Számomra nagyon rokonszenves az a művész, aki nem siránkozik, nem panaszkodik, nem okol másokat tehetetlensége és sikertelensége miatt, nem leplezi saját lustaságát azzal, hogy nincsenek megfelelő körülmények az alkotáshoz, hanem egyszerűen bevallja, hogy életében egyik legnagyobb örömforrás, ha alkothat.Ilyen festő a ma 50 esztendős Botár László, aki Csikszeredában él. Igaz, élhetne bárhol, mert az a vezérmotivum, amelyre eddigi életútját jellemzi, a kitartó munkálkodás. S a festtésben-teremtésben testet öltő öröm.
Amikor születési évfordulójára Megélt pillanatok c. kötetét szerkesztettük (július 20-án mutatják be éppen, László szülinapján a csikszeredai Kriterion galériában - lásd Molnár Attila fotóriportját), legalább is ezt tartotta fontosnak elmesélni élete értelméről, lényegéről. Én pedig hittem neki, s ez a fotó is, amely mögött Ádám Gyulát, a művész fotós kollégáját gyanitom, s amely 2002-ben készült erről tanúskodik. Hiszen ki lenne bolond azt állitani, hogy örvend a munkának, ha egyszer ki nem állhatja? A Botár Laciéhoz hasonló vallomást csak olyan ember tehet, aki a szellemi értékekben látja az élet értelmét...
(Botár László és az aktok c. képgaléria a Káfé honlapon - itt)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése