Blogvizitek (13) - Várday Béla

A porta őre

Remélem, Várday Béla nem babonás, mert bár ez a 13. vizit, ma még nincsen péntek, úgy hogy haladhatunk tovább, befelé, csíkszeredai barátunk blogműhelyébe (Csak egyszerű fotók), ahol egy ideje - akár csak életünkben - a tél az úr.


Rokonszenves az a kitartás és alapos szakmai kíváncsiság, amivel Várday ezt az örök témát újra és újra meghódítja magának: talán a megismételhetetlen látványért, talán a technika tökéletesítéséért, talán mind a kettőért, és még mindezek fejében még ő tudja, hogy miért.


Tény, hogy a tél fehérségére, annak végtelen, mindent beborító, lágy palástolására alapozó érdeklődés sok-sok hasonló, makró- és mikróelemeiben könnyen rokonítható fotó születését idézte elő, anélkül, hogy plágiumról kellene beszélnünk. De a hasonlóság hasonlóság marad, az egymásra utaló nyilvánvaló képelemek gyöngítik egymást egész odáig menően, hogy akár ki is olthatják egyik a másik hatását.


Mindezeken túl, Várday Bélának igaza van: téli képeit - s mindenek előtt az ezen a télen készülteket - akkor is komolyan kell vennünk, ha nem egyszer megszólal bennünk a déja vu jelzőharangja. Az itt látható téli tája kiemelkedik a sorból, mert a többi képéhez képest eredményesebben sűrít: látványelemeket, életjeleket, grafikai hatást... Amit olykor 3-4 képben mond el, azt most elmondja egyetlen felvételén. És még sok minden rejtőzik a hó alatt is...