A tengeri marhaszállításnak egy dokumentumával találkoztam a minap a világhálón, egy blogban, miközben a National Geographic egy neves fotósa, Wilhelm Tobien után nyomoztam.Azt akartam kideríteni, mi szél sodorta Romániába, ugyanis a NG egyik 1934-es számában 15 színes felvételből álló romániai fotót tett közzé, az akkori viszonyok között meglehetősen hibátlan technikával. (Az anyagot Pusztai Péter barátom küldte el számomra, aki látván érdeklődésemet a hasonló témák iránt, készségesen a kezem alá játszott. De erről m ajd később.)
Részletesebb nyomok helyett ezt a fotót találtam, ami ugyancsak 1934-ben készült, amikor is a marhaszállítás Lisszabonból Limáig óceánjáró teherjáratokkal történt, s az egyik legnagyobb gond mindig a behajózás volt. A vastag hevederekben lógó, lomha testű állatok, bármennyire is közmondásosan nyugodtak, valósággal pánikba estek, amikor a hánykolódó hullámok fölötti mélységet megérezték. Komikus jelenetek egész sorát lehetett ilyenkor látni a dokkokban, amikor is mindenki szórakozott, csak az állatok és a behajózást irányítók nem.
Mikor mindennek vége volt, következett a másik nemulass: a tengeri út átvészelése, az állatok életben tartása. Bizony, az átszállítás rendszerint veszteségekkel járt. Egyáltalán, az emberek tengeri szállítása sem volt probléma mentes azokban az időkben. Hát akkor a marháké...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése