Örömkereső lélek

Vancsó Zoltán fotográfus munkássága egy idő óta mind kitartóbban foglalkoztat. Március 14-i beírásomban már bemutattamforma, de Nagycsütörtök lévén, nem hallgathatom el, mennyire megörültem, amikor két irányból is megérkezett hozzám a művész újabb hírlevele, amely felhívja a figyelmet az Emil Cioran idézeteivel feleselő vagy összehangzó, akár pdf-ben is letölthető fotósorozatára (A lelkiismeret orgazmusa), amely egy régi szériának a felújítása.


Ami számomra leginkább figyelemre méltó, az a nyíltság és az önzetlenség, ahogy igen jelentős, szemnek, szívnek és szellemnek egyaránt tetsző művével a közönség elé lép. A filozófiai mélységű, egyben költői erejű, kifejező szövegek szomszédságában a ma meghatározó szellemiségű nagy európai zarándokhelyek életképeiből, emlékvilágából táplálkozó képeskönyve a lélek örömszerző kísérleteiről tesz vallomást, hangsúlyosan éppen a csíksomlyói kegyhelyről és környékéről, de nem marad ki Máriapócs, Fatima, Medugorje, Lourdes sem. Nem szenteskedő, csupán finom, érzékeny megfigyelő, mindent képes befogni és befogadni, legtöbbször azt a tanulságot is, ami a felszín alatt, a mélyben mutatkozik meg, s ami a cioran-i életműben többek között ekként ölt aforisztikusan testet:


"Nincs hit, csak a hit sokféle és egymással kibékíthetetlen formái vannak. A sajátunktól, bármilyen hit legyen is, ne várjunk biztatást: épp csak azt fogja lehetővé tenni, hogy egy kicsit többek legyünk annál, amik öröktől fogva vagyunk…"


Egy csíksomlyói és egy lourdes-i képét a megfelelő Cioran-idézetekkel mindenképpen csatolom.

"Egy vallás önmagában semmi: sorsa azokon múlik, akik elfogadják." (E. Cioran)

"Velünk együtt meghal minden, örökre megszűnik minden. Micsoda előny a halál, micsoda visszaélés! Kisujjunkat sem kell mozdítanunk, és máris a világegyetem urai lettünk, hiszen azt is magunkkal rántjuk a semmibe. Meghalni erkölcstelen." (E. Cioran)