Gombos Lajos talányos című fotóblogja ha nem is sűrű rendszerességgel, de következetesen tartja magát ahhoz az elhatározáshoz, hogy a sikerrel alkalmazott régi fotótechnikákkal örökít meg napjainkból valóságrészleteket, látványokat, benyomásokat. Műhelyében szépen kirajzolódik - egy sajátosan archív, színárnyalatban is a régmúltra utaló stílusban - az az örökigazság, hogy a fotográfussá válás igen fontos küszöbe az, ha az ember hátat tud fordítani a divatoknak és a mindenáron való tetszetősségnek.
Figyeljük meg az itt látható Udvar, Budapest 2010 című bejegyzésnél szereplő fotót. Egyfelől azt, hogy miként idéz fel egy letűnt korhangulatot, másfelől pedig hogy mennyire összeillenek a kép archív és modern grafikai elemei. A téma - a havas térség, magasnézetből, a képpatinától beszennyezetten, ám grafikusan erőteljes vonalhálójával mesterien felidézi a mai szmogos nagyváros szennyezett, szürke lehangoltságát. Azt sugallja, hogy amikor a szépség, valamilyen fajta tökéletesség a romlékonnyal, negatív értékekkel párosul, ott a rossz közérzet uralma ellen nem lehet semmit sem tenni. Legfeljebb felülről tekinteni és megörökíteni ezt a kusza nyomokban kirajzolódó kutyakomédiát...
Beautiful colors, textures and lights, very abstract. I like it.
VálaszTörlésThank you very much!
VálaszTörlés