiderült, hogy francia társukkal egy időben, német fényképészek is hasonló feladatnak tettek eleget, amikor napfényre kerültek Hans Hildenbrand színes háborús felvételei. Ő volt az egyetlen a háború megörökítésével megbízott 19 hivatalos német fotográfus közül, aki színes fotókat hagyott az utókorra a nagy háborúból.</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Mindennek tudatában, nem tekinthető tehát szenzációnak az a tény, hogy Kassay János révén az erdélyi – Kárpát-medencei – fotográfiai örökség korábban nem ismert relikviákkal gazdagodott. A háború ugyanis a huszadik századnak éppen arra az időszeletére esett, amikor a rohamosan fejlődő és tökéletesedő fotó-technika révén, a fotografálás fokozatosan tömegmozgalommá terebélyesedett, s világszerte szenzációs események, turistalátványosságok, magánéleti vonatkozások kerültek üveglemezre, majd később celluloidra. Működni kezdtek az előhívó műhelyek, s velük együtt beindult a fotó máig tartó, új és új hullámokat verő divatja. A Wikipédia fotótörténeti szócikke szerint az „Eastman Kodak Company több, mint egy évszázadra bebetonozta magát a vezető fotográfiai cégek közé, mely iparnak a XIX-XX. század fordulóján, illetve a XX. század első évtizedeiben gyakorlatilag egyeduralkodója volt. A Kodak által bevezetett újítások és üzleti modell a fotográfiát a tehetősebbek szórakozásából, illetve különleges státuszából köznapivá és szinte bárki számára elérhetővé tette.”</span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEglXHJ7ehOYtFDYLTA7Ym2-nTmW6XIrWXrvjlqZJVwg9QpRqzwFdr5T6ah7jj8XhzKoHQaJgA3uBjK5W7DMkwhAklk6tKdhCocMUg1YCewXJArxIehkX0tRCAP-xtMpY5lHXCAlutBzRiY/s1600/frontversek.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEglXHJ7ehOYtFDYLTA7Ym2-nTmW6XIrWXrvjlqZJVwg9QpRqzwFdr5T6ah7jj8XhzKoHQaJgA3uBjK5W7DMkwhAklk6tKdhCocMUg1YCewXJArxIehkX0tRCAP-xtMpY5lHXCAlutBzRiY/s400/frontversek.jpg" width="220" /></a></div>
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Kassay mester valószínűleg a saját megtakarított pénzén tett szert fiatalon fotografáló masinára, amely hűségesen bejárta vele a harctereket és a galíciai fogolytábort – ahonnan aztán, súlyos betegségét leküzdve, kimenekítette hűséges rabtársát is, akinek későbbi unszolására annak szülőfalujában, Gyergyóalfaluban telepedett meg „minden vagyonával – két láda könyvvel és mészáros szerszámaival. Ott aztán házasságot kötött és végleg letelepedett. Módos és megbecsült ember lett a faluban – rövid idő múlva saját hentesüzlete volt és cséplőgépe. 1960 júniusában halt meg” – foglalta össze röviden fotográfusunk életpályáját ama verseskötet szerkesztője, mely Frontversek címmel jelent meg 1999-ben a Pallas-Akadémia kiadónál, s amely Kassay Jánosnak a háborúban és a fogságban írt füzetének anyagát tartalmazta. (A versek mellett a háborús fotográfiákból is kapunk benne némi ízelítőt, bár az akkori közlés inkább még csak illusztrációs, hangulati mellékszerepet töltött be.)</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">A frontképek kiállításának ötlete már az ezredforduló után született meg a szerző unokájának fejében, amikor is Kassay L. Péter 2012 májusában a baróti Erdővidék Múzeumnak ajánlotta fel nagyapja képeinek közönség elé tárását. A kiállításnak sikere volt, s még ugyanabban az évben augusztusban Hajdúböszörményben is megrendezésre került, a IX. Hajdúhét rendezvényeinek keretében. 2013 májusában Kovásznán a művelődési ház előcsarnokában volt látható ötvennyolc Kassay-féle fotográfia az első világháború romániai, oroszországi hadszíntereiről, Ojtoz-völgyi eseményeiről.</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">2014. július 28-án a csíkszeredai Székelyföld Galériában állítottak ki Kassay képeiből, az év szeptemberében pedig a gyergyószentmiklósi Tarisznyás Márton múzeum adott otthont a frontképeknek. 2015 februárjában alulírottnak volt alkalma bemutatni e kiállítást a sepsiszentgyörgyi Bod Péter Könyvtár Gábor Áron termében, ahol az első világháborúra való emlékezés kapcsán könyvbemutatót is tartottunk Koszta István hadtörténész A sors kereke a végzetre forog? című munkájáról.</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Kassay János képei eszerint néhány esztendő leforgása alatt bejárták a székelyföld fontosabb régióit, s most Marosvásárhelyre is elkerültek, egy rangos hadtudományi tanácskozásnak méltó hangulati keretet teremteni.</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Az, hogy ma ilyen gyűjteménynek örvendhetünk, a véletlenek szerencsés láncolatán túl mindenek előtt annak köszönhető, hogy a száz évvel ezelőtti, monarchiabeli szellemi életben létezett egy tudatos törekvés is arra nézve, hogy akár a fotográfiai amatőrizmust is beemeljék az alkotó térbe.</span><br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh_VRRdD1HoF0EiYApAgDkk9Mmwv9Fus-hTSbs9TaK7ctlabGyji5LQ0rfBGO1DE17Z9PzPGJG-itSyxqhfs-DpaIviCDb1VCYnn3_9s5u9ad3sXs_QSHe8lZmmPGtejocBrh-ON2CTEdE/s1600/utaszok_baloghrudolf.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh_VRRdD1HoF0EiYApAgDkk9Mmwv9Fus-hTSbs9TaK7ctlabGyji5LQ0rfBGO1DE17Z9PzPGJG-itSyxqhfs-DpaIviCDb1VCYnn3_9s5u9ad3sXs_QSHe8lZmmPGtejocBrh-ON2CTEdE/s400/utaszok_baloghrudolf.jpg" width="392" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Balogh Rudolf: Utászok (Vasárnapi Újság, 1914)</td></tr>
</tbody></table>
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Nem véletlen s távolról sem egyedüli példa az Érdekes Újságé (amely 1913-1925 között jelent meg): a hetilap, más lapokhoz hasonlóan(Vasárnapi Újság, Pesti Napló stb.), rendszeresen közölt fotóriportokat, front-tudósításokat, s 1915-ben már másodszor szervezte meg nagy visszhangot keltett, 3000 koronás amatőr fotópályázatát „legszenzációsabb és legfrissebb harctéri felvételekre”. A második pályázat az első sikerére épített, amikor is több mint 1500 pályamunka érkezett be. A pályázatok anyagából aztán a lapkiadó, díszes kötésben, albumonként egy-egy tucat sikerült fotóval, nagy sikert aratott háborús albumokat állított össze, amelyek a tekintélyes díjakra szánt összegeket hamarosan visszatérítették.</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Érdekességképpen: az első díjazott markát 1000 korona ütötte, a második díjazott 300, a harmadik pedig 100 koronát kapott, ami elég szép summa volt azokban az időkben, amikor 1915-ben a marosvásárhelyi piaci árak a következőképpen alakultak: a marhabélszín kilója 6 K, csirkehús 3 K, cukor 1 K 60 f, száraz paszuly 50 f, vörös hagyma 60 f, 1 liter tejföl 1 K 60 f, 1 métermázsa vágott fa 5 K, egy szekér székely fa feketepiaci áron 32-44 K-ig terjedt.</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Az amatőr, önkéntes fotográfusok mozgósítása a harci jelenetek megörökítésére a maga idejében nyilvánvalóan üzleti érdekeket szolgált – hasznot húzni akár a világégés rettenetéből is – , száz év távlatából viszont, a szép számú professzionista fényképész ragyogó munkái mellett – hogy térségünkben hirtelen csak Balogh Rudolfot, André Kertészt, Vidarény Ivánt vagy az ókirályságbeli Costica Acsente pilótából lett haditudósítót említsük, akik nem csupán végigdokumentálták a nagy háborút, de az abból ihletődött látványból alkottak maradandó fotográfiai műveket.</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">A Kassay János-féle teljesítményekkel kapcsolatban két fajta szemléletet ismerünk: az egyik azon kesereg, hogy mennyi hozzá hasonló emberi teljesítmény, dokumentum vált semmivé, pusztult el a kellő érdeklődés hiánya miatt az idők viharában, a másik épp ellenkezőleg – örvendezni tud a legapróbb felfedezésnek is, amivel ha csak kis léptekben is, de múltunk dokumentációja gazdagodik, kiegészül.</span><br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgrOUwC10gdeiylWUWwU-MHbkJvHm5Kthv3ak7O6SpcGRv5KiZHhniSMPYTLDwS1EiCQUlzd6YO_6u_YT7H6DhXx8oPC8akD7s0jjxf_af3nQlKnGrsCSZHHMCGvbCQuM_gpU5cILD70v8/s1600/titanicelindulnewyorkba.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="293" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgrOUwC10gdeiylWUWwU-MHbkJvHm5Kthv3ak7O6SpcGRv5KiZHhniSMPYTLDwS1EiCQUlzd6YO_6u_YT7H6DhXx8oPC8akD7s0jjxf_af3nQlKnGrsCSZHHMCGvbCQuM_gpU5cILD70v8/s400/titanicelindulnewyorkba.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Francis Brown: A Titanic elindul New York felé... (1912)</td></tr>
</tbody></table>
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Az élet furcsa játékot játszik az emberiséggel, az egymást váltó nemzedékekkel. Ki hitte volna, hogy a Titanicon zajló civil életről 1985-ben, annyi év után a tragikus eseménytől, remek felvételekre bukkan a kései utókor? Ekkor kerültek elő ugyanis, teljesen véletlenül, Francis Brown ír jezsuita szerzetes albumba szerkesztett felvételei az óceánjáró fedélzetéről. Igaz, hogy a kalandszerető, szenvedélyes fotográfus hírében álló szerzetes (nagybátyja ajándékozta neki a kamerát, amitől élete végéig nem is vált meg) csupán az útvonal első szakaszát, az angliai Southamptonból az írországi Cobh-ba (akkor Queenstown volt a neve) tette meg, ahol is partra szállt – annak ellenére, hogy egy barátja kifizette volt jegyét egész a tengerentúlig, sürgős üzenetet kapott rendfőnökétől azzal a paranccsal, hogy továbbutazás helyett azonnal térjen vissza állomáshelyére. Elveszett, majd előkerült képei nem csupán a témájuk miatt rendkívüliek: a képek jogait birtokló Bridgeman Art Library főigazgatója szerint – akit a Fotóművészet című lap is idéz – a felvételek azért is értékesek, mert megtestesítik a kort, amikor készültek. „Fantasztikus, az adott pillanatot megörökítő archív minőségűek”. A fényképek később mintául szolgáltak a Titanic-film díszlettervezéséhez, s egyszerre ragadják meg egy óceánjáró életének aprólékos részleteit — a jól kihasznált edzőtermet, a játszó gyermeket, a kikötőhídon átkelő utasokat — és a hajó egészét is.”</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Valami hasonló történik velünk is, amikor egy-egy korábban ismeretlen fotótanúságról szerzünk tudomást és látványként idézhetjük fel magunk előtt a történelmi környezetet, a múltbeli történések közegét. Erre tanít ma bennünket Kassay János törzsőrmester évtizedeket átívelő passziója…</span>fotóshttp://www.blogger.com/profile/02519264665476395203noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8124486103000208299.post-49627143687370391822016-04-20T08:43:00.000+03:002016-04-21T09:35:29.149+03:00Egy természetfotósról<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgJvoxy4n8uJB2qn1NH4eveqvoTaWyp35aaYt1tSzM3sUy-IaDko4bFK60rOEv-mckPbeUhqrn0ljc5Jj4UT4uHNUqTOpUQ7aar-9A70xVRSZvNvDP0R4Wu03rTnk78kMqkFOFHWaIMtZU/s1600/Ansel_Adams_and_camera.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgJvoxy4n8uJB2qn1NH4eveqvoTaWyp35aaYt1tSzM3sUy-IaDko4bFK60rOEv-mckPbeUhqrn0ljc5Jj4UT4uHNUqTOpUQ7aar-9A70xVRSZvNvDP0R4Wu03rTnk78kMqkFOFHWaIMtZU/s320/Ansel_Adams_and_camera.jpg" width="253" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Malcolm Greany: Adams és kamerája <br />
(1950)</td></tr>
</tbody></table>
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">Szégyen, nem szégyen, de most fedeztem föl magamnak Ansel Adams-t. Pedig már jó ideje halott, s már 1984-ben sem volt túl fiatal, amikor itthagyta csodálatos földi tájait. Mert ő a táj szerelmese volt - zenekedvelő és természetvédő, s amikor apjától Kodak Brownie kamerát kapott ajándékba (1916), lelkesen vágott a fotózás kalandjába. Élete végéig nem hagyta abba.</span><br />
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">Úgy tartják, hogy a fotótörténelem egyik kiváló tájfotósa volt. Rangsort ugyanis igazán nehéz felállítani: aki jó fotós, az a maga nemében az és nem valakihez viszonyítva. Így Ansel Adamst saját magához, a tájaihoz és a gépeihez kell mérnünk. Meg gazdag fotós hagyatékának, amit külön múzeumban ápolnak, joggal.</span><br />
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><br /></span>
<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgejrDRxVyPc2OYqsV2hAg-ZIuxjJUTJ7L6W67GWGgSFJefUsgB1a7ZclV-Maqm0ru1dfoDC99JpdWpFRFQC7bMuPwrUYWwwjdAhxE1r_Y1M_V5dhifkccZD3Z8gtUFRZk5jrdCGh9jqIY/s1600/12.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgejrDRxVyPc2OYqsV2hAg-ZIuxjJUTJ7L6W67GWGgSFJefUsgB1a7ZclV-Maqm0ru1dfoDC99JpdWpFRFQC7bMuPwrUYWwwjdAhxE1r_Y1M_V5dhifkccZD3Z8gtUFRZk5jrdCGh9jqIY/s320/12.jpg" width="250" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"> Yosemite Valley (1960)</td></tr>
</tbody></table>
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">Ízig-vérig a huszadik század fotósa. Eszközei az analóg fotózáshoz kötik. Kedvenc kamerájával (Hasselblad) készítette leghíresebb képeit, de lelkesen állt oda a Polaroid technika tökéletesítése mellé is. A minél gazdagabb részletek szerelmese volt, ezért is csatlakozott a F64-csoporthoz (az elnevezés a legszűkebb rekesznyílásra utal), mely esztétikájának tűzte ki a részletezést. Kedvelt mindenfajta újítást, rengeteg díjat kapott, s a negyvenes években kitűnő utcai fotós is lett. Azt hiszem, mindent elért, amiért áhítozott, talán még a tökéletességet is - bár ezt sose ismerte volna be, ahogy az egy igazi művészhez illik...</span><br />
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><br /></span>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjz2uSJ_kIphoIiVCojutmXZk3Tq-ZMtQ77pBLX2bxAP0k49PtMogvzDQYxoNnB_-IhIWIRgCykyIbgaucmKgVSMUgzf8QjDXD33P6PgZxAJyLjiWvMzr6Yizmimea5sWI0H0DBaVENx_k/s1600/004.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjz2uSJ_kIphoIiVCojutmXZk3Tq-ZMtQ77pBLX2bxAP0k49PtMogvzDQYxoNnB_-IhIWIRgCykyIbgaucmKgVSMUgzf8QjDXD33P6PgZxAJyLjiWvMzr6Yizmimea5sWI0H0DBaVENx_k/s400/004.jpg" width="393" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Falatozó (1940)</td></tr>
</tbody></table>
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><br /></span>fotóshttp://www.blogger.com/profile/02519264665476395203noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-8124486103000208299.post-10705177960663365882016-03-24T08:52:00.003+02:002016-03-24T08:52:29.125+02:00Fotónapló: Egy nyírfáról (11)<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi6OTdmtC7PxJV3mGcp6CYva6Rqgaf8B3_iow3WLwmZjLIl_Db3J7T95FTX-PwWWB7xwPUAL_93FmoSfEJbGaUB5umnfDYlGalAzUvqX6uqeCB-7lfCzQGQsMi71ltXgXDTboNAAahQz-U/s1600/csikitavasz.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi6OTdmtC7PxJV3mGcp6CYva6Rqgaf8B3_iow3WLwmZjLIl_Db3J7T95FTX-PwWWB7xwPUAL_93FmoSfEJbGaUB5umnfDYlGalAzUvqX6uqeCB-7lfCzQGQsMi71ltXgXDTboNAAahQz-U/s400/csikitavasz.jpg" width="293" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">2016. március 24., reggel</td></tr>
</tbody></table>
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Január elsején szóltam róla utoljára s mutattam látlelet-képeket állapotáról. Azóta: se tél, se tavasz, s a látvány mit sem változott. Értelmetlennek véltem a naplót tovább vezetni, sőt mi több, fenntartani a Fotótanúban. Lehet, hogy tévedtem, de akkor igy láttam...</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Arra gondoltam, hogy majd megérkezik a tavasz, kihajtanak a lombok, a barkák, és minden szép lesz, mint egy feszülő sátor - a képen csak a lomb lesz és mögötte a mosolygó égbolt.</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Szóval, csupa életöröm.</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">A tegnapi márciusi - váratlan - havazás után azonban siralmas kép fogadott a reggel - tessék, itt látható: a nyírfa meggörbedve, megalázva, -gyalázva hajbókol a föld felé, a vizes hó súlya alatt. Vajon, ki fog-e egyenesedni egyáltalán? Hogy fogja kiheverni ezt a traumát?</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Lám csak, az esemény akaratlanul is bekövetkezett.</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Pedig a naptár szerint már tavasz van.</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Már a szúnyogháló is fölkerült az ablakra, hogy a felébredt rovarok ne tévedhessenek be a konyhába.</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Nos hát, ez volt a sokáig megállni - hiányozni - látszó történet végkifejlete...</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh-B9DJs3QVST1HQR25hxAY114z1YeWwOaHWz7KwDmvj1P0gbVpBovlHUHh695q9Ks-EBhgjb6EtHjSDdGa3rw4PJhx-wxt-yrbcEKpIPQZvw6s0SLZ42dbbupYRuvlg9vKaYmTgi-vSKs/s1600/vege3.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh-B9DJs3QVST1HQR25hxAY114z1YeWwOaHWz7KwDmvj1P0gbVpBovlHUHh695q9Ks-EBhgjb6EtHjSDdGa3rw4PJhx-wxt-yrbcEKpIPQZvw6s0SLZ42dbbupYRuvlg9vKaYmTgi-vSKs/s640/vege3.jpg" width="482" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Az összehasonlitás kedvéért: a nyirfa 2015 végén</td></tr>
</tbody></table>
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span>fotóshttp://www.blogger.com/profile/02519264665476395203noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-8124486103000208299.post-37664714642928109812016-01-15T09:06:00.001+02:002016-01-15T09:07:35.075+02:00Verespatak - élő múzeum?<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiNSaRZxgOc5L1RCfyYSInMlQlZghH2EenTvbCCLgdAbFvNU4LtFKNFrqkPSLEXx0-n6jz1o17d4w2HGE73BW2B-368QdMyJXfhPI8JYaYIo8ufpLKq-9X-nohuFHFDdc8HDIw-F5BE_8c/s1600/T_x_SB_Rosia-Montana_piata.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><img border="0" height="253" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiNSaRZxgOc5L1RCfyYSInMlQlZghH2EenTvbCCLgdAbFvNU4LtFKNFrqkPSLEXx0-n6jz1o17d4w2HGE73BW2B-368QdMyJXfhPI8JYaYIo8ufpLKq-9X-nohuFHFDdc8HDIw-F5BE_8c/s400/T_x_SB_Rosia-Montana_piata.jpg" width="400" /></span></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif; font-size: xx-small;">A Piactér</span></td></tr>
</tbody></table>
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">A napokban nagy hirverést csaptak a román kormány döntésének, miszerint az ipari kitermelésre megkaparintani vágyott Verespatak és a környező aranylelőhely művelődési értéknek, védett örökségnek nyilvánittatik. Nehéz lehetett meghozni ezt a döntést, annyi gazdasági érdekkel és szemponttal dacolva, s még nem lehet tudni, milyen hosszú távú következményekre lehet emiatt számitani, az viszont biztos: a hely egyedi szellemi értéket képvisel Európa térképén. Ezt bizonyitja - többek között - az a huszadik század elején megjelent kis füzet, amelyben a szerző, Csiky Lajos fotográfus 17 fotót tesz közzé Verespatakról és környékéről <b><a href="http://mek.oszk.hu/14800/14864/index.phtml#">(Verespatak és környéke),</a></b> amelyek kivitelezése és művészi értéke az idő múlásával egyre csak növekszik. Olyan információkat őriznek ezek a képek, melyeket már csak a segítségükkel vagyunk képesek visszahozni az időből. A képek: bizonylatok, vallomások az eltűnt időről. És arról, hogy lassan múzeummá öregedik talán az egész földgolyó... Persze, addig még van - csak úgy mondtam. Hogy ne felejtsük...</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh4sOhFKLns0u7oKpyjBsKhJVeQVuYVM4XyeANJpmTTQoAwzB6IOu3J_ARy9tFeLNpv6QtKGYcV0s5JgAoFI_IkalmfULlxBNP66B0xMJd0zCdEq0UQRFY3koARzeR_KIlxRCbNjPZV9CY/s1600/banya.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><img border="0" height="265" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh4sOhFKLns0u7oKpyjBsKhJVeQVuYVM4XyeANJpmTTQoAwzB6IOu3J_ARy9tFeLNpv6QtKGYcV0s5JgAoFI_IkalmfULlxBNP66B0xMJd0zCdEq0UQRFY3koARzeR_KIlxRCbNjPZV9CY/s400/banya.jpg" width="400" /></span></a></div>
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgUtr0TN3-pYfnKl3FviAruHbKYn6svkVstcd7LxqxR0BjCPpIT3eFnkfl5EtCWymt3UiztT3r8N6BhsTSJGLuqWN39R9Bp-_O252SsTbqv2Xmjps-lraPFooXqU125p80b5BqIWG2ufzY/s1600/detonata.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><img border="0" height="266" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgUtr0TN3-pYfnKl3FviAruHbKYn6svkVstcd7LxqxR0BjCPpIT3eFnkfl5EtCWymt3UiztT3r8N6BhsTSJGLuqWN39R9Bp-_O252SsTbqv2Xmjps-lraPFooXqU125p80b5BqIWG2ufzY/s400/detonata.jpg" width="400" /></span></a></div>
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhPYIWm5bqngOrYscBjER1Z6S6voyTlNU1cldKskxpa1npmfEjo2rfIhwLctvki9diL0iQrpr4KVvwhhW8CMu3wQnXsJcha5ceEDPkqRYkhNQtP-wziUlUye3QFODrzqe67hrsIg6bruR4/s1600/nagycsetatye.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><img border="0" height="278" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhPYIWm5bqngOrYscBjER1Z6S6voyTlNU1cldKskxpa1npmfEjo2rfIhwLctvki9diL0iQrpr4KVvwhhW8CMu3wQnXsJcha5ceEDPkqRYkhNQtP-wziUlUye3QFODrzqe67hrsIg6bruR4/s400/nagycsetatye.jpg" width="400" /></span></a></div>
<br />fotóshttp://www.blogger.com/profile/02519264665476395203noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-8124486103000208299.post-31990205189058567242016-01-04T18:47:00.001+02:002016-01-04T18:48:32.542+02:00Újrajátszott betlehemezések és még sok minden<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><b><a href="http://fototanu.blogspot.ro/search?q=Betlehemes">Több izben irtam</a></b> <i>s mellékeltem képet is Ádám Gyula csobotfalvi betlehemezőkről készült, ismétlődő kalandjáról. Most, hogy több év tapasztalata áll a háta mögött, a Hargita Népe karácsonyi melléklete (Műhely) kiváncsi lett a művész élményeire és az elmúlt Karácsony tájékán tanulságos interjút készitett. Ennek szövegéből több jellemző részletet is idevágok. (A beszélgetés természetesen nem csupán a betlehemes kirándulásokat érinti, hanem Ádám Gyula egész fotográfusi tevékenységét.)</i></span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgXULxM_L6R-MOVzRNlLcxC53QYtY9gHPnRFvaeHol96NUAE8WDFts7ViOH1mTMnED5f07KmqjV6j6hSh3FwK5xsn_8E-6FYoQQ0HfLjkETKT3pJd1Q46rY-CKwHGI54YjLUgykZJDaiuM/s1600/b+%25281+of+1%2529-17.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><img border="0" height="245" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgXULxM_L6R-MOVzRNlLcxC53QYtY9gHPnRFvaeHol96NUAE8WDFts7ViOH1mTMnED5f07KmqjV6j6hSh3FwK5xsn_8E-6FYoQQ0HfLjkETKT3pJd1Q46rY-CKwHGI54YjLUgykZJDaiuM/s400/b+%25281+of+1%2529-17.jpg" width="400" /></span></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif; font-size: xx-small;">Ádám Gyula fotója</span></td></tr>
</tbody></table>
<i><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Mióta jársz Moldvába a csobotfalvi betlehemesekkel?</span></i><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- 2006 óta. Érdekes, hogy semmi szervezés nem volt előtte, hanem, mint régen, elindulnak s bekopognak a házakhoz. A csobotfalvi betlehemes tagjai közül mindenkinek van valamilyen kapcsolata. Megérkezünk, s aztán megyünk házról házra. Eleinte megvolt, hogy hol fogadnak, s aztán ez mind bővült. Olyan jó középkori jellege van: almával, borral, dióval kínálnak. S ez évről évre gyarapodott. Most eljutottunk odáig, hogy a végén valamelyik közösségi házban egy jó nagy bulit csapunk.</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<i><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Hogy fogadnak ilyenkor a moldvai falvakban?</span></i><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Képzeld el, hogy ott magyar szó az ünnepekkor nemigen hangzik el, főleg a kaprával járnak vagy a medvével, az uralás, a kántálás van divatban, úgy hogy ezt a csoportot már várják, s olyan helyekre is beengednek, ahova nem is gondolnád. Egyik helyen például az öregasszony haldoklott. A fia megállt az utca végén, s addig várt, amíg elkapott minket, s az édesanyjának ez volt az ajándék karácsonyra. Olyan kicsi házikó volt, hogy be sem fértünk. Vagy Rekecsinben egyszer egy olyan helyen jártunk, hogy szinte élő betlehemet játszottunk: a házba nem fértünk be, egy kicsi eresz alatt ki volt kötve a borjú, ott volt széna is, az állatok, adtak enni nekik a ház mellett, s ott mutatták be a betlehemet... Rekecsin kissé nehéz hely, ott nem olyan gyakori a magyar szó, először megijednek, félnek, furcsa nekik...</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">(...)</span><br />
<i><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Hány tekercs filmet kattogtattál el Moldvában?</span></i><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Ha nekiállnék, pontosan meg tudnám számolni, mert a filmeket lehet archiválni, s archiváltam is. A digitális felvételekkel már nehezebb a dolgunk. Olyan is volt akkoriban, hogy több napig voltam kint, de két tekercs film elég volt. Mondjuk, nem is volt több...! S még a végeken lévő fél kockán is használható anyagot sikerült rögzíteni. De azon az egy-két tekercs filmen minden rajta volt. Jó érzés most az új technikával, profi szkennerekkel dolgozni ezeken a filmeken, s a filmek végén, a fél kockákon is találni használható felvételt.</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<i><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Mikor álltál rá a digitális technikára?</span></i><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Nem tudnám pontosan megmondani, olyan fokozatos és szép volt az átmenet. Nem panaszkodom, mert: hasznomra vált. Eleinte nagyon nehéz körülmények között dolgoztam, semmi segédeszközt nem használtam, nagyon gyenge nyersanyagokkal, s bár a kezdeti orosz gépet sikerült akkori korszerű gépekre cserélni...</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">(...)</span><br />
<i><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Mennyire hagyatkozol a gépre, a gépi beállításokra, s mit állítasz be te magad?</span></i><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- A gépre hagyatkozom nagymértékben. Ehhez viszont ismernem kell, hogy mit tud, s főleg: mit nem tud a gép, a belső hangjaiból is tudnom kell, hogy most éppen kit csinál. Minden kicsi hangját, cserszegését ismernem kell. Olyan nehéz helyzetekben is a gépre kell hagyatkoznom, hogy ha azokat nem tudnám kezelni, akkor nem lenne kép. Tehát egyrészt mindig kell tudnom, mire képes a gépem, ugyanakkor mindig nagy képekben, nagy felületekben gondolkodom. Érdekes módon, a neten például nagyon szép képeket lehet látni, de mihelyt kinyomtatjuk őket, szétesnek. Tehát fényképezéskor kicsit klasszikusan kellene gondolkozni, meglátni azt, amit majd a néző lát. Tehát nagyon fontos a technikai tudás és az emberekkel való kapcsolat. Bizonyára ez már elcsépelt szöveg, de igaz, ez a kettő kell a jó fotóhoz.</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<i><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Mind lehet jó technikád, ha nem tudsz bizalmat ébreszteni a terepen, nem találod meg a közős hangot alanyaiddal, főként egy olyan terepen, mint Moldva, ahol az emberek bizalmatlanok az idegenekkel szemben.</span></i><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Vannak barátaim, egyébként nagyon jó fotósok, akik elmentek Moldvába azért, hogy nekik is legyenek moldvai fotóik. De az ott készült képek, bár szépek, lélektelenek. Én ezt nem tudom csinálni. Nekem olyan összetettek az ottani kapcsolataim, hogy nem egy faluról tudnék egy kiadványt késziteni, hanem falvakon belül a családokról. Éppen most beszélgettünk arról, hogy márciusban volt egy kiállításom, s a Magvető kiadó megtisztelt azzal, hogy szeretné, ha fotóalbumom jelenne meg náluk. Odajöttek, megnézték a kiállítást, s elmondták, hogy terveik vannak, amelyekbe én is beleillek, de kifogásolták, hogy a képekben nincs történet. Nos, én megmutattam a kiállított képeken, hogy van bennük történet: az eleje és a vége a történetnek a falakon volt, a történet közepe nem került a kiállítás anyagába, de megmutattam nekik. Tehát minden képsorban van történet, egy-egy család történetét a születéstől a halálig és temetésig lehet dokumentálni. A születéstől a halálig benne vannak a hétköznapok és elég-elég durva, elég kemény. Nem olyan, hogy felkelünk...</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><i><br /></i>
<i>- Most az jutott eszembe, amit egyszer Balázs Lajos mondott az ő kutatási módszeréről: az ő eszköze az ásó, míg mások a gereblyét használják: a gereblyével rövid idő alatt nagy területről lehet begyűjteni a dolgokat, míg ásóval kis területen, de mélyre lehet ásni. Ezt a hasonlatot követve, te is inkább az ásóval dolgozol. Ezt pedig csak a terepen eltöltött hosszú idővel és az alanyok bizalmával lehet elérni.</i></span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Igen. S a kettő feltételezi egymást. Nagy élményem a változás rögzítése.</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<i><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Hogyan élted meg?</span></i><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Ott nem úgy következett be, mint Székelyföldön - szépen fokozatosan, hanem nagyon hirtelen, durván. A középkori állapotokat egyből a legújabb kor váltotta fel: a kendervászonból csillogó-villogó kelme lett, a zsindelyből a legújabb építőanyag, a kunyhóból palota. Ezt a kontrasztot kellett megélnem. Egyik nap még villany nem volt, másnap pedig a legkorszerűbb digitális technika honosodott meg: ott már megvolt a leggyorsabb internet akkor, amikor a Székelyföldön még csak beszéltünk róla.</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<i><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Hogyan birkóztak meg ezzel az ottaniak?</span></i><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Nem tudták megélni. A mai napig nem tudják megélni, úgy összezavarodott minden. Most minden porban hever, mindent szétvertek, sajnos, hogy most nem ez a divat, s jött az, amire nem számított senki, a migráció. A falunak 80 százaléka elment. Viaskodik mindenki a magyar nyelvvel, de egy dologra nem számítottak, hogy a gyermekek zöme Spanyolországban vagy Olaszországban köt ki, a nagymamák pedig nem azért nem tudnak az unokákkal beszélni, mert az unokák csak a román nyelvet ismerik, hanem azért, mert a nagyszülők csak magyarul és románul tudnak, az unokák pedig csak olaszul vagy spanyolul beszélnek. S most van egy olyan generáció, amelyik a nagyanyjával nem tud beszélni. S akkor belekeveredünk egy olyan kérdésbe, amelyhez nem sok közünk van, az identitásért vívott harcba. Soha nem vállaltam ilyen szerepet, de nyakig benne vagyok. Magyar iskola... Tudtam, mire lehet számítani, s azt is, hogy most mi üt vissza. Kapcsolataim révén velem őszinték, s tudom, mi a felszín, de azt is, hogy mi van mögötte.</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">(...)</span><br />
<i><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Külön szakma az eseményfotózás. Hogyan egyeztethető össze más fotózással?</span></i><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Igen, ez lehetne sajtófotó, de én nem szeretném kategorizálni, beskatulyázni, hogy ilyen fotós, meg olyan fotós. Ez nálam nem igy működik. Számomra csak jó vagy rossz kép létezik. S ha jó, abba sok minden belefér, sok mindent lehet kezdeni vele. Visszatérve a betlehemezésre: nálam állandó pont Rekecsin. S a másik állandó pont a medvetáncoltatás. Az az utolsó napon van, december 31-én. Abban is magyar gyökereket vélünk felfedezni. Vagy a dormánfalvi regölés, ahová mindig elmegyek, részt veszek rajta, s ez egy újabb része az év végének. S akkor kezdődik elölről az év. Január 6-án már egy csodálatos előadás vár rám, Budapesten a Művészetek Palotájában az újévköszöntő, a két és fél órás előadás háttérképei az én fotóim lesznek, s az arculati elemek is az én munkám. Most erre készülök, már 4-én ott kell hogy legyek a szerkesztett anyaggal. A fotókon az ünnepkör mozzanatai meg hangulatai jelennek meg. Elég nagy fejfájást okoz, de... Tavaly is, márciusban volt egy nagy lélegzetű kiállításom, amelynek a kurátora Korniss Péter volt, a szakma legnagyobbjainak egyike. Nagyon szépen bánt az anyagommal, a legnagyobb tisztelettel kezelte. Jó érzés volt, hogy az egyik legnagyobb mesterrel dolgozhattam. Mikor egyik vagy másik munkámat kivette a sorból, megkérdezte, ugye, nem sértődtél meg?! Ez nagy ajándék számomra egy olyan embertől, aki mindig a példaképem volt.</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<i><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Az alkotás láza tart téged mozgásban, ugyanakkor azonban néha meg kell mutatkozni, kiállítani az elkészített anyagot, meghallgatni a közönség és a szakma véleményét. Idén több ilyen alkalom adódott számodra?</span></i><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Igy van, időnként mérlegre kell tenni azt, amit csináltál. Ha nem, minek csinálod? Kallós Zoli bácsi mondta egyszer, hogy az alkotás nem lehet öncélú. Mit érek vele, ha nem teszem közkinccsé. Éppen ezért nem is foglalkozom vele: vigyék, lopják, másolják, használják... Soha nem csináltam abból problémát, hogy valamelyik portálon posztolt fotóimat felhasználták mások is. Rengeteg helyen jelennek meg, töltik fel... Vigyék...! Ha már egyszer föltetted valahová, az már nem a tiéd!</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">(...)</span><br />
<i><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Most úgymond demokratizálódott a fényképezés, ugyanis míg régebb külön gép, film, laboratórium kellett ahhoz, hogy elkészüljön egy felvétel, ma már elegendő hozzá egy nem túl okos telefon. Mindenki kedvére kattogtathat, s különböző felületeken meg is oszthatja képeit...</span></i><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Ezt jó dolognak tartom. A hangsúly azonban azon van, hogy miként válogatunk ezekből a képekből, mi hová kerül. Nézd meg a Facebookot...! Nekem ezért nincs Facebookom. Felteszel egy hülyeséget, s már ezer Iájk meg diszlájk érkezik rá, egy komoly dolog mellett pedig gyakran elmennek az emberek.</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><i><br /></i>
<i>- De ez a nagy fotózási lehetőség azt is hozta, hogy nagy népszerűségnek örvendenek fotótanfolyamaitok, az általatok szervezett különböző fotótáborok, sikerült a fotóművészet iránt érzékeny generációkat nevelni..</i>.</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Nagyon érdekes a tanfolyamainkra járók motivációja: van, aki valóban tanulni akar, de vannak olyanok, akik csak a papírért, a diplomáért járnak, hogy fotósként dolgozhassanak hivatalosan is. Közülük sokan úgy jönnek, hogy nekik már semmi újat nem tudunk mondani. S aztán pár óra után rájönnek, hogy van még amit tanulhatnak. S ha sikerül őket erre ráébresztenünk, nem is kell nagyobb sikerélmény. Van köztük olyan, aki nem tud elképzelni mást, mint amit ő művel, s a tanfolyam végén elmondja: én eddig a gépet csak akkor vittem magammal valahová, ha fotóznom kellett, most meg mindig velem van, nemcsak akkor, amikor dolgozom, hogy bármikor lefényképezhessem, ha olyasmit látok. Ez nagy elégtétel. Látni például nem tudsz megtanítani senkit. Azt csak esetleg a jó példával lehet megmutatni, meglátja, te hogyan birkózol meg egy adott témával, mit hozol ki belőle. A személyes példából tanulnak. Olyan oktatók kellenek, hogy a tanfolyam résztvevői közül bárki bármit kérdez, azt tudja megmutatni. Fontos, hogy legyen hiteled.</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<i><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Tehát nem elegendő a pálya széléről bekiabálni...</span></i><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Nem, a gólt be kell rúgni! S nem azt mondom, hogy ezt így kell, hanem, hogy én ezt így csinálom. Sokan az oktatókért jönnek. Nagyon jólesett, mikor valaki azt mondta, az volt a célja, hogy közénk kerüljön, ebbe a csapatba. Sokat gondolkoztam azon, mi az, amit én most átadhatok, ugyanis a saját konkurenciámat nevelem ki. Szó szerint! Meddig mehetek el? S itt nemcsak a technikai dolgokról van szó, hanem a módszereimről, a lehetőségeimről is. S mindig a diáktól, annak hozzáállásától függ, hogy mit tanítok neki. Szerencsés ez a tanfolyam, mert nem úgy zajlik, hogy leadjuk az anyagot, s azzal a hallgató elmegy, hanem egyénenként mindenki megkapja a saját egyéniségére szabott információkat. Meg kell fogni a hallgató gyengéjét, s azzal már tudsz valamit kezdeni. A végén belátja, hogy bármilyen felkészült legyen, még mindig van amit tanuljon.</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">(...)</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Sokszor gondolkoztam, hogy miért kell mindig visszamenjek bizonyos helyszínekre... Egy évben hagytam ki egy eseményt, s itthon más sem járt az agyamban. Pedig az is benne van, hogy a semmire megyek, nem jön össze egy jó felvétel sem. Vagy nem olyan a hangulat. De mindig olyan ajándékokat kapok, amire nem is számítok: gyakran az utolsó percben jön össze egy olyan fotó, amiért érdemes volt napokat eltölteni. Az egyik betlehemezés alkalmával gondoltam a végén: ezért kár volt eljönni. S mikor fáradtan mentünk a kisbusz felé, hogy induljunk haza, olyan gyönyörű fényviszonyok votek, hogy olyan felvételt tudtam készíteni, amit minden kiállításra magammal kell vinnem, Korniss Péter nem engedi, hogy az a kép hiányozzon. Kolozsvárra például elvittem azt a képet, de nem állítottam ki. Erre azt mondta: vedd csak elő! Itt úgy sem látták, nem ismerik. S akkor valaki hátul megszólalt, hogy én azt a képet megrendeztem. Mire megkérdezte: s az mit változtat a kép értékén? Elkezdtem magyarázkodni, hogy én nem rendeztem meg, ez így jött össze, sikerült elkapnom ezt a pillanatot, azt, hogy vége a történetnek. Mutattam, hol állt a kisbusz, hol kellett végigmennie a csapatnak libasorban egy árok mellett... S elkeseredett voltam, hogy vége mindennek s még nincs kép. Hát volt kép! Az az érdekes, hogy minden évben ugyanoda megyünk, de mindig valami újat találok, mindig másként vetődik a fény, más a terep. Ezeket a helyzeteket türelemmel kell kivárni. A másik dolog: azt hiszem, Moldvát kicsit elárultam. Érdekes és Moldvához nagyon közel áll a ragaszkodásom a szórványhoz. Érdekes. Nagyon megérintett a szórvány, egyre gyakrabban keresem fel a szórványtelepüléseket, kötődöm Medgyeshez és környékéhez, Szeben környékéhez. Nem hittem volna, hogy ezeken a helyeken mennyi újat lehet felfedezni.</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">(...)</span><br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjI1NhAParpq7ZUKHVbOyy3TRPpaBWEDojvLzqTcl_7_lKmyLzbD1Ik0oGpVCkorE9oCRVpipwYWjBcNjU4VYPX-9Pqq-gHmbdIxCVaJKeO3BUy22ysWSAhTUjF55N59EqfUOD3iyeBbZQ/s1600/csikimadonna.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><img border="0" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjI1NhAParpq7ZUKHVbOyy3TRPpaBWEDojvLzqTcl_7_lKmyLzbD1Ik0oGpVCkorE9oCRVpipwYWjBcNjU4VYPX-9Pqq-gHmbdIxCVaJKeO3BUy22ysWSAhTUjF55N59EqfUOD3iyeBbZQ/s400/csikimadonna.jpg" width="266" /></span></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif; font-size: xx-small;">Csiki madonna / Ádám Gyula</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif; font-size: xx-small;">fotója</span></td></tr>
</tbody></table>
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Számomra ennek az évnek volt az egyik nagy sikere, hogy a roma közösségekben fotózhattam, ott készültek a mostani kedvenc képeim. Még akkor is, ha a szivem csücske továbbra is Moldva. Olyan mélyre tudtunk menni, hogy az hihetetlen, de a képeken látszik. Amúgy nagyon fotogének, a színek, a környezet lencsevégre való. Egyrészt feldobott, felemelt, amit láttam, másrészt lehangolt a mérhetetlen nyomor látványa. S az volt a megdöbbentő, hogy azokban a falvakban, ahol ezek a közösségek élnek, a szomszédjaik kérdeztek meg minket, hogy mit tapasztaltunk, milyen emberek, milyen ott bent? Rengeteg vitába keveredtem velük kapcsolatban, ugyanúgy, mint a csángók kapcsán. Ismerem ezt a helyzetet, nem lihegem túl, de most már ismerem őket a hibáikkal együtt.</span><br />
<i><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">(Kérdezett: Sarány István)</span></i><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">*</span><br />
<b><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Mindehhez nincs mit fűznöm, az elmondottakat alaposan emésszük meg, akiket érdekel!</span></b>fotóshttp://www.blogger.com/profile/02519264665476395203noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8124486103000208299.post-72718803884675698022016-01-01T18:01:00.002+02:002016-01-01T18:01:34.756+02:00Fotónapló: Egy nyirfáról (10)<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjSqFJWurjMeCClscJ9OFEyC_qgDzqJnoMWybXqKmG5PtT1cSL3U3nrt0ri0wAaluK0wk-6fcQ-7L5YQ8dC3QgfYvRPHIf8C2uijht9_oxdR5PJvp2eFPdmnr4qUh2m7dIcWoXNh5Eslfk/s1600/evveg1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="181" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjSqFJWurjMeCClscJ9OFEyC_qgDzqJnoMWybXqKmG5PtT1cSL3U3nrt0ri0wAaluK0wk-6fcQ-7L5YQ8dC3QgfYvRPHIf8C2uijht9_oxdR5PJvp2eFPdmnr4qUh2m7dIcWoXNh5Eslfk/s400/evveg1.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A nyírfa - a 2015-ös év utolsó napjai</td></tr>
</tbody></table>
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Már-már azt hittem, befullad ez a napló-kísérlet, mert a hétköznapok annyira ismétlik önmagukat és oly kevés képi változatosságot nyújtanak egy négyzetcentiméter területen, hogy az ember képes egy-kettő feladni a bevállalt feladatot.</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Így aztán gyűltek a napról napra elkészített bizonylatok, de nem volt szivem válogatni belőlük.</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Közben megérkeztek az ünnepek, hazajött Péter fiam, akit a nyírfa látványából mindenek előtt a cinegék fogtak meg, karácsonytól kezdve őket figyelte s a különböző magatartásformákat igyekezett elkapni - természetesen teleobjektívvel. Kettőnk igyekezetéből állt össze ez a poszt, s nagyon várjuk a havat, a telet, ami képileg izgalmasabb a fakó fagynál, dérnél, ködnél.</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhoGHBp5sxkuzoRyH020niMoYO-sHYWodgDLLLrBob738uHl0rJcPV9oz-ucRFEB8GtwhKVu8GDNAoSiG-PNdnfRGi2nkkE0U3YhN5jBFg75_Wg0tOuzEpCRYWfuxbuw7CEBgYvLiUGLI8/s1600/evveg2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhoGHBp5sxkuzoRyH020niMoYO-sHYWodgDLLLrBob738uHl0rJcPV9oz-ucRFEB8GtwhKVu8GDNAoSiG-PNdnfRGi2nkkE0U3YhN5jBFg75_Wg0tOuzEpCRYWfuxbuw7CEBgYvLiUGLI8/s640/evveg2.jpg" width="318" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A cinkék - 2015. december 27-én, 29-én és 31-én (CSP)</td></tr>
</tbody></table>
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span>fotóshttp://www.blogger.com/profile/02519264665476395203noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8124486103000208299.post-53232588058931598332015-12-09T10:09:00.000+02:002015-12-09T10:10:35.203+02:00Fotónapló: Egy nyirfáról (9)<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgPZczymd0QAJelTAu9e1Klj5uRuYQ8Hpir8TiVn6nA3ymylOKFkI5BZFlwoLDBhGtYTIWsYjlKqZrnAusLa7DGirAp2UKG_nk3cOLWVd0ESoRCdLpKnh3lnMo8ZThSCC-KQ4y9whAh7ww/s1600/nov30-dec9.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgPZczymd0QAJelTAu9e1Klj5uRuYQ8Hpir8TiVn6nA3ymylOKFkI5BZFlwoLDBhGtYTIWsYjlKqZrnAusLa7DGirAp2UKG_nk3cOLWVd0ESoRCdLpKnh3lnMo8ZThSCC-KQ4y9whAh7ww/s640/nov30-dec9.jpg" width="475" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Balra fent: 2015-11-30. Jobbra fent: 2015-12-5<br />
Balra lent: 2015-12-8. Jobbra lent: 2015-12-9<br />
<br />
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif; font-size: small;">Telik az idő, múlik az esztendő: köd ül a tájon napokig, de közben volt hó is, meg olvadás, volt napsütés is, de leginkább sarki nappalra emlékeztető állandó homály. Nem lelkesítő cselekedet ilyenkor naplófelvételt késziteni, inkább csak a kötelesség vezeti az embert.. A látvány szinte ugyanaz, csak az árnyalatok, a homályok, a rajzok változnak, madarak jönnek-mennek. Ami állandó, az a nyirfa, mely akkor is ott van lemeztelenitett valójában, ha a köd elnyelni akarja a világot. Reméljük, nem teszi, vagy ha igen, csak ideig-óráig...</span></div>
</td></tr>
</tbody></table>
fotóshttp://www.blogger.com/profile/02519264665476395203noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8124486103000208299.post-64639398056338126092015-11-25T21:55:00.002+02:002015-11-25T21:56:08.687+02:00Fotónapló: Egy nyírfáról (8)<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><br /></span>
<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh_yoWjyYSJEv3Pkh9yaI5GNp-NnDpv-U2hDYFk8G-FQ85MykMRC2bUXWWFcm5qk0SzfRVxmh6N4R-0LbaSSLwVRMR78swbJ8G0oUshrVILsgvk4HqkDgdnlGU86d60YnURngXrchD9aTY/s1600/15-11-21.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh_yoWjyYSJEv3Pkh9yaI5GNp-NnDpv-U2hDYFk8G-FQ85MykMRC2bUXWWFcm5qk0SzfRVxmh6N4R-0LbaSSLwVRMR78swbJ8G0oUshrVILsgvk4HqkDgdnlGU86d60YnURngXrchD9aTY/s400/15-11-21.jpg" width="300" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">2015-11-21: a cinkék ekkor még vidáman kergetőztek</td></tr>
</tbody></table>
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">Végre, valami esemény a láthatáron!</span><br />
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">Az történt, hogy tegnap, november 24-én lehullott az első hó. Előtte való napokban az ablakban álló etetőt látogató cinkék még azt hihették, hogy hosszú, szelíd őszben lesz részük, hirtelen fehérségbe ébredtek. De már napokkal előtte szoktattuk őket a fehér színhez: a konyhaablakra fehér, sűrű függönyt akasztottuk, hogy a reggeli lámpafény ne zavarja a reggelizésüket. (Amikor ugyanis érzékelik, hogy az ablaküveg mögött mozgás történik, óvatosan továbbállnak. És olyankor hoppon maradnak.</span><br />
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">Tegapra azonban már megszokták a leeresztett függöny jelenlétét és bátrabbak lettek, mint voltak valaha. Gátlástalanul heccelődtek, kergetőztek, űzték el egymást az etető mellől - akárha valami csinytevő, vásott gyerekek lettek volna.</span><br />
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">Aztán ma már a nyirfa is bekeményitett nekik, ami a fehér szint illeti: a fehér nyirfakérekgre fehér hó hullott, ráadásul a reggeli félhomály miatt a villanó is bekapcsolt, így minden hangsúlyosabb fényerősségben jelenik meg, már-már valószínűtlen festményként. Én perdig elképzelem, milyen lesz majd az, amikor a vézna ágak csak úgy roskadnak a hótól, roppannak a fagytól. Igen, idebent könnyű álmodozni...</span><br />
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><br /></span>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgFafuKGO8SIv6tmqziZ-G9yQjjH8eVAAaKyO11Ty30GWjNBQoBZ4nGc8yYbSUr4aydeGKwxiiVn5TdUpaoAzItZghBENYqKIb_sCcf3iR3dqbi8WRTJXM17bRsqAmaWSRuCrEH7cGimLw/s1600/15-11-24.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgFafuKGO8SIv6tmqziZ-G9yQjjH8eVAAaKyO11Ty30GWjNBQoBZ4nGc8yYbSUr4aydeGKwxiiVn5TdUpaoAzItZghBENYqKIb_sCcf3iR3dqbi8WRTJXM17bRsqAmaWSRuCrEH7cGimLw/s640/15-11-24.jpg" width="480" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">2015-11-24: függöny került a konyhaablakra</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgVMvuVdbnEBEi6mYcDkvi8SAWiTYD4KjLHHNfwZxtz7s8I8yCvaMNzVIniXFCMzmGutuEGpQzvrdx79S_n_AecczV8PjFDneutXo_yOi7L2tOX-MSETzul5Z-1zmL-7cqyeHPXVRWTaWo/s1600/15-11-25a.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgVMvuVdbnEBEi6mYcDkvi8SAWiTYD4KjLHHNfwZxtz7s8I8yCvaMNzVIniXFCMzmGutuEGpQzvrdx79S_n_AecczV8PjFDneutXo_yOi7L2tOX-MSETzul5Z-1zmL-7cqyeHPXVRWTaWo/s640/15-11-25a.jpg" width="480" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">2015-11-25: hó és villanófény + nyirfakéreg: festői hatás</td></tr>
</tbody></table>
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><br /></span>fotóshttp://www.blogger.com/profile/02519264665476395203noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8124486103000208299.post-2096375486966365272015-11-17T09:24:00.004+02:002015-11-17T09:26:56.638+02:00Fotónapló: Egy nyírfáról (7)<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">A kihagyások immár szinte természetesek. A természet életében a változások más ütemhez igazodnak, mint a mi híréhségünk, újdonság-igényünk. Az ember habzsolja a váratlan eseményekről szóló beszámolókat, ki van éhezve a változatos látványra. Nyírfám azonban nem szolgál ilyesmivel. Látom: éli a maga életét, többnyire vegetál és ismétli önmagát, mint az öregek.</span><br />
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><br /></span>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgltyKKZZcr4bqNfe3e57OBSWDJeEj3r05ifCV_s2LAkjfymepPuoFGcjPKjiRfiTNe13EK0P8QSEt9rkGreXvbx9ITfaUsob5VaC16dIjUcdAQMS2aNYECRpWYQ0sO86cb5e5DJ1NBVKY/s1600/15-11-12.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgltyKKZZcr4bqNfe3e57OBSWDJeEj3r05ifCV_s2LAkjfymepPuoFGcjPKjiRfiTNe13EK0P8QSEt9rkGreXvbx9ITfaUsob5VaC16dIjUcdAQMS2aNYECRpWYQ0sO86cb5e5DJ1NBVKY/s400/15-11-12.jpg" width="308" /></a></div>
<div style="text-align: center;">
2015-11-12</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhtMpxOFY8N_KHCNerSMPEuSF8tivvjqIefu72OlkEyZPvUP_-dub4QiPndaXPAll0LoE2VuM39AY3-tBR9FP4P0ZXKsp4_7kQo3Fwl4z4_AyLWhL05Y1OMGGCT42vJOmc7Dn9YELF22Jw/s1600/15-11-13.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhtMpxOFY8N_KHCNerSMPEuSF8tivvjqIefu72OlkEyZPvUP_-dub4QiPndaXPAll0LoE2VuM39AY3-tBR9FP4P0ZXKsp4_7kQo3Fwl4z4_AyLWhL05Y1OMGGCT42vJOmc7Dn9YELF22Jw/s400/15-11-13.jpg" width="285" /></a></div>
<div style="text-align: center;">
2015-11-13</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh11-_WGi_ztDwDswYENIvouD-YfPdzFEGCvz2QD81bnRRC1YN36EHHU8SNCqw8HYK9L5gEyLNc52gkwSaOOmaGCWZSZxtAxvFkIcgOxhBew10XIdjuJj96hfq-QrcPbHIzEBjzwa96B4E/s1600/15-11-16.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh11-_WGi_ztDwDswYENIvouD-YfPdzFEGCvz2QD81bnRRC1YN36EHHU8SNCqw8HYK9L5gEyLNc52gkwSaOOmaGCWZSZxtAxvFkIcgOxhBew10XIdjuJj96hfq-QrcPbHIzEBjzwa96B4E/s400/15-11-16.jpg" width="285" /></a></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">2015-11-16</span></div>
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><br /></span>
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">November 12-én és 13-án, majd 16-án készítettem "látleletet" az ablakon keresztül. A madarak mindegyre berepültek a képbe, már nem is törődtek a kamerával, az ágak egyre csupaszabbak, már csak finom "metszetként" vannak jelen az ablak síkjában - átlátszó függönyt alkotva. A fényviszonyok rapszodikusan változóak, a felhőzettől függően, s amikor felragyog a délutáni napfény, olyankor mindent aranyba von. Igaszi "madarak órája" az a pillanat...</span>fotóshttp://www.blogger.com/profile/02519264665476395203noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8124486103000208299.post-35762701426793558582015-11-09T18:32:00.002+02:002015-11-09T18:33:12.586+02:00Fotónapló: Egy nyírfáról (6)<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">Néhány napig pihentettem a témát, bár minden nap szorgalmasan fotóztam az egyre rozsdásabb és kopárabb kis fácskát. Addig-addig, hogy a hét végén (november 7-8-9-én) látványosan el is vesztette koronájának nagy részét. Nem lett csupasz, de - megkopaszodott.</span><br />
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><br /></span>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhwg1eKXcIwksvIIaHrt3ILxlJ-wNiQTPA0e-aPeMboG_3f97DIEhRkVhOCxNwv-VvWx6EeLs-tJsqK7mx1-Yj6_40OSGUX9v_uQinrUk71Qo7VPXmo9XdQxpvgaCGIHZh2hM15AQBM1GQ/s1600/15-11-7-8-9.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="182" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhwg1eKXcIwksvIIaHrt3ILxlJ-wNiQTPA0e-aPeMboG_3f97DIEhRkVhOCxNwv-VvWx6EeLs-tJsqK7mx1-Yj6_40OSGUX9v_uQinrUk71Qo7VPXmo9XdQxpvgaCGIHZh2hM15AQBM1GQ/s400/15-11-7-8-9.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Balról jobbra: 2015-11- 07 -08 - 09</td></tr>
</tbody></table>
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><br /></span>
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><br /></span>
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">Amíg napsütéses őszi napok jártak, addig tartotta magát: de elég volt hétfőn, 9-én egy erősebb fuvallat a Hargita felől, amely aztán egész napon át kitartott, gyakorlatilag levetkőztette a nyírfát, olyannyira, hogy most már szinte minden belóg a képbe az út túloldaláról. A madarakat már nem is említem: szinte mindig ott tanyáznak a fán.</span><br />
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><br /></span>
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">(Még annyit: olykor váltogatom a távolságot és a szöget, hogy bizonyos elemeket jobban kiemelhessek. Túlságosan unalmas lenne, ha a képkivágat statikus maradna.)</span>fotóshttp://www.blogger.com/profile/02519264665476395203noreply@blogger.com0