Ültünk a nappaliban, az egész család: nagyszólők, gyerekek, unokák és néztük az este hétkor koromsötétbe váltó, a világot bakacsinba vonó eget.Vártuk a vihart Torontó északi kerületében, North Yorkban. Napok óta jósolgatták az időjárásjelentések összeállítói, hogy Szent Istvánkor kósza viharok törnek e tájra, roppant elektromos kisülésekkel és todnádó veszéllyel, s jöttek is a hirek: hol itt tűnt fel a pusztitó óriástölcsér, hol ott tekergette a derekát a láthatáron, s mindig akadt egy-két áldozata, akik jól tudták: ha támad a vihar, ajánlatos lemenni a ház pincéjébe, ahol a túlélés esélyei nagyobbak. És mire elcsitult a tánc és az illető kimerészkedett a napfényre, láthatta: szabad ég van a feje felett, a ház a távozó tornádóval együtt tovaszaladt...
Eleddig inkább az Egyesült Államokból érkeztek ilyen rémisztő hirek, most már a kanadai fotósok is közvetlenül hozzájuthatnak a témához: néhány éve a tornádók kiterjesztették a vadászterületüket.
A szentistváni tornádó jóslata végül is bevált: North Yorktól némileg északra, a torontói nemzetközi repülőtér szomszédságában, Vaughan területén és környékén csapott le, jelentősebb áldozatok nélkül (ha a több mint 70 tönkretett házat nem tekintjük annak), s mi maradtunk a dézsából ömlő esővel, a zengzetes és látványos égiháborúval és a vihar elmúltával egyidőben az internetre fölkerült gazdag fotó- és videótanúsággal, elvégre a kanadai portál riporterei tudták, mi a dolguk: minden áron ott lenni a pörgő események közepén.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése