Mindenféle táborok, táborozások divatja jött el. Nincs az a nyár manapság, amelyben ne futna párhuzamosan, egy tájegységen belül több, szabadba kivitt agymosó intézmény.Mert ha csak arról szólna egy táboprozás, hogy pihenünk, kikapcsolódunk egyet, akkor rég rossz lenne, hiszen a társadalom nem szánna rá egy fityinget sem. Igy viszont, hogy mindenféle politikát, praktikumot, tudományt, szellemet, illemet és kellemet igérnek vinni beléjük a szervezők, már mindjárt szimpatikusabbak a pénzek osztogatői és őrei előtt.
Pedig egy-egy táborban lényegében az történik, amit itt látunk, Daczó Dénes (RMSZ) 2000-ből származó tusnádfürdői képén. Ahol a nagyhirű, nagyhangú és nagyvisszhangzású tusványosi táborok szoktak ponyvát leverni, s ahol a világ politikáját megreformálni vágyó szóbumerángokat dobálják pontos órarend szerint, miközben az alsó szinteken zavartalanul folyik a durmolás, a durmolás, a durmolás...
Már azt hittem, teljesen egyedül vagyok azzal a nézetemmel, hogy a pályázatok korát éljük. A kunyerálás korát. És a doktori címek korát ! Maholnap csak doktorok lesznek körülöttünk. Mert ugye, az is pénzzel jár. Az a cím. Milyen szépen hangzana, ha mondjuk így mutatkozna be valaki : Dr. József Attila vagyok...
VálaszTörlésVan ilyen, legalább is Temesváron élt, egy mérnök ember, aki fotózott is, nemsokára lesz a Fotótanúban is, nos, mentségére legyen mondva, hogy bár mérnök-doktor volt, mindig igy szignózta a képeit, hogy Szőcs József Attila...
VálaszTörlés