Többfelé ágazó egész blog-rendszert kell bejárnia annak, aki az erdővidéki (Olasztelek) gyökerű, de Magyarországon megtelepedett Nagy Viktor életközeli blogjait (Fényképek, Vadrózsák, Csendélet, Portrék) fölkeresi.
Akárcsak első látogatásomkor, most is feltűnő az erőteljes és következetes kötődés az itthoni táj, az itthon élő rokonok, ismerősök, egykori falustársak és életmódjuk irányában.
De ugyanekkora ragaszkodással és empátiával örökíti meg a jelenleg Baranyában élő fotós ottani barátait, munkatársait. Egyik kedvenc műfaja a portré, aminek művelésében elsősorban a sokszínűséget és a sokféleséget részesíti előnyben és csak hellyel-közzel veti alá magát a műfaj kötöttségeinek.
Egyik novemberben, a Szent Anna-tónál készült életképével adatolnám a blogvizitet: a Sárcipó címet viselő fotó teljes ragyogásában és pompájában adja vissza a hely szellemét, azt a varázsos nyugalmat, mely elbűvöl gyermeket és felnőttet egyaránt, s amely mint minden látható csoda, a naptól nyeri erejét és hatását, beleértve a fotográfus objektívjét is.
Kösz sziepen. S minden jóut!
VálaszTörlésRendhagyó, sajátságos ez a virtuális vizita.
VálaszTörlésOlyan lehetőséget teremt mint anno a szomszédolás. Az esti tollfosztások, "terebúza" fosztások, héjalások.
Mert a közelmúlti székely falvakban ez úgy müködött, mint ahogy ezt a német fogalmazza meg:
Viedersehen macht Freund.( a német helyesírás pontosságában nem vagyok biztos,rég tanultam német nyelvet, s sajnos nem ápoltam)
S eme bölcs német mondás kb. ezt jelentheti:
A viszontlátás megtartja (ápolja) a barátságot.
Ezt követem én is, jobbhíjján "virtuális" módon.
Köszönöm a lehetőséget.