Jelek a fényben

Hedy Löffler, bár már nem él, továbbra is múlhatatlan "szerelem". Nagyon szeretem azt a fajta fotografálási stílust, ami az ő nevéhez fűződik. Képei mintha eleve arra invitálnának, hogy feloldódj bennük, a részük légy, beléjük lépjél, mint a csodaországbeli Alice a tükörbe, és akkor azt hiszed, hogy mindent megértettél...

Egy korábbi bejegyzésben a vele való ismerkedést írtam meg, és azt, hogy miként helyeztem el az Előrénél futó fotós rovatomban. Most viszont egy album került a kezembe (Színes kenguru), amely a valóságban nem is létezik, csupán virtuális formában, az interneten (a Magyar Elektronikus Könyvtárból letölthető), s amelyben Hedy Löffler több képe is szerepel. Az album képei különben valamennyien ihletforrásként szolgáltak egy-egy vershez, amelyeket Mircea Florin Sandru bukaresti költőbarátommal követtünk el, miután 50 kiválogatott fotót testvériesen elosztottunk egymás között. Az osztozkodás nem szült közöttünk különösebb feszültséget, mert én voltam, aki a képeket szolgáltatta, tehát barátomnak tartottam fenn a választás elsőségét. Kimondatlanul azért mégis sajnáltam kissé, hogy az itt látható Löffler-kép hozzá került, de aztán azzal vigasztalódtam, hogy végtére is minden vers az enyém lesz, amikor a román darabok tolmácsolására kerül sor.

Tanulságos, hogy milyen képteremtő sort indított meg Mircea barátomban ez a mesterien megkomponált fény-árnyék játék, amelyen sehol egy lélek nem látszik, mégis tele van élettel, a kellemes bódultságba ájult vakáció egész fülledtsége. A kötet különben érdekes példája annak, hogy a fotó miként válhat a világlátás és -megismerés elmélyítésének, sajátos szögben érzékelésének hatékony eszköze...

Mezítláb jártam sok-sok nyáron át
Melengessen a föld, a füvek selyme
Kiszaladtam a rétre, surrogott
A tarló, mintha súrlókefe lenne
Az úti por bársonya rásimult
Talpamon át a nap melege áradt
Mint bolygó árnyék keringett az ölyv
Prédára lesve, kiterített szárnnyal
Feledtem mindent, vonzott a berek
Hegyipatak, a sok merész kanyarral
Vizébe léptem, lángra gyúltam én
S tűzként sodort, a fodrozódó habbal
Lábam egyre csak síkos kőhöz ért
Közöttük fürge pisztrángok cikáztak
Csöndes füzek és juharfák alatt
Vize ma is csobog, mossa a gátat
Nyáron mezítláb jártam mindenütt
Talpamon át a nap melege áradt
Izzó gömbje prédára lesve ring
A falu fölött, kiterített szárnnyal.

Még több kép Hedy Löfflertől - itt.