Új könyv megjelenésének kapcsán (Stemlerné Balog Ilona: Történelem és fotográfia. Osiris, 2009) időznék el pár percig história és képírás sorsszerű összefonódásánál.A fotográfia egészében véve: történelem. Hiszen amit megörökít az objektív, az máris a múlt. Bármilyen közeli, de múlt idő. És egyre csak távolodik tőlünk.
A fotográfia azonban tovább lépett: megörökítette azt is, ami a nagy eseményekkel kapcsolatos történések, mozzanatok, a történelmi mozaikkockák lényege. A fotók történelmi tanúságáról szól ez a remek fotótörténeti kézikönyv, melynek szerzője hosszú ideje dolgozik a Magyar Nemzeti Múzeum Történelmi Fényképtárában, e mellett az ELTE-n is tanik. A hírek szerint egyetemi előadásai szolgáltatták az ötletet a könyv létrejöttéhez, amelynek borítóján az egyik klasszikus politikai eseményfotó kapott helyet: Munkácsi Márton Bethlen István miniszterelnök megérkezik a Parlamentbe, 1925 c. felvétele.
A könyv bemutatása alkalmával a szerző nyilatkozott munkájáról a Magyar Távirati Irodának, s felemlegette, a fotográfia gyakran nélkülözhetetlen forrás a múlt anyagi kultúrájának megismeréséhez, de az ember jellemzéséhez is hozzá tartozik a külseje, a gesztusai, a ruházata. "Jellemző például, hogy a két világháború közötti időszakban kinek milyen volt a díszmagyarja: Teleki Pál vagy Bethlen István egyszerű, sötét öltözéket viseltek, míg Gömbös Gyula sokkal díszesebb, hivalkodóbb ruhát" .
Anekdotát is mesél, Rákosi Mátyás országlásának idejéből, amikor egy látogatása során a vezért elkapta a vizelhetnék, s kísérőitől elválva, átgázolt egy búzatáblán, majd a kalászok takarásában könnyített magán. "Kifelé jövet a fotósok elkezdték fényképezni, mire ő úgy csinált, mintha csak a kalászokat szemrevételezte volna. Ezek a fotók úgy mutatják, mint a haza atyját, aki a terméssel foglalkozik, pedig alig látszik ki a búzatáblából".
Ám Stemlerné vészharangot is kongat egyszerre: aggasztja a digitális korszak nagy számú fotótermése archiválásának megoldatlansága. Az a paradox helyzet állhat majd fenn, hogy "bár soha ennyi fénykép nem készült, mint manapság, lehet, hogy (...) korunkból jóval kevesebb fénykép marad meg, mint a korábbi időkből?" - töpreng könyve befejező részében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése