Ez a kép kimondottan kuriózum, mint ahogy az 1914-es szarajevói merénylet is az volt - s maradt meg azóta is kitörölhetetlenül az időben.A képet a huszadikszazad.hu portálon találtam, egy 1934-ből származó cikk kíséretében, amely elmeséli, hogy a derék katona, aki kackiás bajszával mintha lenézne miránk, nem más, mint Marossy Károly oravicai fordrászmester, aki annak idején helyszíni szemtanúja volt a Ferenc Ferdinánd ellen elkövetett bombamerényletnek és elfogta a bombamerénylőt. (A cikk szerint: "Ő fogta el ugyanis Szarajevóban 1914 június 28-án Czabrinovicsot, a bombamerénylőt, akinek nem sikerült megölni Ferenc Ferdinánd trónörököst. Fél óra múlva pedig ő mentette meg annak a Principnek az életét, akinek viszont sikerült leteríteni a trónörököst és a feleségét. ")
Egy hideg, egy meleg gesztusa után, akárhogy is történt, sikerült felhívnia magára a közvélemény figyelmét. Szaeajevóban borbélymesterként működött és kisfiával bámulta a látogató hercegpárt.
"Mikor meglátta a közelében lévő Czabrinovics kezében a bombát, feléje ugrott, mire az ijedtében rossz irányba vetette a pokolgépet, majd menekülni próbált és leugrott a patak négy méter mély medrébe, ahol a hátára esett. Marossy utána ugrott és abban a percben vetette rá magát, mikor a merénylő a brovningát akarta használni. Néhány perc múlva egy bosnyák detektív ugrott utánuk és le akarta lőni a bombavetőt. Mit csinál? - üvöltötte Marossy – élve kell elfogni! - Segített becipelni a banditát a rendőrségre, majd az uccára ment és abban a percben ért az Appel-quaire, mikor Princip Gavrilo gyilkos fegyvere eldördült. A tömeg rávetette magát a fanatikus diákra, széjjel akarták tépni, de Marossy kiszabadította a gyilkost, ahogyan mondja: - Tudtam, hogy élve kell elfogni... Ha széttépik a többi mindent erre, a halottra kent volna..."
Marossy lesz a nap hőse, orrba-szájba interjúvolják, a perben koronatanú, majd a háborúban népfelkelő hadnaggyá léptetik elő s állást ígérnek neki az udvarról. Majd vége a háborúnak, bekövetkezik Trianon, az ígéretek elszállnak, Marossy Pestre költözne, de nem jut munkához. A Margitszigeten bérelne fotószalont, de nem támogatják, más kapja meg a bérletet. Oravicán próbál szerencsét, de a harmincas évek válsága utoléri, az oravicai magyarok sem támogatják. Imádkozik, ne árverezzék el feje fölül a műhelyt. És hogy a merénylet 20. évfordulóján felolvasást tarthasson Budapesten...
Mindez nincs rajta a sajtófotón, de benne van a pakliban. A botcsinálta hősök mindig elhagyatva, megcsalatva végzik. Mint ez a szerencsés bombafogdosó...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése