Mondhatom, volt mit ámulni-bámulni! A kémikusnak tanult, a Mengyelejev tanitványaként végzett Gorszkij ugyanis annyira gazdag munkásságú és szuverén fotóművész volt, hogy méltán tartják számon a fotótörténetben is.
Legjelesebb fegyvertényei közé tartozik, hogy a valósághoz való hűséget mindenek fölött tartva, igyekezett megörökiteni a cári oroszországi népéletet, tájakat, munkajeleneteket, népviseletet, egzotikumokat, s képeivel a fiatal nemzedéket kivánta oktatni. 1909-1912 között (majd 1915-ben kiegészitette e sorozatát) 11 vidékről készitett rendszeres riportképeket.
E mellett kémikusi ismereteit felhasználva, az elsők között dolgozott ki vegyi eljárást szines üvegdiák készitésére, s olyan csodálatos szineket "kevert" üveglemezein, hogy a mai fotósok is csak csodálkozni járnak virtuális laboratóriumi iskolájába. Hagyatékát - amelyből az internetre is felkerült egy tekintélyes mennyiség - az örökösök az amerikai Kongresszusi Könyvtárnak adták el, ahol digitális technikával elérhetővé és tanulmányozhatóvá tették.
(Az illusztrációkon, fent: lengyel, ukrán és más szláv eredetű hadifoglyok az Északi-tenger partján az osztrák-magyar monarchiából, 1915; lent, balra: Gorszkij üveglemezeiből; jobbra: Gorszkij az orosz tájban)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése