Január 17-i, vasárnapi bejegyzésemben említést tettem egy készülő, a Hargita Megyei Kulturális Központ csíkszent-domokosi fotótáborának képeiből válogatott tárlatról. Akkor még csak a hírét-füstjét ismertem a kiállításnak, és tudtam, hogy tizenkét fotóművész neve kerül fel a kiállított képek alá, éspedig:
Ádám Gyula (Csíkszereda), Balázs Attila (Székelyudvarhely), Bálint Zsigmond (Marosvásárhely), Csíki Csaba (Csíkszentdomokos), Erdély B. Előd (Székelyudvarhely), Fekete Zsolt (Kolozsvár), Găină Dorel (Kolozsvár), Haris László (Magyarország), Molnár Attila (Tekerőpatak), Szentes Zágon (Kolozsvár), Urbán Ádám (Magyarország), Veres Nándor (Csíkszereda).
Azt is tudtam, hogy a HMKK mellett a tárlatot nagy ambícióval és kitartással támogatja Csíkszentdomokos Helyi Tanácsa és a Csíkszentdomokosi Múzeum Egyesület, s hogy a fotográfiákat ezúttal már úgy illesztik a keretbe, hogy ne kelljen előtét üveggel merevíteni őket, amitől a képeket szükségképpen megvilágító mesterséges fények miatt rendszerint zavaró tükörfények torzítják a képi részleteket, tónusokat, a tárlat egésze falon lógó hűvös, már-már halott képhalmazra emlékeztetne.
A szervezők megígérték, hogy a fotográfiák mai fellaggatásakor végignézhetem az anyagot. Úgy is lett. Mire a csíkszeredai Petőfi utcában a Kriterion galéria két termébe léptem, a képek zöme már a helyén volt. A bejárattól jobbra mindjárt Haris László nagyméretű panorámaképe kapott helyet a csíkszentdomokosi búzaszentelési szertartásról fent, a domokosi határban, mintegy beavatva a látogatót a látvány monumentálissá fokozott, mégis erősen földközeli ünnepélyességébe.
Sajnálatos módon ez a kép csakis természetes nagyságában "él", ezért a tárlatot megpróbálom a nyolc kiállító egy-egy munkájával jelzésértékűen megörökíteni a Fotótanú számára. A fent említett "földközeli ünnepélyességre" rögtön a panorámakép mellett bukkantam, Molnár Attila itt látható fotóján, ami ugyan a búzaszentelési szertartásnak egy szűkebb kimetszésű részlete, tulajdonképpen még csak vonulnak a szentdomokosiak - nevesen idős asszonyok egy csoportja -, valósággal úszva, lebegve a képen fő helyet elfoglaló májusi zöld mező felett. Az eleven növényi és emberi természet látványos szimbiózisa a maga egyszerűségében is fenséges, felemelő, himnikus hangulatba öltözteti azt, ami fotósok nélkül is minden tavaszon, hagyományként végbemegy a község határában, s amelyre most nyolc fotóművész szépkereső valóságéhségével, sajátos eszközeivel ráharapott...
(Holnap folytatom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése