Köszönet Dancs Arturnak, hogy olykor ellát munícióval. Most a szombati békás fotóra rímelő felvételt küldött - igaz, nem említette az apropót, de ettől én még megéreztem a tényállást -, s mellé kurta magyarázatot is, amit egyszerűen ide vágok:
"Egy korábbi levelemben tettem említést a kilóra kapható, táplálék gyanánt árult varangyos békákról.
A Nagy Fal szupermarketben, amellett, hogy büdös van, a húsos-halas stand mellett egyéb kétéltűvel is gazdagíthatjuk a bevásárlókosarunkat s ezáltal a vacsorát is... Most csak a varangyokat kaptam le. Friss áru.
És még mindig csak 9.95 dollár fontja..."
Szóval, ezek a példányok még nem fagytak be. Még ficánkolhatnak kedvükre. Az ítéletet még nem mondták ki fölöttük. De az ilyesmi már csak idő kérdése. A lényeg, hogy ott vannak a medencében. Mind szökdöshetnek, kedvükre, mert menekvés nincs. Tulajdonképpen olyan, mintha befagytak volna. Csak éppen még nem mosolyognak hozzá. Érzelmi életük még kifejezetten kommunikatív. De a vásárlók már ott sündörögnek körülöttük. S közöttük van az is, akinek éppen rájuk van gusztusa. És aki nem én vagyok...
remélem nem lesz ebből gasztronómia rovat. :)))
VálaszTörlésNe félj, de ennyi lazítást megengedhet magának az ember. Látom, hogy Te is tréfára vetted. Olykor még lesz ilyen könnyed "tanúság", ha éppen úgy hozza az élet...
VálaszTörlésSzáraz tónak nedves partján döglött béka kuruttyol, hallgatja egy süket ember, ki a vízben lubickol... - énekeltük egykor, aztán évtizedek múlva unokáim kacagtak rajta, amikor nekik tanítottam, eljátszva a történetet!
VálaszTörlés