A fotográfia közel két évszázada éli világát, én meg sajátos, késleltetett ritmusban fedezem föl értékeit, állomásait, problémáit - mindenek előtt a magam számára. Most például valósággal felcsillant a szemem, amikor ma délelőtt a kezembe került a Fotóriporter c. negyedéves folyóirat 1999-es 1-2. száma, amelyet a szerkesztők a háborús fotografálásnak szenteltek.
E lap már csak azért is kiemelt figyelmet érdemel részemről, hiszen vizsgálódásának céljai kiemelten a fotótanúság dimenzióiban keresendők, a dokumentarista képírás sajtó felőli megközelítésével. A jelzett szám becses témája - ezzel is nyit - a haditudósító Balogh Rudolf (szerzők: Kincses Károly-Kolta Magdolna), aki 1914-től 1917-ig tudósította a világháborús fronteseményekről a Vasárnapi Újságot. Az általa bejárt terep változatos: orosz front, Szerbia, olasz hadszíntér, román front... A monarchia szinte valamennyi harci területét bejárta, s gondja volt arra, hogy mind szociológiai, mind társadalmi szempontból korrekt metszetét adja a háborúban résztvevő erőknek.
Itt látható képe - amelyet a lapszám alapján reprodukáltam és a Magyar Fotográfiai Múzeum tulajdona - üzletsort ábrázol a lövészárokban. Rajta azok a vállalkozók és vállalkozásuk láthatók, akik elválaszthatatlanok voltak a fronton harcolók életvitelétől: cipészek, szabók, borbélyok. Rögtönzött bódék és ugyanolyan rögtönzött cégtáblák jelzik a helyzet (és a világ) múlandóságát, a fotóriporter úgy intézi, hogy alanyai éppen "munkába feledkezzenek", amíg ő fényképezi őket. Nagyméretű (10x15, 13x18 cm) negatívokkal dolgozik, több mint 800 képe jelenik meg (képzelhetjük, hogy mennyi készült még ezen felül is), legnagyobb erénye a mennyiségen túl, hogy ritka precízséggel és tisztességgel dokumentálja az egész háborút, annak minden mozdulatát és apró mozzanatát. A szerzők nem mondják ki szó szerint, de sugallják: e képekből bátran összeállítható lenne az I. világháború képes története. Amennyiben a történelmet nem parttalan adathalmaznak, nem gépies leltárnak, hanem folyamatábrának, tudósításnak, a jelenséget megérteni a mélységig ásó mikrovizsgálatok összefüggésrendszerének fogadjuk el.
Balogh Rudolf azt indult fotózni, amit kértek tőle. Ezt ő úgy fogalmazta át, hogy amit elvárt tőle a mesterség becsülete. És végül azt fotografálta, amit látott. Jó szeme volt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése