Hegedűs Zsolt egész kis nyári történetet mesél el fotóriportjában, amely 2005 júliusában készült Stockholmban, egy hirtelen kitört nyári zápor idején.(A fentebbi, "fotóriportjában" szóra kattintva végigkövethető az egész esemény, akár egy jól pergő, szűkszavú filmen, de én itt most csak egy képet mutatok, amely önmagában is tartalmazza mindazt - legalább is nekem úgy tűnik -, ami a történések lényege.)
Egy, inkább jelzésszerűen ábrázolt kávéhéz ponyvájának menedéke alatt a két ebadta a félelem és a kihívás közötti vékony átmeneti sávon áll: behúzódtak a bőrigázás veszélye elől, de a záporozó égi áldással dacolva, a végsőkig kockáztatva játszanak a "vízzel": nyelvet nyújtva neki, inni belőle, megmutatni, hogy a menekülésnek itt csak kizárólag rituális szerepe van, mert elismerik, hogy az eső maga az élet, felső hatalom, amit érdemes elviselni, mert bár sok kárt is tud tenni, összességében mindennél hasznosabb - nélkülözhetetlen az emberiség életében.
E felismerés különböző fázisai és fokozatai ott szunnyadnak a riport többi képein is, jelentésessé és üzenetképessé téve ezt a futó nyári kalandot...
klasszak ezek a képek! és egy nagyon jót emeltél ki. a kép elemzésért pedig folyamatosan emelgetem képzeletbeli kalapom. :)
VálaszTörlészseniális életkép
VálaszTörlés