Blogvizitek (12) - Molnár Attila

Magyar katonák újéve a fronton, 1917-ben (Molnár Attila gyűjteményéből)

Mindig zsúfolt, napról napra alakuló, gazdagodó, sokrétűvé - olykor átláthatatlanná - terebélyesedő műhely a Csíkszeredában élő Molnár Attila blogja, aki nem csak saját termését, hanem az általa kigondolt és alapított Erdélyi Fotográfiai Múzeum tetője alá sorolt értékes archív fotógyűjteményét is közszemlére teszi. Még ha csak módjával is...


A bőség zavarával küzdök, valahányszor bekopogok az állandóan nyitva lévő ajtón. Attila a jólelkű Krőzus úri gesztusával, szinte gyermeki örömmel osztja meg lelkesültségét az őt felkeresőkkel (s bizony, vannak egy páran!), akiket olykor saját fotóművészetébe is beavat, de leginkább a szívéhez közel álló fotótörténetbe, annak válogatott relikviáiba.


Tanulságos kalandozást jelent a fotós trófeák közt a Szathmári Papp Károlyra vonatkozó igen gazdag és értékes adatsor és képanyag. A jeles fotográfus úttörő életútját, munkásságát jól ismerő Molnár Attila a téma iránti elkötelezettséggel és következetességgel ássa bele magát a képi dokumentumok felkutatásába, amelyek nyomán kirajzolódik ennek a magyar és a román kultúra számára egyaránt meghatározó jelentőségű alkotónak  a profilja.


Nemes fenköltséget áraszt az a fotográfiailag is remek üdvözlő lap, mely az első világháború cifra nyomorúságáról küld vigasztaló képet a szeretteknek. A kikent-kifent-kisubickolt katonák helyett megfáradt, elborult arccal hazagondoló férfiak csoportja állja körül a havas mező közepére állított deszkaasztalt, s rajta a fenyőfát. A pezsgőboros üvegek még ledugaszolva, a zimankós köd ott bolyong a fák közt, s mögötte, láthatatlanul az erdő mélyén lakó sejtelmes halál...