Bódulat

Nehéz döntés a mai...

Arra gondoltam, hogy ha már felénk is betört a tavasz - naptáron, csillagászatilag mindenképpen -, akkor most itt a helye egy jó mementónak, hogy eltűnődjünk azon: hányféleképpen érhető tetten a természet ébredése?

Két éve őrzöm a stockholmi Hegedűs Zsolt képsorát a skandináv tavaszról. És mostanig valahogy úgy őrizgettem a sorozatot, mint féltett kincset szokás. Ráadásul a sorozat minden egyes darabja önmagáért beszél, most pedig szinte képtelenség eldöntenem, melyiket emeljem ide, előnyben részesítve a többivel szemben.

Frappáns életkép a vízparton napozó, a jótékony fényözönben félig kiájult fickó megadó testtartása, behódolása a napnak, de legalább ugyanilyen izgató a színdús tavasziasabb cuccokban magukat mutogató lányok vonulása a korzón, a szaporán dolgozó kamerák előtt.

De aztán ott az igazi bódulat - a virágba borulás! A rózsaszín mámor! A fényképezkedő ifjú hölgy "viaskodása" a föléje boruló virágfürttel, avagy a rajongók csapata a beszédesebb, a megragadóbb? Vagy egyik sem, és álljunk meg a legegyszerűbb, a virággal tobzódó lombkoronát domináns háttérként használó, s az abba belevesző, már-már feloldódó, de erős színkontrasztja miatt jól megkülönböztethető emberi lény - egy gyermek - találkozásánál?

Pörgessük végig a képeket, ahányszor kedvünk tartja. Bármelyiket is választjuk, az élmény teljességével maradunk: a tavaszi kitárulkozással...