Mit mutatunk a természetből

Egy, a közeljövőre meghirdetett esemény tolta előtérbe a témát: a természetfotózást. Élménye ezzel kapcsolatosan majd mindannyiunknak lehet, hiszen ha csak egyszer, és csak véletlenül kattintottunk is egyet egy fényképezőgéppel, nagy a valószínűsége, hogy - a személyekre szabott emlékfotókat nem számítva - a természet valamely szépségét vettük célba. Magyarán: természetfotót készítettünk... És hamar rájöttünk, hogy a hozzá fűződő szubjektív érzelmi kapcson kívül tulajdonképpen nem igen mond semmit. Gyönge kópia a valóságról, vagy még csak annyi se... Vagy egy túlszépített, hamis lenyomat.

Bágyi Ferenc, Németországban élő magyar természetfotós október 2-án, Zeteváralján találkozik a téma iránt érdeklődőkkel. Azt mondják, bő humorú, nyílt ember, s előadásai is érdekfeszítőek lehetnek, nem véletlenül tart előadásokat és szemináriumokat a Nikon Németország felkérésére.

A Fotóművészetnek 1999-ben adott interjúban az 1945-ben született fotóművész a vadászathoz hasonlítja a természetfotózást, ami azt jelenti, hogy a fő cél nem a pillanatnyi szépség vagy az annak tűnő látvány mindenáron való rögzítése, hanem együtt élni a természettel, megismerni a titkait, eggyé válni vele, dolgozni és türelmesen várni. Az interjúból az ias kiderül, hogy a fotós élete véget nem érő küzdelemből áll: mindenért keményen meg kellett dolgoznia, ifjú gyerekkorától. Sokszor váltott, de valahogy mindig közel került a lényeghez: ahhoz, hogy fotózz, elölről-hátulról, unalomig meg kell ismerned a technikát, az alkalmazási lehetőségeket, a szabályokat. És csak utána lehetsz a magad ura.

Irigylem azokat, akik ott lehetnek majd Zeteváralján. Persze, magam is elmehetnék, hiszen manapság már nincsenek valódi távolságok, de talán fontosabb, hogy azok legyenek jelen, akik valóságosan is a kamerakezelés megszállottjai. És akik érteni, nem csak birtokolni kívánják a természetet...