A hegymászáshoz ma már szinte köztelezően hozzátartozik a fotó mint trófea. Legalább...De van úgy, hogy az erőteljes érzelmi élmény akkora, hogy a tanúság egyszerűen átvált művészetté, távoli időkre szóló üzenetté, előreküldve valahová, az időben, ahogy az autó fúrja bele ködlámpáját a távoli zegzugokba.
Erőss Zsolt (Hópárduc), aki elhagyta már a negyvenet, most beérett, tapasztalt hegymászóként járja a világot. Egy komoly expedíció, majd az utazás tapasztalatait hasznosító időszak következik (előadások, fényképkiállítások, utazgatások, edzések stb.), majd a következő expedíció szervezése fogják ciklusba életét és idejét, még most is, amikor már gyermeke született. Igaz, hogy először az interneten szemlélhette meg, valahol a Himalájában s csak hazatérte után vehette karjába az ifjú utódot, de most már felelős apaként gondolhat további túráira.
Most éppen Erdélyt járja, a Manaslu idei áprilisi meghódításáról mesél fogyni nem akaró, zsúfolt erdélyi hallgatóság előtt, magyarázza az általa hozott képeket. Minden útja egy közhasznú történet, egy jelentéses élettapasztalat, híradás a világról, a hegyek meghódítása közben embereket, tájakat kedvel meg s örökít meg.
Honlapján, gazdag képgalériái közül leginkább saját fotóiból válogatott kiállítását kedvelem, abból is az itt látható pillanatképet a Mont Blancról, Európa tetejéről. Dísztelen, mégis lenyűgöző a látvány: nincsenek mélységek, nincs szörnyülködés, ám van fenség és emberi visszafogottság a fehér és a csönd harmóniáját kiemelő színes hegymászóöltözetek emgymás melletti- és fölöttisége. A faragott, helyenként finoman cizellált tömbszerűség magasztossá, ünnepivé fogalmazza a pillanatát, amely a valóságban mindig csak percekig tart, majd semmivé foszlik, mert ami állandó abban a régióban, az a sugárzás és a szél, a tomboló elem, amiről olykor-olykor hozható egy-egy ellopott pillanat, de huzamosabb időn át kifürkészhetetlen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése