Ez a laza szófordulat, mely mára elöntötte az egész magyar nyelvterületet, sőt azon is túlloccsant már, valamikor Romániában varázsszó volt, méghozzá a legfontosabbak közül.Az ember nem arra gondolt, ha meghallotta e két szót, hogy valami zűr leselkedik rá és szeretteire - ahogy azt ma értenénk -, hanem hogy a kis vagy nagyváros megfelelő telephelyére palackos gáz érkezett, mehet a család (apa, anya, rokon, ismerős, szomszéd, bárki - csak hordozgató, ép gázpalackja legyen), hogy becserélje az egy hét, tiz nap, egy hónap alatt kiürült régi palackját.
Székely Sándor fotóriporter (Előre, majd RMSZ) egy ilyen pillanatot kapott el még a rendszerváltás előtt, az egyik székelyföldi kisvárosban (emlékezetem szerint Székelyudvarhelyen). A kép hangulata ambivalens, s ezért áll nálam nagy becsben: hordozza az egész helyzet tragikumát és mélyen lealázó bélyegét, ugyanakkor rajta az élet elfogadásának gyöngédsége is. A rudat markoló "jövő nemzedék" életreszóló élménnyel a vérében vészelte át a letűnt időket. Mit gondolhat ma a "gázas" időkről?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése