2009. július 10., péntek

Hajnali mesével...


...lepett meg blogjában a maros-
vásárhelyi Báthori Zsigmond, amit már csak azért is érdemes végignézni, mert egyre kevesebben vagyunk a földön, akik érdemesnek találják kiszakadni az álom karjaiból azért, hogy végignézzenek egy napfelkeltét.

Azoknak szól ez a képsor - amelyből ide illesztek egy fontos mozzanatot, egy általam beszédesnek itélt "csöppben a tengert" -, akik nincsenek tudatában annak, mit jelent: nap nap után elszalasztani az élet szépségeit. A szerző ezzel kapcsolatban le is irja szándékait, gondolatait, azokon is érdemes végigmenni, hiszen a riporthoz - a tanúsághoz - tartoznak, de ne higgyük azt, hogy ezzel mindent elintéztünk.
Aki csak képen éli át a természet minden reggeli újjászületését, az olyan, mintha üres medencébe ugrana fejest, éppen csak nem nő kakas a feje búbján, nem loccsan ki az agyveleje, szóval nem történik vele semmiféle baj...

Vegyük már észre, hogy az igaz fotós mindig csak "beetet" a szépséggel, sose igéri valóságosnak a sajátját, ezért lesz képe mélyen átélhető és elhihető...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése