2012. augusztus 24., péntek

Benevezve a Goldenblogba

Nem akartam nagy hírverést kelteni, még kevésbé szavazatszervezésbe fogni, ezért nem is szóltam róla mostanig, hogy blogomat, a Fotótanút kísérletképpen beneveztem a HVG érdekeltségű Goldenblog 2012 pályázatára, ott is a fotóblogok kategóriába. És míg állítólagos szakzsűri vizsgálgatja az előírt határidőig benevezett és a részvételre megfelelőnek találtatott blogokat (mintegy 80 darabot, közöttük nem egy ismerőst fedeztem föl), addig a közönség is szavazhat, hogy melyiket találja díjazásra érdemesnek.

Én bízom benne, hogy a verseny során többen felfigyelnek blogjainkra, s ez már eleve hasznon. Ha pedig a szerencsés nyertesek közé kerül az ember, akkor dupla az öröm. Egy biztos: a benevezett fotóblogok hasznos, értékes egyéni fórumok, s kivétel nélkül mindegyiknek megvan a maga sajátos szerepe. Meggyőződésem, hogy számuk a benevezetteknél jóval több, bár a verseny az verseny, a legnagyobb hasznot mégis az jelenti, hogy hatványozottabban odafigyelünk egymásra.

Azért ha valaki mégis szavazna a Fotótanúra, nyugodt lelkiismerettel tegye. Nem fogok megharagudni érte...

2012. augusztus 17., péntek

Kései tárlat

Miklós Csongor panoráma fotója

A Csíkkarcfalván élő Macalik Ernő jócskán kivárt, amíg fotósként is, teljes fegyverzetben a közönség elé lépett. Fotografáló emberként évtizedek óta ismerte őt a falu, de az egyik helyi lap is, meg egy időben a Bukarestben szerkesztett országos magyar lap (Előre) is gyakran közölt tőle - miután 1985-ös megismerkedésünk után egy stósz papírfotót kiudvaroltam tőle, azzal az ígérettel, hogy bár kópiákról van szó, nagyon fogunk rájuk vigyázni.

Azóta sok víz lefolyt mindenféle folyó medrében, az idők mindenütt változtak, lapok szűntek meg és újak alakultak, magam megszűntem aktív újságíró lenni, lakhelyet változtattam, de a Macalik-fotók zömét sikerült megőriznem, még azok közül is, melyek megjárták a nyomdai lét zegzugos útjait. Mert egyesek, sajnálatos módon, odavesztek. De ami megmaradt, azt most, a 2012. augusztus 15-i, ünnepélyes tárlatavatón alkalmam volt átnyújtani - megőrzés után - a meglepett és boldog szerzőnek, aki fotósként végigjárta a műfaj történetének majd minden szakaszát és markáns néprajzi- és tájfotósként jelezte szűkebb és tágabb környezetének, hogy dolgos évei - a pillanatnyi látszat ellenére is - hatványozott értékteremtéssel teltek el, s talán még van idő arra, hogy erőltetett menetben felszínre hozza felstószolt kincseit.

(Lásd még Macalik Ernő fotóit az urszu 2 honlapon)

2012. augusztus 5., vasárnap

Helikopter Sanyi repülései

Zamárdi Balaton Sound * Fotó H. Szabó Sándor-ORFK
A fotótanú olvasói már ismerik H. Szabó Sándort, e-mail-nevén Helikopter Sanyit, akinek a történetéről az elmúlt hónapokban e blogban is beszámoltam. Története sokunk számára akkor kezdődött, amikor megtudtuk: elbocsátották arról a munkahelyéről, amelynek pedig amolyan oszlopos, megbízható munkatársa volt évtizedeken keresztül. Kár - van ilyen. Sándorunk azonban nem esett kétségbe, mert éppen csak az utcán találta magát, máris megkérdezték tőle annál az intézménynél, amelynek a pilótáival jó barátságban azelőtt is Magyarország felett röpdösött, s készítette szakmailag is elismert légifotóit. Ez az intézmény pedig az Országos Rendőrfőkapitányság volt.


Az MTI-nek, mely valamikor elismert hírügynökség volt, nem kellett egy ilyen magasból letekintő fotós munkatárs. A rendőrség viszont kapva-kapott rajta, hiszen a légi őrjáratairól készített dokumentum erejű felvételek kézzelfoghatóvá tesznek egy olyan napi tevékenységet, amit a rendőrség kötelékében dolgozók folytatnak a legváltozatosabb területeken. Hogy csak egy példát mondjak: végigfésülték ezen a nyáron az egész Balaton környékét, felügyeltek a Hungaroringre, fölkeresték a különböző történelmi jelentőségű műemlékeket, felülről asszisztálták Bruce Willis magyarországi filmforgatásának (Drágább, mint az életed) érdekesebb helyszíneit, képet alkottak a nyári kánikuláról és következményeiről, a légi bemutatókról, a zánkai ifjúsági táborról, esős balatoni napokról és a hozzá illő szomorú nyaralókról, légi bemutatóval megünnepelt házassági évfordulóról...


Nem tudom felsorolni mindazt, amit az elmúlt hónapokban Helikopter Sanyitól önzetlenül kaptam, szabad felhasználásra. Küldeményeit tekintve tudom, nem én voltam az egyetlen kedvezményezettje ennek a páratlanul nagylelkű gesztusnak, ami az ORFK engedélye nélkül nem érvényesülhetett volna. Képes beszámolói mellé minden esetben odaírja: ORFK felvétele, H. Szabó Sándor. Szabadon felhasználható, térítésmentes felvételek, a forrás megjelölésével. Ez az ára annak, hogy munkáit terjeszthessük. Örömmel teszem. Itt, a fotótanú-ban is. Meg más internetes fórumokon, ahol csak tehetem. 


Számomra az egész történet - amelyet rekord számú olvasó keresett fel a fotótanú bejegyzésein - a szenvedéllyel és tudással végzett munkáról szól. És azokról, akik felismerik, hogy az alkotó ember - még ha "csak" fotózik is - nem fölösleges létszámkeret része, hanem hasznos, egyedi értékteremtő, akit nem tudunk nélkülözni...