Akár a holdra szállás, látványban ez sem szegényesebb kép, csak nem annyira fantasztikus és főként viszket.Fadgyas Tibor egy szúnyogcsipés pillanatát kapta el valahol, egy tar koponyán (vagy egy térden, egy al- vagy felkaron, egy ujjon, tetszés szerint, mindenesetre, egy domború testrészen, ebben megegyezhetünk), azt se lehet pontosan tudni, hogy a rovar számára életet jelentő csipés előtti vagy utáni pillanatban vagyunk, azt viszont látjuk, milyen kopár vidéken kell megvetnie magát kalandorunknak, hogy küldetését sikerre vigye.
Életképnek is kitűnő, bár mondom, nem látványos e fotográfia, mégsem mindennapi, hiszen amit jónak tartok a sepsiszentgyörgyi fotográfus munkájában, az az, hogy nem tette technikailag csillogóvá, tökéletessé, minden izében csinálttá a témát, hanem megmaradt a természetes fényképezhetőség és rögzithetőség gyarlóan emberi határain belül.
De képe azért is hiteles, mert amióta elővettem e képet, egyet vakarózom... (bár az is igaz, hogy errefelé igen esős ez a nyár és Szúnyogland-be nem kell útlevél)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése