Cornea

Május 30-án volt a születésnapja. A nyolcvanadik. Annak a Doina Corneának, aki Tőkés László mellett az 1989 előtti romániai ellenállás jelképe volt. És akinek a köszöntése fölött úgy siklottak el egy hónappal ezelőtt, mintha két szalmaszálat se tett volna keresztbe életében.

Pedig ő volt az, akiről a világhirügynökségek (köztük az MTI is) húsz évvel ezelőtt azt hiresztelték, hogy nyilt levélben fordult Ceausescuhoz, kérve: állitsa le a falurombolást, az ország rendőri elnyomását (az egész ország "egy gigantikus börtön" s a "titkosügynökök láthatatlan serege foglalta el, akik az Ön irányítása alatt állanak..."). Ugyanakkor kiállt két másik disszidens: Dan Desliu és Mircea Dinescu szabadon bocsátása mellett.

Ezt a törékeny, csúnyácska, feltűnés mentes tanárasszonyt szekusok egész hada vigyázta, mig otthon tartózkodott vagy az utcára merészkedett. 1989 előtt nem igen készült róla fotóriport - ha csak külföldi stábok merészsége folytán mégis -, Csomafáy Ferenc is már a rendszerváltás után merészkedett a közelébe s készitett fotóriportot a következetesen ellenzékiként viselkedő politikusról. A hatalom az új rendszerben sem kedvelte.

Nemrég megjelent naplójában (A Napló. Utolsó füzetek /1988-1989) leirja, hogy 1991-ben egy német televízió forgatócsoportja készített interjút Cornea asszonnyal, miközben a fia az utca sarkán álló két autóra figyelt fel. Rendszámuk alapján felismerte, hogy az egykori Securitate által is használt járművekről van szó. A rendszerváltás után telefonját is lehallgatták, hiszen 1994-ben például fölemelte a telefonkagylót, és a tárcsahangra várakozva visszahallotta a legutóbbi beszélgetésének egy részletét. Az ellenálló fia szerint 1990-ben és 1991-ben a SRI le se cserélte az édesanyját megfigyelő tiszteket, hanem ugyanazokat a személyeket foglalkoztatta, akik 1989 előtt is ezzel a feladattal voltak megbízva.

Az 1990-ben készült fotóriport nem szépit Cornea asszonyon egy csöppet sem. Mint ahogy naplójában ő sem szépit élete részletein, gondolatain. Naplójegyzeteinek például érdekes magyar vonatkozása is van, hiszen megosztja azt a személyesdöbbenetét, amikor 1942-ben Szászvárosban kénytelen volt a magyar gimnáziumba beiratkozni, miáltal a saját bőrén megtanulta, miképpen nem szabad bánni egy etnikai kisebbséggel.