 |
| Fotó: Kardos Judit/Magyar Nemzeti Múzeum |
Példája, öröksége amúgy is máig megemésztetlen, ellentmondásos, így is, úgy is értelmezett intése a történelemnek. Azoknak adok igazat, akik az építő, az alkotó, a gyarapító embert tisztelik s követik benne. Lehet, hogy gondolkodónak és szóforgatónak is zseniális, de végül is a tettei azok, amik tartósan elvezetnek a máig.
Itt van ez a láncszem...
Az eredeti Lánchídból való. Amely, testvérsokaságával együtt az átmenő terhek alá feszült a XIX. században, felavatástól - lecserélésig. A híd rekonstrukcióját, szerkezet-átalakítását a XX. század elején kezdték el, azzal a szándékkal, hogy meghosszabbítsák Széchenyi valóravált álmának élettartamát. (Tudjuk, nem sikerült: a második világháború után újra kellett építeni. Ez a Lánchíd már rég nem az a Lánchíd. De - Lánchíd!)
A kiállításon szereplő láncszem beszállítása a múzeumba valódi sajtóesemény. A múzeum honlapja ad hírt róla, képriporttal. Onnan emeltem le ezt a jelenetet, hadd ámulhassunk pár percig mi is a sajtósokkal, szakemberekkel együtt a relikvia történelmi méretein.
Nagy formátumú, tartósra kovácsolt, mint általában a reformkori álmok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése