Csíkszeredához képest Hargitafürdő - amely pár száz méterrel magasabban fekszik a városnál - maga a zord sarkvidék. Aki oda felmegy, ki sem kell lépnie a városból - a hegyi üdülőtelep a városhoz tartozik - , sima úton jut el a magasba, s a télbe érkezik akkor is, amikor odalent megcseppen az eresz, folyik a hólé...
Jó pár éve már ad helyet a fürdőtelep környéke a kutyaszán hajtó rendezvényeknek; így akik Romániában erre a sportra adták fejüket, rendszerint Hargitafürdőn adnak találkát egymásnak egy kis versengésre, bajnokságra... Mint ahogy az idén is történt, február utolsó napjaiban az idei Székelyföld kupa versenyein.
A sok érdeklődő és a nem kevés fotós között a Szeptemberi Fotósulisok közül is szerencsét próbáltak néhányan, közülük a Fülöp Szilárd képét választottam hangulatkeltő bizonyító anyagnak. A fotó, bár nem bővelkedik kimagasló, eredeti "valőrökben", a maga módján becsületes, sokat mondó riportkép az eseményről, amelynek megörökített mozzanata szerencsésen sűríti magába a verseny sajátos körülményeit is. Amellett, hogy a képen látszik a terep zordságának foka - a nem túlöltözött alakok a tűrhető hőmérsékletre engednek következtetni -, látszik a rendezettség mértéke is, a maga kezdetleges, szerény anyagi körülményekre utaló külsőségeivel. A védőfal éppen csak ott van, hogy legyen, az érdeklődés is arra utal, hogy e sport nem mozgat meg túl nagy tömegeket, de akik jelen vannak, azokat a lelkesedés is fűti.
A kép középpontjába került szán pedig, ami a riport lényegét hordozza, a lelkes vontatókkal együtt, a verseny hangulatáról is tudósít. Egyszóval, minden szükséges együtt van ahhoz, hogy akár egy képbe sűrítve is elképzeljük a havas-ködös-nyirkos-lelkes- szívet-lelket megmozgató délelőttöt, amikor egy ideig nem létezett más a jelenlévők számára, csak a hómező, a rajta sikló szántalpak, a hajtók rikkantásai és a szánhúzó kutyák lelkes csaholása...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése