Nosza, ezzel máris kíváncsivá tett, a hetet tehát azzal kezdem, hogy frissen feltöltött képei között sétálok egyet.Meg is állok a január 5-én feltöltött Kaláka c. képsor mellett, s itt lehorgonyzok, mert az életszelet, amit a szerző kimetsz a jelen időből, annyira friss és mai, hogy úgy érzem, nem árt tovább gyűrűztetni.
Háttérinformációként tudni kell, hogy a Székelyföldön még ugyancsak él a kaláka intézménye, ha nem is tökéletesen abban a formában, ahogy az valamikor ötven vagy száz évvel ezelőtt működött. A közösségi összefogás és segítség, amely korábban szigorúan kölcsönösségi és atyafisági alapokon működött, ma félig-meddig a szakértelemre és a baráti kapcsolatokra is alapoz már. Mindenesetre, jó látni - és ebben Miklós Csongor képei segítenek eligazodni -, hogy az együttes munkálkodás nem egy kaotikus, ide-oda nyüzsgésben valósul meg, hanem olyan fokú harmóniában, amely a látványt is összehangolttá, célirányossá és közösségcentrikussá teszi.
A kalákáról készült képsor mindazt a jót mutatja meg, ami eredendően benne van az emberben...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése