Falak, felületek, firkák

Horváth László fotója

Horváth László amatőr fotós friss blogbejegyzésében képsort közöl Feliratok egy pszichiátria faláról címmel. A fotótanúság jobbára abban áll, hogy a nem túl szimpatikus intézmény falairól megörökíti azokat a részleteket, melyek az ott élők lelkiállapotát kifejezik. A szövegrajz mögött - bár inkább csak amolyan ákombákomról van szó - egykezűséget gyanítani: mintha a különféle panaszok ugyanabból a krónikás hevületű forrásból származnának.

Daczó Dénes fotója

Az életünket bekerítő falak, nagy kiterjedésű felületek legtöbbször a legváratlanabb és legmeglepőbb üzeneteket képesek hordozni. Mintegy évtizeddel ezelőtt Csíkszeredában kísérlet történt arra, hogy a csúnyán elszaporodott és a várost bidonville-é degradáló bádoggarázsok minden esztétikát nélkülöző látványát falfirka stílusban készült festményekkel, ábrázolásokkal - színekkel - oldják fel. Vállalkozó kedvű fiatalok mázolták-föstögették a rozsdás bádoglemezeket, aztán a kezdeményezés megrekedt, a nemes szándékból már csak néhány fényképfelvétel - mint amilyen az itt közölt Daczó Dénesé is - és a fakuló emlék maradt. A bidonville azóta is áll és virul - a város nem tudja, hogyan szabaduljon meg tőle...

Na és Brassai? Aki Párizs falait mustrálgatva ébredt rá arra, hogy a nagyszámú, folklórízű graffiti nem csak bosszúságot, hanem esztétikai élmény forrását jelentheti. Szenvedélyesen gyűjtögette az otrombaságuk ellenére is zseniálisnak tűnő, neoprimitív falábrázolásokat s válogatása, vágástechnikája, a felületek grafikai tálalása, a textúrák hangsúlyozása stb. révén saját műalkotássá nemesítette azokat.

Brassai fotója