A kép akár egy történelmi tabló is lehetne. Pedig csupán egy visszajátszott, ünnepélyesnek szánt pillanat. A Nyergestetőn. Ott, ahol minden évben csíkszeredaiak és környékbeliek megkoszorúzzák a szabadságharc katonáinak, harcainak emlékművét.Évek óta már, hogy a március 15-iki dátumon összetolulnak a hófelhők és bevonják az ünnepi rituálét e szibériai lepelbe. Mintha nem a felszabadult tavasz kezdetét jeleznék a féltve őrzött huszárjelmezek, népviseletek, tűzoltó egyenruhák és díszgardróbok, hanem a százhatvanvalahány éve megszenvedett tanulságokat.
Sokan megjegyezték már, hogy a magyaroknak sikerül úgy forgatni a dolgokat, hogy a vereségeikből ünnepek sikeredjenek. Azért jó Ádám Gyula idei riportképe (is), mert e kettősség végig ott van a tablóképből kinagyított részleten. A behavazott huszármenték, a magukba szállt ünnepi strázsák, a háttérben fenyegetően az erdőre telepedett zimankó verst sereget sejtetnek az emlékmű melletti őrhelyen, pedig csak annyi történt, hogy a jelen gondjai inkább a töprengésnek, mint a huszárvágásoknak kedveznek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése