Lavina

Nagyon kíváncsi vagyok - és közben, persze, erősen aggódom -, hogy Erőss Zsolt és társai vajon képesek voltak-e lefényképezni azt a lavinát, amely a Magas-Tátrában január második napján elkapta őket? Mert az életüket alig tudták megmenteni, hiszen ahogy Zsolt közölte a Duna TV-vel, a gyilkos hómennyiség mintegy három méterrel mögöttük indult lefelé és telibe kapta a három kötélre fűzött magyar hegymászót...

A rovat logikája szerint itt a kép fontosabb volna az emberéletnél, de ezt a logikát felfüggeszti az élet, mert ahhoz, hogy súlyos sebesüléseik ellenére megmeneküljenek, Zsoltéknak mindenek előtt saját erejükre kellett támaszkodniuk, mert a tomboló vihar miatt helikopter nem tudta megközelíteni a körzetet, a telefonon riadóztatott hegyimentők (számszerint 45-en) nehezen értek fel a viharos hegyoldalba, majd nyújtottak első segélyt s hozták le őket a hegyről.

Miközben a három póruljárt alpinista jelenleg a popradi kórházban fekszik és kapott stabilizáló orvosi ellátást, Erőss Zsolt túrafotói közt lapozgatok galériájában, mintegy szemkontaktusban azzal a magashegyi világgal, mely a Venediger 2008-as júliusi megmászásakor tárult a mászók elé, amint a csúcs felé tartottak. Az ilyen képek előtt és mögött mindig ott van a láthatatlan, de nagyon valószínű váratlanság, kiszámíthatatlanság, ezért még a legbékésebb téli túraképet is úgy kell nézni, mint egy kitörésre készen álló vulkánt; a hegyekben a dolgok olyan gyorsan történnek, változnak, tűnnek át egyik minőségből a másikba, hogy ha minden helyzetet túl akar élni, az ember bármire készen kell hogy álljon.

Erőss Zsolt szerint harminc esztendei hegymászás alatt nem élt még át ilyen balesetet. A gerincsérülésekkel és lábtöréssel kezelt hegymászók idő teltével majd biztosan hazamennek és akkor kiderül, fel voltak-e készülve a váratlan krónikási feladatra, van-e fotótanúság arról, hogy milyen az: a túlvilág küszöbén állni?. Addig is szerencsés felgyógyulást kívánok nekik!