A sztálingrádi fotográfus

A maga idejében - a negyvenes évek végén, közvetlenül a nagy háború után - szenzációszámba ment az a kaland, amit két jeles művészember - John Steinbeck író és Ropert Capa fotográfus - hajtottak végre: 1947-ben közösen, elutaztak a Szovjetunióba. Igaz, a vállalkozást egy bárban ütötték nyélbe, becsületes és alapos poharazgatás közben (a krónika azt is megörökíti, hogy Suissesse-t ittak, ami az ilető bár pincérének a specialitása volt) úgy határoztak, hogy negyven nap alatt beutazzák a Szovjetuniót, hogy megmutassák az amerikaiaknak és a világnak, milyenek valójában az ott élő emberek. Az utazás megtörtént, a könyv megjelent (címe Orosz napló), Capa 70 fotójával, amelyek azóta is közkézen forognak, referencia értékűek.


Igaz, akkoriban, a hidegháborús hangulatban sok támadás is érte a szerzőpárost, hogy nem mutatták be eléggé sötét, leleplező színekben a kommunizmus országát. Hogy nem szolgáltattak anyagot a keleti diktatúra elleni szellemi hadjárathoz. Csakhogy mind Steinbeck, mind Capa vérbeli művészek lévén, nem a propagandával törődtek, hanem tartották magukat az eredeti szándékhoz: megmutatni a nyugati világnak a keleti embert.


Az album egyik kiemelkedő fotója az itt látható sztálingrádi fotográfus. Sokkoló, őszinte, mélységesen emberközeli, meleg vallomás a gyilkos ostrom után feltápászkodó, mindent elölről kezdő, se falu, se város légkörét nem árasztó településről, amely a volga partján sokáig a nagy szovjet vezető, Sztálin nevét viselte. A fotográfus tekintetében nyíló rajongó csodálkozás azért tüneményes, mert nincs benne semmiféle szolgai megalázkodás. Valószínű, hogy a Capa műszaki felszereltségét látva, őszinte elismeréssel bámulta meg a nyugati fotóriporter cuccait. De közben úgy tapad saját masinájához, mint a gazda, aki saját lovát tartja nagy szeretettel kötőféken - még ha sánta is...