Vannak ilyen napok is életünkben. Amikor annyira leereszkedik ránk az ég, hogy valósággal a gyomrában száguldunk, rajta furikázunk, beléje hatolunk 100 km/óra merészséggel, amikor az esőcseppek telesirják a szélvédőt, kopognak és kopognak a bádogon, freccsennek az alvázon, szétporladnak a levegőben, újra felhővé válnak, felfelé igyekeznek, ahonnan jöttek, jelenteni, hogy teljesitették a feladatot, de a misszió világos: nincs megállás, újra irány a föld, nehézkedéssel leereszkedni a magasból, permetezni, kopogni, peregni, toccsanni, freccsenni, körbejárni, mindig jelenteni, mindig visszatérni, amig a felhő mögül, ugyancsak rendszeres misszióval, vissza nem tér a nap, a menekülések és visszatérések egyedüli győztes bajnoka.A baróti Varga Béla évtizedekkel ezelőtti fotója most a fenti hangulatokat csalta elő belőlem. Tipikus hangulatfotó, hozzáillő hangulat-kritikával...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése