Ez a kép mintha a közvetlen közelünkben, valahol Európában készült volna, annak is a keleti felében, ahol manapság is csak inkább ásnak és fúrnak, mintsem hogy a valamikori fúrásokra emlékezzenek - annyi évtizeddel utána. Amikor már minden csak fotó és fakuló emlék.
Ahol ezt a képet kikapirgáltam a rovat számára, Torontóban, ebben az évben ünneplik ennek az iszonyú kiterjedésű nagyvárosnak a 175. évfordulóját. Ehhez pedig az is hozzátartozik, hogy az illetékesek minden lehető úton-módon számba veszik a város létesitésének és kiteljesitésének a történetét.
Ebben a fotó élszerepet játszik. Az itt látható jelenet, a feltúrt városközponttal (Yonge és Queens utcák találkozása éppen) 1948-ban készült, egy októberi napon, látható, itt is kevesebb a ténylegesen dolgozó, annál több a drukker, akik a korlátra támaszkodva nézik-nézegetik, miként illeszkednek azok az irdatlan vasgerendák egymáshoz, amelyek azóta is tartják a torontóiak lába alatt dübörgő "subway" alagútjait a beomlástól.
Figyeljük meg a munka univerzális gesztusait és ruhadarabjait! A metrónál dolgozók akár atyánkfiai is lehetnének, mint ahogy biztosan voltak is Toronto történetében tájainkról elszármazott-elmenekült-elüldözött emberek, akik, mivel idehaza nem tehették, az új világért tettek valami többet, jobbat, ami aztán megőrizte az ő jó hirüket, emlékezetüket.
Jól van-e ez igy? - nem tisztünk ezt firtatni, hiszen a múlt már irva és bekeretezve vagyon, mint egy kép a múzeumban, legfeljebb időnként letörlik róla a port.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése