Ma van a Magyar Fotográfia Napja.Nincs miért szégyenkezniük a magyar-
földieknek: hozzájárulásuk a világ fotóművészetéhez tényleg látható erejükön és nagyságukon túli nagyságrendet jelent.
Ádám Gyula küldte ezt az életképet erre az alkalomra a blognak, s mint a jó fotós, aki egy képpel mindent tökéletesen elmond, ezúttal is remekel: szellemesen őrizte meg a szerencsésen ellesett csíksomlyói pillanatot (Kájoni János szobra előtt a kolostor belső udvarán) arra az alkalomra, amikor súlyos mondanivalót is képes hordozni felénk.
Számomra a kép egyértelműen sugallja a fotográfia tényleges demokratizmusát, elterjedését. Mert ha már a papok is fotografálnak (s nem is akármilyenek, hanem a ferencrendiek), akkor tényleg mindenki fényképez ezen a földkerekségen. A fotótanúság tehát óriási. A felelősség is, akár csak a szelekció...
Ui. Közben Ádám Gyula jelentette, hogy csütörtökön, 2009. augusztus 27-én menetrend szerint lezajlott, a fotográfia napjára készített Megőrzött történelem - régi fotográfiák az Erdélyi Fotográfia Múzeumért Egyesület archívumából című kiállítás megnyitója Csíkszeredában. (Az eseményről szóló képriportja itt látható.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése