Május 13-i bejegyzésemben (Bajusz) egy csíksomlyói óriásbajuszt dokumentáltam Daczó Dénes fotójával.
Az illem úgy kivánja, hogy ettől a pillanattól kezdve, ha annál nagyobb fejdiszt ábrázoló fotó kerül a kezembe, azokról rendre itt meg is emlékezzek.
Ezért veszem most sorra Ádám Gyula Gyimesekből küldött minapi fotóját, amelyhez a szerző nem fűz semmilyen eligazitó megjegyzést, de tudom, hogy a kuriózum iránti érdeklődése vezette arra, hogy lekapja ezt a nem mindennapi látványt. Bizony, ez a somlyóinál művészibben, versenyszerűbben nagyobb férfitrófea, s gazdája bizony, még kérkedik is vele huncut módra, de hát igaza van: aki ilyet tud nevelni, az sok mindenre képes még (és most csak jó dolgokra gondoljunk).
E képnek két üzenete is van:
1. A Gyimesekben bár mostoha körülmények között élnek az emberek, rekordok is vannak.
2. Az örökké nyugtalan fotóművész, megpihenve egy-két napig a csikszeredai régi zene fesztivál fáradalmai után, felment a Gyimesekbe dolgozni - mintha csak hazament volna.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése