Molnár Attila gyorsan reagált a tegnapi bejegyzésre, s hogy a tanúság - még ha csak fotós is - teljes legyen, elküldte nekem a madéfalvi veszedelem emlékünnepségén emelt szobor avatásának történelmi pillanatát.Pontosabban az erről szóló kép másolatát, ami úgy tűnik, az ő birtokában van.
Ez a kép 1905-ben készült, amikor a nemzeti érzés, a lokálpatriotizmussal együtt éppen felmenő ágat mutatott. Köllő Miklós szobrász alkotása kiváltotta azt a kőkeresztet, ami korábban őrizte a császáriakkal szembeszálló székelyek dacolásának szimbólumát.
Látható a korabeli felvételen az ünneplő nekibuzdulás, szinte hallani a sok éljent és vivátot, ami egy és ugyanaz, és mégis annyira más. Ez a kép bizonyitja, hogy ami Madéfalva, az nem Csicsó. Viszont Madéfalva is valamikor Csikrákos része volt, később vált önállóvá Amadéfalva néven (első birtokosáról szállt rá a keresztnév).
Maradjunk annyiban, hogy az alábbiakban a történelem két arcát is láttuk: az emlékezni nekiveselkedett utókort, és a lepusztultságában is kijózanitó jelent.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése