A fagy szerelmese

Ady András csíkszeredai költő itt látható, Reggeli zúzmara c. fotójáról eszembe jut egy három évvel ezelőtti feljegyzésem. Ugyancsak február volt...

- Ma reggel minusz 32-t mértek. Ismét. Ezen a télen már sokadszor. Csíkszeredában.

Erről eszembe jut egy olvasmányom, amit 2004 folyamán került a kezembe, de egy 2002-es karácsonyi emlékhez fűződik. Szerzője egy nagybányai fiatalember, aki szenvedélyesen figyeli az időjárásjelentéseket, hogy idejében értesülhessen, merre van kilátásban egy kis rekordhideg. Mert akkor ő fogja magát, és odautazik, ahogy ezt 2002-ben is tette.

Orbán Sebestyén Zsombor írja:

"2002 Karácsonyának tájára a meteorológusok alapos hidegeket jósoltak. Rossz hír az országnak, jó hír nekem. Ezért vonatra ülök Nagybányán, a Szentestét Marosvásárhelyen, rokonaimmal ünneplem, majd másnap elindulok "hidegvadászatra". A cél Bodzaforduló. Brassóig vonattal utaztam. Éjjel három felé érek Brassóba. Ebben a napszakban nem járnak vonatok Bodzafordulóra, gyalog meg túl messze van ahhoz, hogy napkelte előtt, a legnagyobb hideg idejére odaérjek, így kénytelen vagyok az út felét taxival megtenni... Teliu falutól kezdődik a történet extrém része. Hajnali 3.30 körül indulok lábbusszal a kb. 20 km-re lévő bodzafordulói meteorológiai állomás felé. Csillagos az ég, kemény hideg..."

És így tovább.

Persze, nem érdektelen a hidegvadász teljes öltözéke: egy blúz (nem pulóver), egy ing, egy szál farmernadrág, egy Adidas (félcipő) egyetlen pár zoknival és egy egyszerű kesztyű. Mert az a hobbija, hogy minél könnyebben öltözve minél nagyobb hidegeket kibirjon. És ebben élvezetet találjon. A türténet papirra vetése közben tudja, hogy mindez bizarrul hangzik, magyarán nehéz megemészteni józan ésszel, de jó edzéssel az ember oda fejlődhet, hogy sokmindent kibír.

"Ahhoz, hogy valaki jól bírja a hideget, sokat kell fáznia. Ez nem veszélytelen, mert az emberek nagy része, ha fázik, hajlamos a megbetegedésre. Ajánlatos ezért azok számára, akik kezdők ebben a műfajban, lazán kezdeni a dolgot. Ugyanolyan ez, mint a súlyzókkal történő edzés: kezdőknek kis súlyokkal kell kezdeni, hogy elkerüljék a túlerőltetést. Az idő teltével fokozatosan lehet növelni a terhet, mivel a szervezet alkalmazkodik a nagyobb és nagyobb kihívásokhoz."

Aztán következett a kaland leírása:

"Utam első fele felfelé halad a szerpentineken. Az aszfalt szépen le van takarítva, nincs bajom a síkos tereppel. Az arcom nemsokára elzsibbad a hidegtől, melyet a néha-néha megélénkülő hegy-völgyi szél is fokoz. Jó tempóban haladok, de érzem, hogy izmaim nem dolgoznak a szokásos teljesítménnyel, mintha fékezne valami. Ez minden bizonnyal a nagy hideg számlájára írható. Azért csak fogynak a kilométerek, s különösebb nehézségek nélkül érek fel a hágóra, ahonnan már lejt az út. Igaz, közben meggyűlt a bajom néhány hazafias juhászkutyával, de végül senki sem harapta meg a másikat. A Bodzafordulói medencébe ereszkedve érzem, hogy fokozódik a hideg. Hogy mennyivel, nemigen tudnám megmondani, mert már túlságosan tompák az érzékszerveim. A hidegtől könnyezik a szemem, másodpercek alatt rám is fagynak a cseppek. Az egész fejem el van zsibbadva, szinte az agyamig érzem. Füleim nem fájnak, s közben sem fájtak, így nem lehet baj velük. Hajam némileg védi őket. Sapka van zsákomban, de csak vészhelyzetre alkalmazom. Lábizmaim jócskán meg vannak merevedve az egy szál farmerban, tudom, nem lesz jó, ha útközben megállok. Nem is teszem, habár pillanatnyilag jólesne egy kis pihenő. Ismerem az állapotot, a fagyás egyik jellegzetes tünete: kellemes álmosság uralkodik el az emberen. Ilyenkor életveszélyes megállni.

Már világosodik, mikor hét óra előtt tíz perccel, három óra húsz perces megállás nélküli gyaloglás után "mélyhűtött" állapotban bekopogtatok a meteorológiai intézet ajtaján. Tudja a meteorológus, hogy kell érkezzem, telefonon értesítettem tegnap. Mikor meglát, azt mondja nevetve: Văd că ai transpirat! (Látom, megizzadtál!), mivel kilégzés során a pára vékony fehér porréteg formájában a hajamra, s a hátizsákomra fagyott. Vajon hány fok lehet? Olyan -25 fokra tippelek. Ezúttal jól melléfogtam, sokkal hidegebb van, mint gondoltam. Eleinte azt hiszem, viccel a meteorológus. Pedig bizony -34 fok van! Erről saját hőmérőm is meggyőz.

Nemsokára intenzív reszketésbe kezdek a meteorológiai intézet fűtött épületében. A sok felgyülemlett hideg hatása most nyilvánul meg: leállt a mozgás, más módon kell termelje a hőt a szervezet. Úgy negyed óra múlva normál kerékvágásba billen az állapotom, eszem, iszom, beszélgetek a meteorológussal."

Szóval, kibírta. És biztos, továbbra is kéjesen keresi a hideg pontokat. Gondolom, azóta mifelénk is megfordult, nem is egyszer. Az extrém fagy tárt karokkal fogadja bármikor...