Lovas gazda

Évekkel ezelőtt, amikor első komolyabb egyéni kiállítására készült, örömmel segítettem a gödöllői Danis Jánosnak, hogy másfél tucatnyi legjobb fotográfiáiból szerkesztett katalógusához illő szöveg is kerüljön. Azóta őrzöm a csinos, barátok által összeállított füzetecske képanyagát, s köztük is egy lovas gazda páros portréját, amelyen az ember és az állat, a lehető legteljesebb harmóniában és a láthatatlan, de eltéphetetlen kötelékkel összekötve, szerényen pózolnak a fotós előtt.

E kép egyike azoknak a felvételeknek, amiket a Romániában üzemvezetéssel foglalkozó magyarországi fotós a Székelyföldön, pontosabban Kőrispatakon készített, s amelyek egészen közel hozták őt a fotózás értelméhez, lényegéhez. Lépésről lépésre megtanult a fotóért élni, s legjobb képei mindig akkor születtek, amikor sikerült elvonatkoztatnia attól, hogy eredeti belső indítékai a behatárolt látvány kellemességéhez nyúlnak vissza. A tájat addig kénye-kedvére fényképező magánemberből rendre helyzetre kész, felelősségét felismerő kép-szerkesztő válik.

Azt mondják, a szoros lelki kapcsolatban álló ember és állat az idők során elkezd hasonlítani egymásra. Ezt a többszörösen beigazolódó törvényszerűséget a kép is igazolja. Sokadiknak, de eredeti, egyedi módon. Szépséget, mély érzelmeket, sugárzó emberséget ábrázol, pedig csak egy parasztember és a lova van rajta, tapasztott agyagfalú hodályban - feltételezhetően istállóban. A tekintetek azonban minden helyszínt elvarázsolnak. És lenyűgözik a vérbeli fotóst is...

Danis János Vándorkamera című fotógalériája itt látogatható