2010. március 8., hétfő

Jelek a fényben


Hedy Löffler, bár már nem él, továbbra is múlhatatlan "szerelem". Nagyon szeretem azt a fajta fotografálási stílust, ami az ő nevéhez fűződik. Képei mintha eleve arra invitálnának, hogy feloldódj bennük, a részük légy, beléjük lépjél, mint a csodaországbeli Alice a tükörbe, és akkor azt hiszed, hogy mindent megértettél...

Egy korábbi bejegyzésben a vele való ismerkedést írtam meg, és azt, hogy miként helyeztem el az Előrénél futó fotós rovatomban. Most viszont egy album került a kezembe (Színes kenguru), amely a valóságban nem is létezik, csupán virtuális formában, az interneten (a Magyar Elektronikus Könyvtárból letölthető), s amelyben Hedy Löffler több képe is szerepel. Az album képei különben valamennyien ihletforrásként szolgáltak egy-egy vershez, amelyeket Mircea Florin Sandru bukaresti költőbarátommal követtünk el, miután 50 kiválogatott fotót testvériesen elosztottunk egymás között. Az osztozkodás nem szült közöttünk különösebb feszültséget, mert én voltam, aki a képeket szolgáltatta, tehát barátomnak tartottam fenn a választás elsőségét. Kimondatlanul azért mégis sajnáltam kissé, hogy az itt látható Löffler-kép hozzá került, de aztán azzal vigasztalódtam, hogy végtére is minden vers az enyém lesz, amikor a román darabok tolmácsolására kerül sor.

Tanulságos, hogy milyen képteremtő sort indított meg Mircea barátomban ez a mesterien megkomponált fény-árnyék játék, amelyen sehol egy lélek nem látszik, mégis tele van élettel, a kellemes bódultságba ájult vakáció egész fülledtsége. A kötet különben érdekes példája annak, hogy a fotó miként válhat a világlátás és -megismerés elmélyítésének, sajátos szögben érzékelésének hatékony eszköze...

Mezítláb jártam sok-sok nyáron át
Melengessen a föld, a füvek selyme
Kiszaladtam a rétre, surrogott
A tarló, mintha súrlókefe lenne
Az úti por bársonya rásimult
Talpamon át a nap melege áradt
Mint bolygó árnyék keringett az ölyv
Prédára lesve, kiterített szárnnyal
Feledtem mindent, vonzott a berek
Hegyipatak, a sok merész kanyarral
Vizébe léptem, lángra gyúltam én
S tűzként sodort, a fodrozódó habbal
Lábam egyre csak síkos kőhöz ért
Közöttük fürge pisztrángok cikáztak
Csöndes füzek és juharfák alatt
Vize ma is csobog, mossa a gátat
Nyáron mezítláb jártam mindenütt
Talpamon át a nap melege áradt
Izzó gömbje prédára lesve ring
A falu fölött, kiterített szárnnyal.


5 megjegyzés:

  1. nagyon tetszenek a képei! muszáj megosztom az én látogatóimmal is. :) köszönöm az élményt!

    VálaszTörlés
  2. -Ön dolgozott az Előrénél?
    -Az Előre Naptárban is?
    Gyermek korom emlékeiként, az Előre naptárban emlékszem Gainei Gerendi Ildikó és Dorel fényképészekre. Pld.megjelent egy sorozat a naptárban, köztük egyik fotó így "megcímezve": Gainei Gerendi Ildikó és Dorel, Fotóban mondjuk: A roller. Ez nekem nagyon-nagyon tetszett. Olyan mókás alliterációs-végrím, volt. Dorel-roller
    -Ismeri őket?

    VálaszTörlés
  3. Nagy Viktornak: Hát persze, én magam szerkesztettem az Előre Naptárat, Gerendi Anikó és Gaina Dorel jó barátaim ma is, bár távolra kerültünk egymástól.
    Anikó képeiből itt láthat összeállitást:
    http://fototanu.blogspot.com/2009/05/labirintus.html
    Doreltől pedig emitt:
    http://fototanu.blogspot.com/2009/04/hoseg.html

    a szövegben link van a galériájukra.

    VálaszTörlés
  4. akkor ez biztos fogja ertekelni :)
    http://www.7zile.ro/blog/2010/03/07/1988/

    VálaszTörlés
  5. Köszönöm, Hajdu Tamás! Valóban meglepetés volt...

    VálaszTörlés