Mintha hatalmas, fehéresszürke szőnyeget tekernének föl az égen, úgy jelenik meg előttünk - nem túl gyakran, de annál látványosabban - az úgynevezett görgőfelhő, mely viharokat, de olykor tornádókat is beígér.
A meteorológiai jelenségek fotózása nem passzió és nem gyerekjáték. Bár van egy embercsoport, aki szórakozásból űzi, s sportszellemtől hajtva igyekszik mindig ott lenni, ahol a legnagyobb a baj: tűzvész pusztít, jégvihar tarol, villám sújt, forgószél tombol...
A görgőfelhő egyike a leglátványosabb égi jelenségeknek. Tanulmányozásukat ma már inkább a mozgókép segíti elő, mert az alakulásában és folyamatában teszi lehetővé a jelenség nyomon követését. Fotós trófeának elég az uruguayi Daniela Mirner Eberl fegyverténye, aki Las Olas nevű tengerparti területen, az Uruguayban található Maldonado közelében fotózta ezt a kisebb és kevésbé ijesztő alakzatot, mely éppen most járja be a világsajtót. (Forrás: origo.hu)
Minden ijesztő képhez hozzátartozik egy felismerési szakasz: amikor a néző szembesül a rettegett, ám valós látvánnyal, valahogy megnő a bátorsága és bővül tapasztalati köre is. Megnyugtató dolog a saját szemünkkel érzékelni, hogy az ördög sose olyan sötét, mint ahogyan hírlik...
nagyon érdekes bejegyzés volt. nem láttam még ilyet! kicsit kapcsolódik a témához az a gondolatom, hogy a mai világban annyira manipuláljuk a fotókat, megcsináljuk, mintha "olyan" volna, hogy amikor tényleg "olyan" valami már elsikkadunk felette és el sem hisszük. például néha látom, hogy gyönyörű fények vannak, csodaszép színek. mindenki azt hinné PS-ben lett olyan és nem lenne érdekes, értékes. közben a manipuláltak meg lehet igen. ezt a részét nem tartom teljesen jó dolognak. na, ez az a téma, amiről hosszasan lehetne filozofálni, pro és kontra érveket hozni. csak egy gondolat volt. :)
VálaszTörlés