Lagúna

A Duna deltája visszatérő, örökzöld témának bizonyul: egyre több a fotós, aki belekóstol, s úgy érzi, meg kell örökitenie.

Berecz Edgár, annyi külhoni kalandozás után most a romániai csatangolásokat is felkarolta, igy jutott el a Deltába is, ahol élményeiről egy deltai honlapon számolt be, képekkel együtt - onnan választottam ki a mellékelt fotót is -, amelyhez a leghitelesebb magyarázatot a szerzőtől kaptam:

"Dan Şarpele barátom egyik nap elvitt csónakázni, de nem a szokványos turistaútvonalon száguldottunk végig, ehelyett az egyik mellékcsatorna pókhálórendszerében lagúnáját tekintettük meg nagy óvatosan. A sekély vízben csak araszolva haladhattunk, de ez nem volt baj, mert annál tüzetesebben vizsgálhattam meg a kusza vízinövények és buja erdei vegetáció összefonódását.
Olyan volt, mint a filmekben, csak a fáról lelógó anakonda, a parton sütkérező kajmánok és vízben acsarkodó piranhák hiányoztak. Mellé jaguárüvöltés, madárzsivaj és páratartalom. Anakondák helyett a fákról léggyökerek lógtak, ezek mutatták a legutóbbi vízállást: a piszkos vonal jóval két méter fölött magasodott. A lelógó háncsok, finom szőrök rendkívül alkalmasak a tűzgyújtásra. A Robinsonos könyvekben és filmekben a hajótöröttek két fa összedörzsölésével, némi mohaszerű léggyökérrel, náddal, száraz sással, kókuszrosttal gerjesztettek tüzet. Én is megpróbáltam egy kemény és egy puhafával, de félórányi reszelés után csak a vájatot tudtam kialakítani, újabb félóra múlva a fa kiforrósodott és füstölt ugyan, de nem tudtam tüzet előcsalni a madárfészekhez összecsombolyított száraz növényi részekbe. Úgy megizzadtam, úgy elfáradtam, hogy a homlokomról omlott a víz. Talán egy percnyi dörzsölésre voltam a tűztől, amikor feladtam. Talán a pálcikás, íjas-pörgetős változattal kellene próbálkoznom. De majd legközelebb.
Addig is örvendtem, hogy partraszállás alkalmából nem kellett félnem a kandzsirutól, a brazil vizek veszedelmes halacskájától, amely eleven katéterként fúrja fel magát a vízben vizelő vagy úszkáló ember húgycsövébe. Ott aztán úgy betokosodik, hogy csak nagy nehézséggel, kínkeservesen lehet kipiszkálni. Ezért húznak a bennszülöttek dióhéjat a fütykösükre. Meglehet ma már változott a helyzet, hiszen óvszereket, sőt biciklibelsőket is felhuzigálhatnak...
Visszatérve a lagúnára igazán élvezetes volt krokodilok és kígyók nélkül kipróbálni a tönkről tönkre való ugrálást, gyökereken, vaddisznótúrásokon és iszapon át való mászkálást. Erre mondják azt, hogy tönkre mentünk.
Feldühített, hogy még ebben az ingoványban is sok szemetet lehetett látni, a lelkiismeretlen ember szervezett akciójának nyomait. Valaki úgy akart megszabadulni a szeméttől, hogy csónakba rakta és tüskön-bokron át idehurcolta. Nem lett volna könnyebb otthon elintézni a dolgot?"

Szerintem, aki többre kiváncsi, a honlapon fedezze föl magának a Berecz-féle delta további részleteit!