"Névjegyek" - mentséggel (?)

Tudom, hogy egy blog sorsa, menete mindenek előtt annak gazdájára tartozik, magánügy (amit nagyon jól kifejez a "kinek mi köze hozzá?" formulánk), de ha csak egyetlen ismerős, jóbarát is akad, aki csalódott, netán türelmetlen vagy egyszerűen kiváncsi rá, hogy mi forog éppen a fejemben, ha huzamosabb ideig és minden magyarázat nélkül elmarad a rendszeres bejegyzés, akkor ha utólag is, de illik tájékoztatni az állandó követőket az okokról.

Nos, péntek óta máig nem fértem géphez; remélem, az átmenetinek tudott állapot hamarosan véget ér. S máris előre bocsátom, hogy ha még hasonló helyzet előadódik, nagyjából ugyanerről lehet szó. A pár nap kiesés viszont alaposan felgyűjtötte mappáimban a reagálásra váró anyagot, ezért most ismét csak nyugtázok, mégpedig a szebeni HMKK-fotótábor résztvevőinek újabb küldeményeivel kapcsolatban. Az előző bejegyzés után ugyanis még jelentkezett Márton Ildikó és Urbán Ádám újabb küldeményekkel, ugyanakkor elmaradt az a jelzés értékű képanyag, amit pedig péntek este számitottam föltenni. 


Az Erdély B. Előd és a Szentes Zágon fotóiról van szó.

Erdély Bálint Előd kisdisznódi seprűkészitője a természettel szoros összhangban élő embert egyik kedvenc poziciójában menti át látványként a számunkra. A munka tárgyára összpontosuló figyelem, a környezet teljes kizárása (témába épülése) a legszigorúbb fotós szabályoknak megfelelve emlékezetes portré létrejöttét segiti elő.

Szentes Zágon grafikai fogantatású kompozicióján viszont, a jól átgondolt folthatásokon túl az értelmi ellentételezés: a távolban látható, felújitott ódon épületegyüttes és a kor szellemét kifejező, ám roncsként szemet szúró gépkocsi-karosszéria súlyt és hangsúlyt adnak a nem mindennapi képnek.

Következő bejegyzésem - egy időre félretéve a "névjegyek" vonulatát - egy olyan dilemmához szól majd hozzá, amelybe a Kossuth-téren, a Parlament előtt berendezett Együtt-lét fotópályázat és tárlat képei és kiállítói kerültek az elmúlt napokban, vétlen áldozataivá válva a türelmetlen és a saját magán kívül másra tekintettel nem lévő politikai küzdelemnek.