A Máramarosszigetről származó fotográfus mind a sajtófotóban, mind egyéni művészi teljesítmény tekintetében imponáló háttérrel rendelkezik. Silviu Gheţie név és tekintély ott, ahol megjelenik - tájképei, portréi, jellegzetesen érzékeny emberábrázolási stílusa egy, a környező világot alaposan számon tartó művészemberrel ismertetnek meg.
Többrétegű személyes portálján érdemes elkalandozni - a nem túlzsúfolt, jól megválogatott portfóliók gazdagon kínálják a kifejezőbbnél kifejezőbb életszilánkokat, kompozíciókat, pillanatképeket, amelyeken kivétel nélkül jelen van ennek az érzékeny szemű alkotónak a személyi jele. Ritkán fotózik színesben, mindaz, amit el kíván mondani a világról, számára bőven belefér a fekete-fehér tartományba.
A téli úton kóborló lovak és (feltételezett) gazdáik hangsúlyozott távolságtartása, külön-külön alkotott páros magánya az amúgy néptelen, borongós tájban, amelynek kihaltságáról az úton található ritkás nyomok beszédesen árulkodnak, egy kölcsönösen elfogadott rituálé következménye: a teherhordó állatok közös sorsa elesett, belenyugvó, már-már közömbös külsejükről is leolvasható; a távoli emberalakok pedig a dolgok természetességében megállapodva, patriarchális egyetértésben, gondtalanul haladnak céljuk felé, elvégre az aprómunkát elvégzik helyettük állataik.
tetszett az ajánló és a fotós munkái.
VálaszTörlésSzép!
VálaszTörlésSalutari Silviu!