Szerdáról csütörtökre virradó éjszaka a tárlatnyitó közönségére várva szunnyadoztak a kiállítóteremben a Garadosi panoráma c. fotókiállítás képei. Az éjszaka mínusz 25-re hűlt le Csíkszeredában a levegő, valószínű, hogy a hűlő falak között a képeket is megdolgoztatta a hőmérséklet ingadozás. Pöndörödhettek-pattoghattak kedvükre, egész éjszaka, majd reggel a kiállítást szervező-adminisztráló Ádám Gyula feltűzte a képaláírásokat.
Amelyek ez alkalommal csak a fotográfusok nevét tartalmazták. Ezt is azért, hogy a tizenkét művészember stílusát könnyebben azonosítani lehessen.
Örök vita különben fotósok körében: kell-e címet adni egy képnek, vagy beszéljen a mű magáért? Az az igazság, hogy vitatkozni helyes és szép dolog, mély demokratizmusra vall, csak nem mindig célravezető. Egy vérbeli alkotó mindig tudja, hogy mi válik hasznára alkotásának, mikor kell üzenetét megtoldani "egy lépéssel", egy gondolat vagy eszmei villanás erejéig. Mert valóban, vannak beszélő képek is, amelyek mindig és mindenhol önmagukat mondják. De vannak olyan gondolatgerjesztő, nyugtalanító, az emberben nem kimondottan befogadást, hanem együttműködést, szellemi partnerséget elváró alkotások, melyeket nem árt értelmezni, napirendre tűzni.
Urbán Ádám itt látható csíkszentdomokosi képe valahol a középen helyezkedik el. A tárlatterembe lépve azonnal a szemközti falon helyezkedik el, 5o cmx 50 cm-es méretben, valamivel feljebb, mint szemmagasságban és azonnal magához rántja a tekintetet. Ehhez hozzájárul a képet uraló, pirosruhás cigánylány, amint rokolyáját a világnak tárva nem csak teljes valójában, minden gátlás nélkül, ám minden megalázkodás nélkül megmutatkozik, hanem a lábainál kuporgó, kisebb leányt - feltehetően hugát - óvva vállalja másságát. Még vállalja. Arcán nem tudjuk felfedezni a sorsát eligazítani hivatott kiutat, számára a pillanat létezik, aminek viszont teljhatalmú ura. A lánykák háta mögötti díszlet egy romatanya összerótt kerítésléceire dobált, ágyneműként használt rongyok halmaza, amit szárítani-szellőzni tett ki a tavaszi szükség. Nem, nincsen szükség e képhez magyarázó címhez, annyi elég, hogy Urbán-fotó és mindjárt megjegyzi az ember. De ez a kis pletykálkodás a kép tárgyáról és egy lehetséges értelmezéséről ha nem is a képet magát, de a tanúság mélységélességét itt-ott fonomíthatja.
(Holnap folytatom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése