Egyik bál a másik után...Alig helyeztem ki az előbbi bejegyzésemet, már várt Veres Nándor küldeménye, aki a csíkszenttamási szüreti bálról küldött két felvételt a Fotótanúnak. Az ilyen célzott küldeményt mindig soron kívül megbecsülöm, most pedig különösképpen, hiszen módszerében ugyanazt az elvet követi, mint a korábbi bejegyzés fotósa, ráadásul itt is szerepel a lábbelikre - igaz, ezúttal kimondottan csizmákról van szó - fókuszálás fogása.
A rejtett jelek, jelzések, a részben az egész diszkrét felmutatása, ha hozzáértően és eredetien alkalmazzák őket, segítenek megújítani konvencióba fulladó képi eszköztárunkat. Nem csak a látószög különleges ilyenkor, hanem a kiemelt részletekről lemetszett valóságelemek rekonstrukciójának folyamata.
Veres két felvétele együvé tartozik, egyetlen riportképnek a kettős arca. Érdekességük, hogy nem csak a részleten látható, tartalomhordozó elemek (csizmák, szoknyák) különböznek, hanem a helyzetek is - a riport a szüret két fontos mozzanatát ábrázolja.
A csizmák a templomban térdeplő fiatalok áhitatos gesztusát sugallják, jellegzetesen erdélyi templomi külsőségekre utaló díszletek között, a másik a szüreti felvonulás egyik szekerének nemes rakományából mutatják az eléggé el nem hanyagolható lényeget: a fiatal női lények székely szoknya fedte altestét. Méltóságteljes tartásukban is kívánatosan - anélkül, hogy vulgáris vagy indiszkrét lenne.
Gyönyörű!
VálaszTörlés