Balázs Attila, aki a sajtófotó világából érkezett a csíkszent-
domokosi táborba, és már nem egy ízben bizonyította, hogy kitűnően helytáll a csapatban, jó akciófényképész. És most is az. A gyorsan alakuló, egyik állapotból a másikba áttűnő fejlemények váratlan forgatókönyveihez szokva, van szeme és türelme kivárni a megfelelő pillanatot, amikor a kompozíciónak kiszemelt mozzanat a lehető legtöbbet képes elárulni tárgyáról.
A Garadosi panoráma c. csíkszeredai kiállításon látható képei közül a szentdomokosi állatgondozó portréja a maga természetes közegében és foglalatossága közben azzal dobja meg az ábrázolás többletét, hogy pontosan abban a szeretetben fogalmazza meg, ami a fiatal férfi egész alakjából, mozdulataiból gondozottjai felé felelősen kisugárzik.
Ezt a fajta, mindent átható természetességet roppant nehéz - ha nem lehetetlen - beállítani, megrendezni, erre egyszerűen rá kell hangolódni, ezt ki kell várni, meg kell lesni, meg aztán az embernek egy jó adag szerencsére is szüksége van, amiről legtöbbször az égiek gondoskodnak...
(Holnap folytatom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése