Mindenki magában hordja az ünnepet, mint ahogy viselkedésben sem vagyunk azonosak. Hasonlitunk, de kinek-kinek kilátszik az inge alól az egyénisége.Pusztai Péter remek magánriportja az ünneplés belső elszabadulását rögziti. Minden laza mozdulat, minden elszabaditott gátlás, a gesztusokban kitörő öröm az ünnep lényegét hordozza bennünk. A kiürült, fetrengő üvegek, s velük együtt a kaotikusan hengeredő MI egy kiteritett textilián - elég a boldogsághoz. A pillanat fényéhez. Amikor nincs se előtte, se utána, csak a MOST van...
Ezért tud olykor a nevetés pillanatok alatt sirásba váltani, a remény kétségbeesésbe, a pompázó virág a vedlő hervadásba, a kisminkelt női arc a közönségességbe és egy torz vigyor a leggyöngédebb mosolyba...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése