Ha már itt vagyok Torontóban, nem hagyhatom ki, hogy az itteni látványos események némelyikéről ne gyűjtsek be egy-két trófeát.Ez itt a hagyományos torontói Karaibi-tenger térségében élők idei parádéja, amelyet augusztus első napjaiban tartottak a kanadai főváros szivében.
A riói farsangi karneválra emlékeztető, Kanada nem csak latin-amerikai származású lakosságát megmozgató felvonulás és népünnep az idén Rajeshni Naidu fotóriporter felvételeiben vált érzékelhetővé számomra egy torontói honlapon.
Láthatjuk, mekkora gondossággal és anyagi ráforditással készülnek a vásári mutatványokra emlékeztető eseményre Amerika déli részének szülöttei. Persze, vannak sokan, akik idegenkednek az ilyenszerű harsány jókedvtől, de hát amikor az ember jól érzi magát, ugyan ki törődik azzal, hogy a szomszédnak éppen nincsen ünnepelni való kedve? Mert ránézett a kakas?
Mindenki akkor és úgy mulat, ahogy a kedve és hagyományai megkivánják tőle. A többi finnyáskodás és terméketlen bölcsködés...
Az én nagyapám, ahányszor hazajött a barompiacról, mindig hozott nekem valamit, kacorbicskát, medveszart, ezt-azt, jó, hogy eszedbejutott, hozz te is valamit abból a Torontóból, ha már ott jársz, mondjuk egy féltenyérnyi eget, vagy furcsa népek ábrázatát, mert ha nem, akkor maradhattál volna itthon is, szeredában, az állomás felé menet, féluton, vagy félfenékkel felülve egy vagon ütközőjére, jó közel a mozdonyhoz, mert onnan legalább fehér gőzök imbolyognak, s jőnek ki ez ember elejébe, mielőtt elszállanának a fényes sínek felé...
VálaszTörlésfogok neked hozni még egyebet is, nem csak medveszart, de előbb engedd meg, hogy kiszellőztessem az agyam. Abban viszont igazad van, hogy maradhattam volna otthon is, akkor viszont nem láttam volna a gyerekeimet-unokáimat. Értük jöttem elsősorban és nem az égigérő vascsicsergők miatt. Azt meghagyom másnak.
VálaszTörlés