Pozsony Ferenc kolozsvári néprajzostól tudjuk, hogy "a falu magyarságának legjelentősebb etnikai ünnepe a húsvét-hétfőn megszervezett kakasütés. Ezen az eseményen nézőkként részt vesznek a románok is. Azt azonban ironikusan jegyzik meg, hogy a feláldozásra kerülő kakast a magyar legények még most is csak azért vásárolják a románoktól, hogy ne a „saját” szárnyasukat kínozzák halálra."
A szokás mozzanatain, amelynek képanyagából válogatás látható a Káfé főnix portálon, viszont egy bővebb képsor is megtekinthető Ádám Gyula fotóblogján, nyilvánvalóan kitetszik, hogy a szerencsétlen kakas (bár amúgy szemrevaló, jól fejlett példány) szerepe csak ürügy az egész szertartásban. Annál sokkal fontosabb a meghordozott viselet, a táncok, a húsvét hétfői rítusok, mindaz, ami az ünnepet élteti, mozgásban tartja.
Túl a néprajzon, a kuriózumon, a képsor mélyebb jelentést is hordoz; számomra mindenképpen azt a dacos küzdelmet testesíti meg, ami ellenállásra, tettleges, konkrét cselekvésre ösztönzi a mindennapjaiban amúgy elmerülő, identitását vesztő ma emberét.
szeretem ezeket a néprajzi ihletésű bejegyzéseket olvasni és a hozzájuk kapcsolódó fotókat nézegetni. mindig találok valami érdekeset.
VálaszTörlésszámomra nem dacos küzdés, csupán állatkínzás... kár ezt az identitáshoz kötni - akinek ez kell ahhoz, hogy magyarnak érezze magát, az beteg.
VálaszTörlés